A végzős év (Senior Year) című vadonatúj vígjáték frenetikusan veszi kezdetét: már abból a szempontból, hogy az első húsz perce tömény nosztalgia.

A történet szerint a 2000-es évek elején járunk, amikor az Ausztráliából jött bevándorló, Stephanie (Angourie Rice) úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, ő lesz a gimi egyik menő csaja. Először a pomponcsapat kapitányi pozícióját szerzi meg magának, majd lenyúlja ősellensége, Tiffany (Ana Yi Puig) barátját, Blaine-t (Tyler Barnhardt)... Tehát nagyon is jól halad főhősünk az áhított bálkirálynőség és a tökéletes élet felé, amikor váratlan baleset történik. Stephanie pedig 20 évre kómába esik miatta.

Sajnáljuk, hogy ez a történetbeli csavar – amit egyébként az előzetesek is lelőttek – megtöri a film ritmusát, A végzős év az elején olyan tiniklasszikusokat idéz meg sajátságos hangvételével, mint a Superbad, az Eurotúra, de akár a Spinédzsereket is fel lehetne emlegetni a Netflix újdonsága kapcsán.

Szóval ott tartottunk, hogy a jó humorú indítást gyors vágás követi, neonfeliratú szöveg figyelmeztet az időugrásra, és Rebel Wilsont látjuk a 37 éves Stephanie-ként a kórházi ágyban magához térni. Fussuk le a kötelező kört: igen, Hollywood szabadszájú stand-uposa, aki duciságával vált ismertté, jócskán lefogyott. Ebben a filmben nagyjából felismerhetetlen a 35 kilóval vékonyabb színésznő. A váltást nehéz megszokni, a főszereplő tinikori verzióját olyan elragadóan hozza az Easttowni rejtélyekben és a Pókember: Nincs hazaút című filmben is látott Angourie Rice. De ez van, sodródunk tovább az árral.

Nekünk is meglepő, hogy ezt mondjuk, de végre egy film, ahol Rebel Wilsont nem utáljuk. A történet folytatása nagy vonalakban arról szól, hogy a testileg a klimaxhoz közelítő, de fejben még mindig tinédzser Stephanie eldönti, hogy visszamegy a suliba, befejezni az utolsó évét. Wilson nagyszerűen hozza az infantilis, és mondjuk ki, prosztó humort. A színésznő régebben is ezt a stílust nyomta, de itt legalább nem érződik erőltetettnek, mert olyan körítést kapott, amelybe belesimulnak a káromkodós beszólások és a dugós viccek.

A Netflix új komédiája teli van felesleges jelenetekkel, amiken látszik, hogy csak azért tolták bele őket, hogy meglegyen a 120 perc – igen, itt az indokoltnál több táncikálásra gondolunk például. A poénok viszont meglepően jól működnek. Félreértés ne essék, a forgatókönyv egy katyvasz, olyan stíluskavalkád, amin látszik, hogy néha az írók sem tudták eldönteni, hogy mit akarnak ebből az egészből kihozni. Rebel Wilson hiába jobb az átlagosnál, a végére ő is fárasztóvá válik. Ám a végén az érzelmi fröccs legalább működik, és a mellékszereplők közül Az afterparti című sorozatban látott Zoe Chao és Sam Richardson közötti kemény szóváltások is megmosolyogtatnak.

A drámát tekintve mondjuk nem merészkedik túl nagy mélységekbe a Netflix filmje, de ettől a műfajtól ezt el sem lehet várni. Az ember hozza a popcornt és a kólát, vidul egyet, aztán megy tovább a dolgára.

Igaz, a nagyszerű premisszát – vagyis azt, hogy 20 évre kómába esik a dögös pomponlány, és 40-hez közelítő nőként tér magához – nem sikerült úgy kifejteni, hogy maradéktalanul elégedettek legyünk a végeredménnyel. Néhány ütős poént azonban eldurrant A végzős év, és bár Rebel Wilsonon kívül legalább 500 hollywoodi színésznő akadt volna, aki Stephanie-t kevésbé idegesítően játssza el, így is élvezetes lett a Netflix komédiája.

A végzős év remek emlékeztető arra, hogy régen minden jobb volt – már ami a tinifilmeket illeti. Nekünk lenne igényünk arra, hogy a Superbad vagy az Eurotúra stílusában nosztalgiáztassanak minket a filmkészítők, még a moziba is simán elmennénk egy kis múltidézésért. A végzős évnek is ez az aspektusa esett a legjobban – na meg az, hogy bátran figurázták ki, hogy napjaink társadalma mennyire groteszk vívmányok között él a 2000-es évek elejéhez képest. (7/10)

A végzős év (Senior Year) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.