Amikor az ember kifut az összes olyan sorozatból, amit épp nézett, és valahogy nincs kedve egy újabb középszerű streamingfilmhez – na, olyankor érdemes elkezdeni mélyebbre ásni, és kutatni mondjuk az HBO Max kínálatában, de mondhatnánk a Netflixet, az Apple TV+-t, az Amazon Prime-ot, kinek mi. Hátha valami gyöngyszem akad a horgunkra, ugye. Szokott is, jó arányban, még úgy is, hogy néha órákat szánunk arra, hogy újabb és újabb zsákutca után valami érdekeset találjunk.

A történet egy idős díváról, Deborah Vance-ről (Jean Smart) szól, aki évente 100 fellépést vállal egy Las Vegas-i kaszinóban, ám a közönség kezd ráunni. A hely üzemeltetője pedig gondolkozik rajta, hogy lecseréli egy fiatalabb formációra a humoristát. A nő szenved, még az ügynökét is felhívja, hogy csináljon valamit, aki erre érdekes ötlettel áll elő: vegye fel Avát (Hannah Einbinder), a fiatal írót, aki nemrég tolt egy James Gunnt a Twitteren, az eltörléskultúra pedig csúnyán utolérte: ízléstelen vicce miatt sehol nem akarják alkalmazni.

A sorozat a két nő, Deborah és Ava megismerkedésével kezd, akik a hátuk közepére se kívánják a másikat. Jean Smart és Hannah Einbinder első találkozása valami fenomenális, ez adja meg a Hacks alaphangulatát, ahogy a főszereplők elküldik egymást a pokolba. Két nagyon extrém személyiségről van itt szó, a humorista úgy van vele, hogy ő már látott mindent, egy zöldfülű biztos nem fog tudni neki segíteni. Első ránézésre a feltörekvő Ava valóban nem túl biztató: egy rettenetesen szarkasztikus nőről van szó, aki világbajnok a fintorgásban, bárkire azonnal lesajnálóan tud nézni, ehhez ráadásul társul némi kifogyhatatlan világfájdalom is. Igazi főnyeremény, nem?

Szinte elképzelhetetlen, hogy ők ketten együttműködjenek, márpedig a Hacks erről szól: látjuk, ahogy az egymás ellen kézzel-lábbal hadakozó hölgyek szépen lassan, de tényleg csigatempóban elkezdenek összerázódni.

A modern szórakoztatóipart pont ilyen, kiégett, amúgy vicces emberek által működtetett kreatív gyárnak képzeljük el, ahol pöfögnek még a kémények, de már alig. Merthogy mindenkinek elege van az egészből, mennének inkább haza a fenébe, csak az utolsó kapcsolja le a villanyt, legyen szíves.

Jean Smart jó volt korábban az FX-es X-Men sorozatban, a Légióban, az Easttowni rejtélyekben és a Watchmenben is, ám valahogy az igazán főszerepek elkerülték a színésznőt. Na, itt belead apait-anyait, és Smartnak jól is áll a pökhendi díva szerepe. Ami azonban meglepő, hogy a másik főszereplő, Hannah Einbinder kábé kezdőnek számít a színészkedést tekintve. Ehhez képest ő is ügyesen szállítja a humoros beszólásokat, nem látszik rajta a rutintalanság, és méltó ellenpólusa tapasztalt kolléganőjének.

Ritkaság, hogy egy sorozatban egyszerre lehet nagyon gyűlölni, és imádni a szereplőket, a Hacks esetében pont ez a helyzet. Igazi gyöngyszem, amit legfőképp azoknak érdemes elővenniük, akik nem vetik meg a néha felháborító fekete humort, a bizarr fordulatokat, a sok kacagást, és azt, hogy kicsit belessenek a színészek, írók, stand-up comedysek világába. Ehhez hasonló produkciókból alig érkezik mostanában újdonság, a Törtetők, a Kaliforgia és az Episodes óta a vérbeli insider sorozatok haldokolnak, és nagyon szomorúak vagyunk miatta.

Az HBO Max sorozata váratlanul könnyen csúszik, és bár a fő hangsúly a nevettetésen van, néhány életbölcsesség igenis szíven tudja ütni az embert. Ritkán látni ráadásul két ennyire vehemens színészi játékot, ugyanabban a sorozatban meg pláne nem. A Hackset nem véletlenül tömték ki a díjátadókon, ennél minőségibb dramedyből kevés fut jelenleg a kisképernyőn. Talán a Barry labdába rúg még, de itt kifújt.

9/10

A Hacks szinkronnal és magyar felirattal elérhető az HBO Maxon, a széria második évada nemrég startolt el.