2020-ban megjárta a cannes-i filmfesztivált, aztán egy évvel később a Sundance-t is, mire szélesebb körben elérhetővé vált a Pleasure című új botrányfilm, melyet május vége óta végre a Spectrum On Demand oldalán keresztül is ki lehet kölcsönözni. A produkció több szempontból is izgalmas, de legfőképp azért, mert tűpontos képet ad arról, hogy a modern pornóipar hogyan darálja be a fiatal lányokat.

A Pleasure-ről tudni kell, hogy eredetileg rövidfilmes formában létezett, a készítő, Ninja Thyberg ezt a 2013-ban kiadott ötletét fejtette ki később egész estés változatban. A forgatást elképesztő kutatómunka előzte meg, a direktor, aki korábban pornóellenes aktivista volt, éveket töltött el azzal Los Angelesben, hogy megismerje a felnőttfilmes közeget. 

Thyberg a főszerepre egy kezdő színésznőt, Sofia Kappelt kérte fel, aki elsőre nemet mondott az alkotónak, annyira durvának ígérkezett a forgatás.

Nem tévedett, a produkció hősnőjét, Linnéát – avagy művésznevén Bella Cherryt – rögtön az első jelenetben kiszolgáltatott helyzetben látjuk: a fürdőszobában a nemi szervét borotválja, nagytotálban. Ez csak a kezdet, de aki zavarba jön a pucér testek látványától, és már ekkor kiborul, valószínűleg jobban teszi, ha inkább más filmet választ estére. A többieknek viszont megéri a Svédországból az USA-ba érkezett szőke pornós lánnyal tartaniuk. Durva menet lesz, de szerencsére a tanulság sem marad ki ebből a történetből.

Bella egyetlen mozgatórugója, hogy igába hajtsa az amerikai pornóipart. Az első falat az jelenti számára, hogy a felnőttfilmes biznisz férfiak kezében van, akik kihasználják, tárgyiasítják a színésznőket. Ezért Kappel karaktere egyre durvább forgatásokat kezd elvállalni.

A film során a főszereplőt jó pár pofon éri, Bellát figyelmeztetik az elején, hogy a kolléganői nem a barátnői, de nem hallgat a jótanácsra. Hiába tűnik úgy sokáig, hogy az egyik lánnyal igenis kitarthatnak egymás mellett, támogatva a másikat, a valóság egyáltalán nem olyan derűs.

Az ehhez hasonló, művészies és megdöbbentő filmek nagy hibája, hogy a lezárás nélkülöz mindenféle katarzist. Na, itt ez megvan, és a karakterfejlődés is. Sofia Kappel előtt le a kalappal, hogy erre a megpróbáló szerepre mégis igent mondott végül. A színésznőn nem látszik, hogy kezdő lenne – sokszor azonban bevalljuk, sajnáltuk őt, annyira kemény jeleneteket kellett felvennie.

Thyberg alkotását sem 18 éven alattiaknak, sem pedig gyengébb idegzetűeknek nem ajánlanánk megtekintésre. A készítő nem pironkodott, amikor arról volt szó, hogy grafikusan kell ábrázolni, hogy a pornós lányokat mennyire megalázzák a munkatársak.

A Pleasure okozott is némi botrányt, a filmben több, valóban a felnőttfilmes iparban dolgozó ember felbukkant – az egyik legdurvább, kvázi nemi erőszakba torkolló jelenet miatt Aiden Starr és Axel Braun azt sérelmezték, hogy rossz színben tüntette fel őket, és ferde szemmel néztek később rájuk miatta.

A cselekmény némiképp kiszámítható, és van egy amatőr filmes hatása a Pleasure-nek, ugyanakkor talán épp ebből az okból kifolyólag az elmúlt évek legrealisztikusabb művészfilmjéről van itt szó. A vége akkorát üt, mint a 220, de nemcsak ezért, hanem Kappel nagyszerű alakításáért is érdemes benevezni rá. Még úgy is, hogy a szexjelenetek durván gyomorforgatóak néha, egyáltalán nem csodálkoznánk, ha ettől a filmtől valakinek jó időre elmenne a kedve a pornónézéstől. Viccen kívül.

8/10