Kakukk, kakukk, jelentkezz, itt galamb! – búgja kézi adó-vevő készülékébe egy komor férfi, aki civil ruhában vezet egy nyugati rendszámú és márkájú kocsit, és titkos kódokat rikkant a Budapest utcáin zajló autós üldözés közben. A Sakál, a Patkány, a Kádár és a Laci rejtői címet viselő dokumentumfilm bevezető jelenetében tanúi lehetünk egy Sin Cityt idéző fékcsikorgós kergetőzésnek.

Felboruló rendőrautó, terroristák lövései elől menekülő magyar titkosszolgák fővárosunk jól ismert kulisszái között. Láttunk már hasonlót, a film finoman meg is idézi a Dögkeselyű című klasszikust, de Jamrik Levente munkája nem fikció, hiszen 

A film író-rendezője, akinek kiváló írásai rendre megjelennek az Indexen is, jó kollégaként elárulta, hogy a karantén alatt hónapokig dolgozott a bevezető képsorokon, és kézműves módszerekkel sikerült megoldania – szerény anyagi lehetőségeihez mérten kiváló színvonalon – a látványos autós üldözést.

Nálunk – a mustárgáztól a rakétáig – bármit megvehettek

De nem is ez a lényeg, bár ez sem lényegtelen. A film attól válik igazán izgalmassá, ahogy dokumentarista eszközökkel a képünkbe vágja, hogy Magyarország, a kádári legvidámabb barakk még annál is sokkal vidámabb volt, mint hittük. Legalábbis az IRA, a Vörös Brigádok és Szürke Farkasok és még néhány sokat emlegetett nemzetközi terrorszervezet tagjai számára.

Arról itthon nagyon keveseknek volt akkoriban tudomása, hogy az ország és az egyetlen párt május elsejei dísztribünről nyájasan integető legfelsőbb vezetői tudtával és aktív közreműködésével kaptak nálunk menedéket a korszak legveszélyesebb terroristái.

Azt sem írta meg a Népszabadság, de még a Magyar Nemzet sem, hogy

hogy azok harcolják ki helyettük a hanyatló kapitalizmus világméretű bukását.

Nem zavarta őket klasszikus csempészés, drogbiznisz sem, és mivel lelkes ügyfeleik az imperializmus elleni véres csetepaték praktikus ügyeiben oktatásra szorultak, több kiképzőközpontot is rendelkezésükre bocsátottak a Magyar Népköztársaság területén a Magyar Néphadsereg szakértőinek közreműködésével.

A filmben hiteles személyek – részben maguk is egykori terroristák, részben az őket üldöző magas rangú európai és magyar egykori kémelhárítók – számolnak be arról, hogy a mesterfokúgyilkos-képzésre már a szovjet KGB szakemberei által közvetlenül irányított Német Demokratikus Köztársaság elit központjaiba jelentkezhettek az effajta tudásra szomjas és ideológiailag is rendíthetetlen vendéghallgatók.

A Sakál, a Patkány, a Kádár és a Laci című dokumentumfilm határozott állítása, melyet történészi és újságírói tényfeltáró kutatásokra hivatkozva fogalmaz meg, úgy hangzik, hogy a magyarországi kémelhárítással és egyéb titkos ügyekkel foglalkozó elvtársak, tehát a magyar titkosszolgálatok irányítói a legfelső politikai vezetők tudtával aktívan vettek részt az illegális nemzetközi kábítószer-, fegyver- és drogkereskedelemben a hetvenes-nyolcvanas években.

A Jamrik Levente dokumentumfilmjében elhangzottakat több prominens nyilatkozó is megerősíti Liszkai László Párizsban élő, korábban Chrudinák Alajos egykori, Panoráma című műsorában is dolgozó televíziós újságíró mikrofonja előtt.

Carlos budai fészke

A film utánajár többek között annak is, miként illeszkedett be a szocializmust építő magyar hétköznapokba a Sakál néven világhírűvé vált terrorista. A jelenleg franciaországi életfogytiglani büntetését töltő férfi a hetvenes-nyolcvanas években a budai Vend utcában lakott, és innen tervezte és irányította merényleteit, miközben a világ összes rendőre és terrorelhárítója kereste a Carlosként vagy Sakálként ismert, valódi nevén Iljics Ramírez Sánchezként nyilvántartott tömeggyilkost.

Arra se lehetnek büszkék a demokráciáról álmodozó egyetemistákat tűzzel-vassal, beszervezéssel üldöző egykori magyar belügyesek, hogy Budapesten dőzsölgetett a török Szürke Farkasok terrorszervezet egyik vezetője, Saral Atalay is, aki a hivatalos szervek előtt sem titkolta, hogy több millió dollárt tett félre II. János Pál pápa meggyilkolására.

A dokumentumfilm hosszan sorolja a ma már többé-kevésbé ismert, ám döbbenetes tényeket, majd ha mindez nem lenne elég, némi ízelítőt ad egy újabb elképesztő non-fiction krimiből is.

Kis ország voltunk, de világelsők a morfiumolimpián

Liszkai László arra a különös kapcsolatra hívja fel a nézők figyelmét, amely az újpesti Chinoin gyógyszergyár és a kolumbiai kábítószer-kereskedők között érhető tetten. Azokban a legendás időkben, amikor a rendőr elvtársak rutinból verték össze a gyanúsan hosszú hajú magyar fiatalokat, a lelkük mélyén még mindig imperialista mételynek tekintették a rock and rollt, nem is szólva a Coca-Cola-mámor veszélyeiről,

Újpesten készült A Wall Street farkasa című filmben felejthetetlenül betépő Leonardo Di Caprio alakításában is megjelenő Metakvalon nevű gyógyszer/partidrog, amelyet többek között Quaalude és Sopor márkanéven forgalmaztak az Egyesült Államokban. Ezt a terméket alapvetően nem gyógyításra használták a fogyasztók, hiszen több mint kiválóan be lehetett állni tőle. Több tonna bódító szerről van szó, amelyet néhány szükséges kitérővel – többek között a legendás kolumbiai drogcsászár Pablo Escobar és az Ochoa-klán közreműködésével – az USA-ban terjesztett a kaliforniai magyar alvilág Hugh Hefner, a Playboy-hárem ura legnagyobb megelégedésére.

aki a dokumentumfilm szakértőjeként szerepel, és maga is feltűnik a film végén.

A játékfilmes eszközökkel rekonstruált eseményeket, valamint a dokumentált tényeket Liszkai László moderálja, aki több könyvet is írt Carlosról, és azóta is gyakran meglátogatja a többszörös életfogytiglani büntetését töltő terroristát. Az ő segítségével szólal meg a filmben a Párizs melletti Poissy börtönben őrzött véreskezű, neurotikus és meglehetősen anyagias világforradalmár.

A filmkészítők mikrofonja előtt megszólalt Annisz al-Nakkas is, aki részben Budapesten tervezte meg a Carlos-csoport által végrehajtott bécsi OPEC-kongresszus elleni merényletet, majd az utolsó iráni miniszterelnök elleni párizsi merénylet, s emiatt került fogságba. A terrortámadás miatt, amelyben egy francia rendőr és egy civil halt meg, életfogytig tartó börtönre ítélték a férfit, ám François Mitterand francia elnök kegyelmet adott neki, és hosszú évekig szabadon élt és nyilatkozott. Nakkas a magyar filmeseknek adta utolsó interjúját, a Covid-járvány neki sem kegyelmezett.

A férfi annak idején súlyosan megsérült az OPEC-kongresszus elleni merényletben, később François Mitterrand feleségének és Daniel Cohn-Bendit uniós politikusnak köszönhetően menedéket kapott Franciaországban.

A dokumentumfilm egyelőre péntek délelőtt 11 órakor, majd szombat hajnali kettőkor látható a Hír TV-n.