Májusban a szokásosnál jóval gyérebb volt a kínálat a Netflixen, hiszen a Love, Death + Robots és a Stranger Things című saját gyártású sorozatokon kívül alig jött valami értékelhető. Sokan a Ki ölte meg Sarát? is ide számolják, de az ugye szappanopera, szóval más tészta. A piacvezető streaming-szolgáltatón a június már egy fokkal izgalmasabbnak ígérkezik.

Főleg, ha olyan kiváló, vásárolt tartalmak jönnek még, mint cikkünk tárgya, a Két nyár (Two Summers) című széria. A hat részes produkció talán el se jutott volna hozzánk, ha a Netflix nem veszi meg és tűzi képernyőre június 3-án. Pedig Belgiumban nagyot szólt ez a drámasorozat tavaly, ami a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című klasszikust és az HBO-s Hatalmas kis hazugságok hangvételét ötvözi, egészen mesteri módon.

Miről van szó pontosan? A történet azzal kezdődik, hogy az 50-es éveiben járó Peter (Tom Vermeir) luxusházában ül a vécén, és halálra vált arccal néz egy felvételt a telefonján. Ezen néhány fiatal srác látható, akik egy öntudatlan lányt erőszakolnak meg csoportosan. Mint kiderül, a kőgazdag férfit valaki zsarolja, és ha záros határidőn belül nem fizet, akkor jókora botrányra számíthat. Merthogy az egyik résztvevő ő volt. A helyzetet bonyolítja, hogy a baráti társaság, akik közül a másik két srác, és a pórul járt, semmire sem emlékező nő is kikerült, vendégségbe érkeznek Peterékhez.

Hiába a színes fényképezés, az idilli francia Riviéra, és a takaros kis sziget, ahol a Két nyár nagyja játszódik – ritkán látni ennyire komor sorozatot. Kellenek ehhez a zseniálisan eltalált, melankolikus zenék is, na meg, hogy a botrányos és mélyen titkolt múltbéli események felbolygassák az abban szereplő férfiakat, akik mindent elkövetnének azért, hogy rájöjjenek, ki a zsaroló. A triumvirátus feltételezése szerint az illető, aki igyekszik megkopasztani őket, ott van a „rögtönzött osztálytalálkozón”.

Érdekes összehasonlítani a már érett felnőtteket az akkor bulizgató huszonévesekkel, akik között több emlékezetes és jól megírt figura van: a rákbetegségből lábadozó Luk (Tijmen Govaerts), a mindenkivel flörtölő, szőke szépség, Saskia (Tine Roggeman), de az érzékeny Marknak (Felix Meyer) is van jó pár erős jelenete.

Ha a zsarolós sztori nem lenne elég, a Két nyár első két epizódjában fény derül egy másik rejtélyre is. Egy rosszul elsült bulizós este során sikerül a fiataloknak felgyújtaniuk valahogy a házat, ahol megszállnak, és egyikük az életét veszíti.

Szerencsére a készítők nem tolnak minden választ rögtön az orrunk alá. Lassan fedezzük fel a karakterek közötti viszonyokat, ki utál kit, ki szerelmes kibe titkon, és a többi. Igaz, hogy ismert és sok helyen látott trópusokra építkezik ez a belga sorozat, mégis a kibontás élményszámba megy.

A Két nyár a jól felépített múltbeli és jelenkori snitteknek köszönhetően olyan hatást kelt, mintha két, jól kidolgozott szériát néznénk egyszerre. A fiatalkori főszereplők dorbézolnak, mintha nem lenne holnap. Aztán vált a kamera és ugyanazoknak az embereknek a fáradt, megöregedett tekintete néz ránk, ahogy attól rettegnek, hogy kiderül, mit tettek anno.

A befejezés talán nem annyira katartikus, mint lehetett volna. Tény viszont, hogy a fő témát, amit az alkotók ki akartak bontani, mármint, hogy mindannyian felelősek vagyunk a tetteinkért, és akárhány év telik el, ez elől akkor sem szaladhatunk el... nos sikerült emlékezetes módon a fejünkbe verni.

A Netflix jól tette, hogy megvette ezt a sorozatot, a lassú tempó ellenére a Két nyár meghálálja a belefektetett időt. Nekünk meg kicsit szélesíti a látókörünket azzal kapcsolatban, hogy nemcsak Amerikában van élet, az európai sorozatgyárosok is képesek gyöngyszemeket kiadni a kezeik közül.

8/10

A Két nyár szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.