Mindig leesik az állunk, amikor olyan fiatal polihisztorok munkájába futunk bele, mint amilyen Cooper Raiff. A 25 éves amerikai direktornak a Shithouse után mindössze a második egész estés filmje a Felnőttem, csacsacsa (Cha Cha Real Smooth), de cseppet sem érződik rajta, hogy egy pályakezdő alkotásáról lenne szó. A produkciót, amelyet június 17-én mutatott be az Apple TV+, a kreatív szakember egy személyben jegyzett rendezőként, íróként és főszereplőként.

Persze az ehhez hasonló filmeket is el lehet rontani, de Raiff láthatóan szívét-lelkét belerakta a végeredménybe, így ritkaságszámba megy, hogy mennyire életszagú a Felnőttem, csacsacsa.

A történet főszereplőjét, Andrew-t gyerekként látjuk először, egy zsúron, ahol a kissrác úgy dönt, hogy ideje szerelmet vallania a nála jóval idősebb hangulatmesternek. Természetesen a próbálkozás kudarcot vall, elvégre egy 12 évesről van szó, ám ez a jelenet rögtön annyira aranyos, és kiválóan meg is alapoz a karakternek, hogy az ember nem bírja ki mosolygás nélkül. Ugrunk tíz évet: Andrew-t már nagykorában látjuk viszont. Azzal szenved, hogy a barátnője nélküle megy Barcelonába tanulni – Cooper Raiff karaktere pedig egyszerűen nem találja még a helyét a világban. Ahogy a fiatal felnőtteknél az sűrűn elő szokott fordulni.

Egészen addig, amíg egy bar-micvón a véletlennek köszönhetően össze nem ismerkedik egy egyedülállónak tűnő anyukával, Dominóval (Dakota Johnson) és autista kislányával, Lolával (Vanessa Burghardt).

Nem akarok brutális lenni, bocs

– mondja az egyik jelenetben Lola a főhősnek, ami azért ironikus, mert a Felnőttem, csacsacsa végső soron egy brutális történet. A három szereplő között egy modern se veled, se nélküled kapcsolat alakul ki a kétórás játékidő alatt, de abból a fajtából, ami szépen megmelengeti, aztán a végén meg jól összetöri a néző szívét.

A Felnőttem, csacsacsa hatásvadász, nem is kicsit. A forgatókönyvvel azonban olyan jó munkát végzett a készítő, hogy a karakterek az ügyesen összerakott dialógusoknak köszönhetően élő-lélegző embereknek tűnnek, nem pedig kitalált figuráknak, akiket színészek játszanak el. Ha már a színészek: Dakota Johnson talán élete legjobb teljesítményét nyújtja a vergődő anyuka szerepében, pedig ő a netflixes Az elveszett lányban is zseniális volt. A szürke 50 árnyalata már a múlté, Johnson napjaink egyik legjobb drámai színésznőjévé nőtte ki magát, és ezzel picit sem túlzunk.

Ez a film azért üt akkorát, mert a tragikus fordulatokat nemcsak úgy a nyakunkba ömleszti Cooper Raiff, hanem nagyon finoman kezeli – hagyja, hogy a dráma a bőrünk alá kússzon. Talán erre a legjobb példa a kisöccs szerelmi és önkereső szála, ami csak úgy a háttérben lebeg egy csomó ideig, de aztán olyan gyönyörűen fut ki, hogy öröm nézni.

Annak idején Judd Apatow készített hasonló dramedyket – a Superbad és A 40 éves szűz alkotója bizony irigy lehet, ha megnézi a Felnőttem, csacsacsát. Egy Apatow-filmről van itt szó, kérem, amihez a könnyed nevettetés és szívösszetörés mesterének az égvilágon semmi köze. Jó, mondjuk a rendező egyik kedvence, Leslie Mann itt is szerepel, de állítjuk, hogy a színésznőből Apatow sosem volt képes ennyire megkapó alakítást kihozni, mint Raiff.

Az Apple TV+ újdonságának utolsó 10 percében konkrétan mindenki sír, és alapesetben ez lenne az a pont, amikor unottan kinyomjuk a tévét. Kivéve, hogy addigra az író-rendező-főszereplő úgy felépítette ezeket az embereket, hogy a gyászuk, búcsúzkodásuk minket is utolér, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy úgy szipogunk a százas zsebkendőt szorítva, mintha az életünk múlna rajta.

Arról, hogy az élet milyen szemét és kiszámíthatatlan tud lenni, nagyon kevesen tudnak így mesélni, de a Felnőttem, csacsacsa ebből a szempontból is remek. A kémia Dakota Johnson és Raiff között ráadásul elképesztő, ritka az olyan szerelmes történet, amin ennyire tudunk izgulni, hogy Júlia és Rómeó végül összejön-e.

Gyöngyszem? Abszolút. Ha valaki megkérdezné, hogy miért szeretem a filmeket, a Felnőttem, csacsacsát mutatnám meg neki jelen pillanatban először. Tessék, ebben minden benne van, amiről a filmművészetnek szólnia kellene. Csak azt sajnálom, hogy nagyvásznon nem mutatták be idehaza.

Meg abban is, hogy jó rég nem láttam ennyire tiszta szívű és jóakaratú fickót filmben, mint ez az Andrew. Létezik egyáltalán ilyen ember a világon? Mert akkor még nem értünk meg a pusztulásra, hiába állítják sokan, és van még remény egy szebb jövő kialakítására...

9/10

A Felnőttem, csacsacsa magyar felirattal elérhető az Apple TV+-on.