Ilyen az, amikor számítógép írja egy film forgatókönyvét? A torontói embernél (The Man from Toronto) kevesebb ihlettel rendelkező akcióvígjátékot rég nem láttunk. Tényleg, alig van ebben a történetben valami, ami meg tudja lepni az embert. A haverfilmeknek mindig is megvolt a maguk közönségük, ha nagyon messzire akarunk visszamenni, akkor Bud Spencer és Terence Hill bármelyik közös projektjét emlegethetjük, de ezen a vonalon haladt a Bad Boys, a Halálos fegyver, és még sorolhatnánk a klasszikusokat napestig.

A haverfilmek jól bevált és unalomig ismételt receptje, hogy egy balfék és egy menő csávó összefognak, mert a körülmények úgy kívánják, és a másfél-két órás játékidő alatt összerázódnak, lenyomják az ellenségeiket, és mindketten jellemfejlődve jönnek ki a kalandból.

Na, A torontói ember pont ez. Se több, se kevesebb. Az egyik szálon Kevin Hart karakterét, a csetlő-botló Teddyt ismerjük meg, akit éppen kirúgnak az edzőteremből, ahol dolgozik – mert marketingesként elfelejti a szórólapokra ráírni a hely elérhetőségét. Szóval, nem ő a legkompetensebb alak a világon. Ráadásul elég balszerencsés is… miután elnéz egy házszámot, belebotlik egy pincében zajló kínzásba. Ő lenne az utolsó, akiből kinézzük, de Teddy ráadásul valahogy elhiteti a rosszfiúkkal, hogy ő a torontói ember, a legendás aszaszin, akitől mindenki retteg.

A helyzet akkor kezd el tovább bonyolódni, amikor a színen feltűnik az igazi bérgyilkos – és ők ketten kénytelenek összefogni. Döbbenetes fordulat, nem? Míg Kevin Hart végig borzasztóan játszik, addig legalább Woody Harrelson egész jó ellenpólusként szolgál. Érdekesség, hogy eredetileg A torontói ember szerepére amúgy Jason Statham szerződött le, aki hat héttel a forgatás megkezdése előtt kiszállt a projektből, mert túl bugyutának tartotta.

A film főszereplői között a poénkodás – legfőképp Kevin Hart miatt – egyáltalán nem működik. Egyetlen lelkizős párbeszéd van, amelyre azt mondanánk, hogy egészen jól ül. Illetve ezenkívül a végén, a nagy verekedős-lövöldözős, mindent lezáró akciójelenetet rakták még össze kreatívan. A maradék, vagyis A torontói ember 90 százaléka azonban úgy rossz, ahogy van.

Vannak, akik az ehhez hasonló produkciókban direkt figyelik a bakikat. Mi nem szoktuk, de még így is feltűnt, hogy az egyik snittben csúnyán eltört Teddy csuklója. Aztán a következő jelenetben már pattant is fel a karakter, mintha semmi baja nem lenne. Egyszerűen elfelejtették a készítők, hogy mi volt nagyjából másfél perccel korábban. Nagyon gáz, fogtuk a fejünket rajta.

A rendező, a korábban a Sokkal több, mint testőr című filmet tető alá hozó Patrick Hughes nemcsak Woody Harrelsont tékozolta el – Kevin Hartra ezt nem mondhatjuk, mert tőle nagyjából ennyi az elvárható –, hanem megtette ugyanezt a mellékszerepben felbukkanó Kaley Cuocóval is. Pedig Cuoco A légikísérőben bizonyította, hogy nagyon ért a komédiázáshoz, a butuska szomszédlány szerepkörét sikeresen levetkőzte magáról (Agymenők, ugye)… ám a Netflix filmjében vele se tudtak semmi értelmeset kezdeni. Harrelson és közte még annyi kémia se volt, mint a két „haver” között.

Ezt megúsztuk? A torontói embert 2020 végén mutatta volna be a Sony Pictures a nagyvásznon, ám a koronavírus-járvány közbeszólt. Többször is elcsúsztatták a premiert, hogy aztán a Netflixen kössön ki a produkció. Jobban jártunk, mert egy mozijegy árát nem éri meg a film. Streamingen elfér, bár elég meglepő, hogy behúzta az első helyet a Netflix napi toplistáján, és ott is trónol már napok óta – legalábbis a cikk írásának pillanatában. Valószínűleg a nagy nevek behúzzák a nézőket a csőbe, de kötve hinnénk, hogy ezt rajtunk kívül sokan végigszenvednék. Tipikusan 20-30 perc után a többség kinyomja a fenébe típusú alkotásról van szó, amire tényleg kár az időt pazarolni.

5/10

A torontói ember szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.