Ha valaki a „hülyeség” szinonimáit keresi a szótárban, jó eséllyel megtalálja majd köztük a Beavis és Butt-Head szavakat. Nem véletlenül. A furcsa fejszerkezetű és még furcsábban röhögő srácok köré épített animációs sorozat első évada még 1992-ben indult el az MTV-n. Beavis és Butt-Head olyan elborult utódoknak ágyaztak meg a tévében, mint a South Park nagypofájú kiskölykei, de ugyanezen a vonalon haladt sok évvel később az Archer is. Mike Judge sem véletlenül emlegeti a mai napig az összesen 8 évadot megért, ritka felháborító produkciót élete legfőbb alkotásaként.

Egészen pontosan 2011-ben köszöntek le, miután a Beavis és Butt-Head rebootévada csúnyán beleállt a földbe. Mindenesetre a remény sosem halt meg teljesen, hogy az 1996-os, egész estés film után megint kapunk valami hasonlót. Június 23-án, pár nappal ezelőtt pedig végre megérkezett a Paramount+-ra a Beavis and Butt-Head Do The Universe, amely csúnyán fejbe is vágott minket. Főleg, így az árnyékban 37 fokban.

Az új film azzal kezd, hogy Beavis és Butt-Head ülnek a kanapén (micsoda fordulat) és a távollétük miatt szabadkoznak. De legalább azt ígérik, hogy kárpótolják a rajongókat, mégpedig a világ legjobb animációs filmjével, amelyben elmesélik, hova a fenébe tűntek. A kiindulópont 1998, Texas, a Highland High School tudományos versenye, ahol a két főszereplő azzal szórakozik, hogy egymást rugdossák tökön. Hülyeség hülyeséget követ, a végén a tornaterem felgyullad, Beavist és Butt-Headet meg a bíróság elé állítják – ahol váratlan döntés születik: nevelő célzattal ők kapják meg a vetélkedő fődíját és mehetnek a NASA űrtáborába.

A két tirpák persze ott is azt csinálja, amit mindig. Agyatlanul játszanak szexjátékot a felügyelet nélkül hagyott gépekkel. Ez pedig a NASA-soknak úgy megtetszik, hogy magukkal viszik az általuk zsenigyerekeknek kikiáltott Beavist és Butt-Headet egy valódi űrküldetésre.

A srácok egy okból mondanak rá igent: az egyik kolléganőt szeretnék megfektetni. A tervük azonban félresikerül, kilökik őket az űrhajóból, egyenesen egy fekete lyukba, és a jövőben találják magukat.

A Paramount+ elborult újdonsága itt tesz igazán nagy kanyart, a technológiai újdonságokkal ismerkedő fiatal Beavis és Butt-Head úgy szállnak bele 2022-be, hogy öröm nézni. A cél még mindig ugyanaz, a most már politikus és sokkal idősebb exűrhajós hölgyet megszeretgetni. Ám, a fiúk levesébe beleköp a multiverzum is, hogy tényleg ne legyen könnyű dolga a duónak.

Mindenféle előtudás nélkül kötve hisszük, hogy új nézőket meg tudna magának nyerni a 85 perces produkció. A poénokon jókat lehet mosolyogni, Beavis és Butt-Head még mindig nagyon felháborítóak, és ha valaki képes azon szórakozni, hogy ez a két szerencsétlen mennyire 8 bites szemmel látja a világot, akkor érdemes nekiülni Mike Judge alkotásának.

Igaz, hogy a Marvel és a mostanában Hollywoodban uralkodó alternatív világos őrület megkapja a magáét a Beavis és Butt-Head-filmtől, de úgy őszintén szólva több, a mai valóságra való reflektálást és aktualitások kifigurázását is el tudtuk volna viselni. Nem volt szó se a Covidról, se Putyin agressziójáról. Szóval vannak itt kihagyott ziccerek és fájó hiányosságok azért.

Kissé úgy lehet érezni, mintha Judge-ék ezt a filmet bemelegítésnek szánták volna, mielőtt a már két évadra berendelt animációs sorozat visszatér a képernyőre. Tény, hogy a két kultikus karaktert rég láttuk már, és jólesett, hogy hozták a formájukat, de ha a Star Wars-szériákat azzal vádolják, hogy csakis a fan service-re mennek rá, akkor erről a filmről is ugyanez elmondható.

A Beavis and Butt-Head Do The Universe úgy a háromnegyedéig kiváló szórakozás, de aztán a végére a nézőknél is beáll ugyanaz az agyhalál, mint ami a két főszereplőn uralkodik. A Paramount+ produkciója hozza azt az átlagos szintet, amit a streamingszolgáltató által gyártott, új South Park-filmek is. De ettől a próbálkozástól mondjuk többet vártunk volna, ha már ekkora visszatérésről van szó. Főleg, hogy az öreg Beavist és Butt-Headet, akiket úgy beharangoztak, alig mutatták.

6,5/10