Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- disney plus
- tévé
- streaming
- sorozat
- indián
- rezervátum
- taika waititi
- első évad
- star
- ajánló
- tv
- kritika
Minden dicséret ennek az új indiános sorozatnak a Disney+-on
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Tagadhatatlan, hogy a Disney+ kínálatában a gyerekeknek szóló animációs filmek, a Marvel különböző szuperhősös és a Star Wars messzi-messzi galaxisában játszódó alkotásai dominálnak. Nincs ezzel gond, főleg, hogy olyan minőségi darabokat lehet találni, mint a Luca, a WandaVízió és A Mandalóri, csak hogy egyet-egyet említsünk mindhárom kategóriából.
Azoknak, akik nem annyira vevők erre a vonalra, ott van a felnőtt közönséget célzó, Star névre keresztelt aloldal. Itt olyan produkciók sorakoznak, mint az Andrew Garfield főszereplésével készített nyomozós Under the Banner of Heaven, a Pam & Tommy, a The Walking Dead, de ide érkezik majd a Préda című Predator-film is. A Disney+ ezen szekciójába részben olyan FX-es és hulus produkciók jönnek, amelyeket másképp soha az életben nem tudnánk megnézni.
Ennek a tartalmi sokszínűségnek köszönhető, hogy A rezervátum kutyái (Reservation Dogs) szintén befutott a hazánkban nem olyan régen startolt Disney+-ra.
Sokaknak már annyi elég lehet, hogy A rezervátum kutyáit Sterlin Harjo mellett íróként és producerként a rendkívül egyedi humoráról ismert Taika Waititi jegyzi. Waititi készítette a Thor: Szerelem és mennydörgést, és hozzá fűződik az elmúlt évek legkülönlegesebb világháborús filmje, a Jojo Nyuszi, na meg a Hétköznapi vámpírok című horrorparódia. A rendezőt legalább annyian utálják, mint ahányan imádják. Simán előfordulhat tehát, hogy a Disney+-on elérhető FX-es szériát élből elkerülik miatta egy csomóan, mert elviselhetetlen mennyiségű infantilitásra számítanak benne.
Itt álljunk meg egy szóra. A rezervátum kutyái vicces, laza, de rendkívül komolyan vett produkció, amelyben egy modern indián közösségbe leshetünk be néhány utcakölyök szemével. A főszereplők négyen vannak már csak, mert ötödik tagjukat elvesztették, állításuk szerint a kisváros vette el a fiú életét. Mindez nem akadályozza meg a bandavezért, Beart (D’Pharaoh Woon-A-Tai) és barátait, a vehemens Elorát (Devery Jacobs), az elképesztően laza Cheese-t (Lane Factor) és a lány létére elég fiús Willie-t (Paulina Alexis) abban, hogy mindent, ami csak mozdítható, ellopjanak és pénzzé tegyenek egy szent cél érdekében.
A rezervátum kutyái az elején jó kis piti bűnözős sorozatnak tűnik, néhány szertelen fiatallal a főszerepben. Ám Bear viszonylag hamar beüti a fejét, és egy lóháton érkező indián ősének szelleme szól hozzá: ugyan, embereljék már meg magukat a fiatalok, és tegyenek valamit a közösségükért.
A nyolcrészes első évadból álló és a Disney+-on nemsokára folytatódó szériában simán belefér egy ilyen elborult húzás. Elvégre Taika Waititiről van szó, de a rendező nagy meglepetésünkre nem húzza túl a dolgot. Nem is poénként kezeli, inkább azt igyekszik bemutatni, hogy az amerikai őslakos, lázadó és Kaliforniába menekülni vágyó fiatalok hogyan kapcsolódnak a származásukhoz és a fehér emberekhez, akiket a mai napig betolakodóként látnak.
Természetesen a rasszizmus is előkerül, de ugyancsak nagyon finoman tálalva. A rezervátum kutyái az érzékeny témákhoz óvatosan közelít. Egyszerűen mutatja be, hogy sokan nem csak az afroamerikaiakkal szemben kirekesztők, hanem az őslakosokat ugyanúgy megvetik. Szomorú.
Az ehhez hasonló, zárt közösségekbe kalauzoló történetek mindig nagyon izgalmasak, már csak azért is, mert újfajta nézőpontot ismerünk meg általuk. Jelen esetben az indiánokét. A rezervátum kutyáin lehet jókat röhögni, de a legtöbb poén inkább csendben mosolygós. A produkcióban pedig olykor-olykor beköszön némi csöndes melankólia, ami nagyon jót tesz az összképnek – köszönhetően a jól alakító, idősebb és bölcsebb mellékszereplőknek. Na nem minden kisebb karakter a drámát szolgálja, elég, ha a rappelő ikerpárra gondolunk, akiktől minden alkalommal kidőltünk a székből, amikor megjelentek. Waititi azért ott van ebben a sorozatban, de halványan, pont annyit kapunk a humorából, amennyi nem zökkent ki.
A fő szál tényleg annyi, hogy a négy tini elhatározza, hogy még mielőtt lelécelnek, visszaadnak valamennyit a közösségüknek. Na és persze farkasszemet néznek a rivális bűnbandával, akik a territóriumukat fenyegetik. Ezen kívül A rezervátum kutyái kicsit az Atlantára hajaz, csak ezúttal őslakos amerikaiak hétköznapjait láthatjuk.
A főszereplők mind elragadók, és nagyjából két epizód elég ahhoz, hogy a szívünkhöz nőjenek, és elkezdjen bennünket érdekelni a sorsuk. A képi megoldások kreatívak, főleg Bear látomásos jelenetei, a hétköznapi, életszagú hangulatot pedig feldobják az olyan színes karakterek, mint Elora nagybácsikája (Gary Farmer, aki egy kocsmai verekedés alatt vagy harminc embert üt ki egy este), Bear küszködő rapper apja (Sten Joddi), vagy a Zahn McClarnon által játszott rendőrkapitány, aki a készítők szerint is megér egy külön misét az évadban, és szerintünk is.
Külön érdekesség, hogy A rezervátum kutyáit csak és kizárólag bennszülött emberekből álló író- és rendezőgárda hozta tető alá. Talán pont ezért is érződik úgy, hogy az eredetileg az FX-en látható sorozatot elképesztően nagy törődéssel rakták össze. Ritka, hogy ennyire intim betekintést kapjunk egy tőlünk idegen közösségbe. A rezervátum kutyáinak azonban összejön a bravúr, amin felváltva sírunk és nevetünk, néha meg a kettőt egyszerre. Igen, ennyire jó.
8/10
A rezervátum kutyái magyar felirattal elérhető a Disney+-on.