Lássuk be, ami az indiai filmművészetet illeti, ritkán jutnak el hozzánk olyan alkotások arról a környékről, amikre érdemes egyáltalán néhány mondatot áldozni. Talán épp ezért surrant el fű alatt idehaza az RRR, amely nem csupán Indiában, hanem világszerte aratott a mozipénztáraknál. Nálunk sajnos nem mutatták be, egyenesen a Netflixre jött idén márciusban. Pedig ez a harsány, romantikus filmbe oltott akcióvígjáték igenis megérdemelte volna a vásznat.

A történet 1920-ban játszódik, amikor India a britek fennhatósága alatt áll, és az ország nem vívta még ki a függetlenségét. A hódító erők nagyjából olyan szélsőségesen gonoszak, mint a Star Warsban a Birodalom. Ebből rögtön az első percekben kapunk némi ízelítőt, amikor a zsarnok kormányzó, Scott Buxton (Ray Stevenson) és neje, Catherine (Alison Doody) a Gond törzsbe érkeznek, akiktől trükkel, aprópénzért kicsalnak és magukkal visznek egy gyermeket. A falu védelmezője, Komaram Bheem (N. T. Rama) megesküszik, hogy kerül, amibe kerül, de visszaszerzi Mallit (Twinkle Sharma).

A rendező, S. S. Rajamouli elképesztő ügyességgel hozta el nekünk ezt a keleti sztorit úgy, hogy az RRR-t nyugati nézők is simán tudják élvezni. Igaz, nagyon nyíltan kell nekiülni ennek a filmnek, mert 180 perces, azaz három óra hosszú, és nem szűkölködik eseményekben. De a hullámvasút, amit nyújt, így is simán megéri az erőbefektetést.

Mitől különleges film az RRR? Egyrészt a harcjelenetektől, amelyek elképesztően túlzóak, itt simán előfordul, hogy valaki akkorát ugrik, mint egy őrtorony, hogy aztán több száz emberrel verekedjen meg látványosan, és néhány karcolással kijöjjön az összetűzésből. A vadállatokat – bár bénán animálták, így is ügyesen beépítették a filmbe, vannak tigrisek, farkasok – akár egyet jelenetben keménykedve, a főszereplő, Bheem pedig látványosan, halált megvető bátorsággal megverekszik velük. A bunyós, lövöldözős, hídról leugrós snittek végig jó ütemben érkeznek az RRR-ben, akárcsak a táncikálások. Igaz, utóbbiakból nincsen sok, mégis a film fénypontjai, a jó dallamoknak és az elképesztő koreográfiáknak köszönhetően.

Az indiai táncolós jeleneteket olyan tévésorozatok próbálták meg lemásolni csak az elmúlt években, mint Az Esernyő Akadémia, a Légió, de akár A Fiúkat is emlegethetnénk az Amazon Prime-ról.

Igaz, néha az RRR trashbe hajlik, mégsem válik nevetségessé. Ez legfőképp annak köszönhető, hogy ennek a filmnek szíve van. A főszereplőért, Bheemért simán lehet drukkolni, ahogy a kőkemény fickó egy másik macsóval, a britek oldalán álló Rajuval (Ram Charan) összebarátkozik. Ellenségekből lesznek tehát barátok, és a brománc tényleg izgalmas is, mert Bheem egyetlen célja kiiktatni a kormányzót és visszaszerezni az elrabolt lányt, míg Raju előléptetésért cserébe el akarja fogni a Gond törzs harcosát.

Van itt még románc, intrika, némi lájtos szappanopera, az RRR azonban végig komolyan vehető marad, minden blőd akciójelenete ellenére. A vizualitása a filmnek egészen pazar, ahogy a felcsendülő zenék is. Szinte félelmetes, hogy az utolsó jelenetig nézeti magát S. S. Rajamouli alkotása, és a nagy végeösszecsapás is friss marad. A rendező tudja, mit csinál.

Az RRR amekkora felüdülés, annyira le is strapálja a nézőjét a végére. Igazi színes és hangos kavalkád, olyan, mintha a majálisban ülne az ember a ringlispílen. Utána kicsit forog velünk a világ, de azért felülnénk még egyszer.

8/10

Az RRR című film a Netflixen elérhető, kizárólag angol felirattal.