A Netflix mostanában úgy készíti egymás után a csalódást keltő akciófilmeket, mintha kötelező lenne: a Különösen veszélyes bűnözők, A szürke ember és A torontói ember is olyan, ebbe a zsánerbe tartozó produkció lett, amelyet kínzással ért fel megnézni. Nem voltak túl nagy elvárásaink épp a rossz élményeink miatt az augusztus 12-én bemutatott Nappali műszak felé sem. Talán ezért csalódtunk ekkorát benne, de ezúttal pozitívan.

Azért itt sem kell csodákat várni, a Nappali műszak sztorija is faék-egyszerűségű. A főszereplő egy Bud Jablonski (Jamie Foxx) nevű fickó, aki medencepucolással foglalkozik. Ránézésre azonban ez az utolsó dolog, amit kinéznénk ebből az ürgéből. Kisvártatva ki is derül, hogy álca az egész, és igazából egy vámpírvadászról van itt szó, aki kőkeményen öldösi a vérszívókat.

A film első akciójelenete konkrétan sokkolja az embert, olyan jól lett összerakva. Kicsit mintha a horrorba oltott John Wicket néznénk, úgy rendezi le a főhős agyaras ellenségeit. Nem véletlen, J. J. Perry, aki a Nappali műszakot levezényelte, karrierje nagy részét kaszkadőrként az amerikai szórakoztatóipar élvonalában töltötte, dolgozott a John Wick 1-2-n, a Halálos iramban 8-9-en és A feláldozhatók 3-on is. Bár első filmes rendezőként helyenként bukdácsol, a verekedéseket, lövöldözéseket, lefejezéseket, na és az autós üldözéseket patikamérlegen mérte ki nekünk Perry.

Jamie Foxx karakterét semmiféle személyes vendetta nem hajtja amúgy, egyszerűen azért öl, mert jó pénzeket lehet keresni a kitépett vámpírfogakkal. Amikor azonban (ex-)neje, Jocelyn (Meagan Good) kijelenti, közös lányuk taníttatása túl drága, és inkább lelép vele Flordiába, Bud kénytelen összeszedni magát. Gyorsan nagyot kell szakítania. Itt kerül a képbe a veterán cowboykalapos Big John Elliott, akit a mindig laza Snoop Dogg játszik nagyszerűen, és aki visszajuttatja hősünket a vámpírölő gittegylet vérkeringésébe.

Hogy ne legyen azért Bud élete túl egyszerű, a szervezet a nyakába sóz egy félős aktakukacot is, akit Dave Franco alakít. Bár akciófilmnek indult, majd némi család és horror is belekerült, ezen a ponton (némiképp érthetetlen módon) a Nappali műszak megint műfajt vált, és átmegy „buddy cop” komédiába.

Kicsit olyan érzésünk van, mintha a készítők túl sokat akartak volna fogni ezzel a filmmel, de nem jött össze. A végeredmény ettől még nem rossz, meglepően szórakoztató, de a történet és a karakterek többsége vázlatos lett. Egyszerűen a főgonosz vámpírnő és Bud összetűzését hiába szánták drámainak, inkább lett komikus. Hasonlóan a főhős coming outja a feleségének, azaz a pillanat, amikor elmondta Jocelynnek, hogy igazából mivel foglalkozik, csak lógott a levegőben. Pedig Meagan Good jó színésznő, de papírmasészerepével ő sem tudott mit kezdeni.

A napsütötte Los Angeles nem túl tipikus helyszín egy vámpíros filmhez, ezt meg kell hagyni. A vizualitást tekintve ütős is a Nappali műszak, végre egy Netflix-film, amit a szemnek is jólesik nézni. Az aláfestő zenék ennek megfelelően elég lazák, így megvolt ebben a produkcióban tényleg, hogy kicsit felrázza a mostanában döglődő vámpíros műfajt... így viszont sajnos nem jött össze.

Mindezek ellenére is korrekt úgy összességében a Nappali műszak – még pár próbálkozás a rendezőtől, és simán lehet, hogy beletenyerel a tutiba. Jamie Foxxon és a többi színészen nem múlt semmi. A forgatókönyvírókra kellett volna rápirítani, hogy szedjék már össze magukat. A magasabb összpontszám egyértelműen rajtuk úszott el. Tyler Tice-nak ez volt az első jegyzett írói munkája, a John Wick 3-on és A halottak hadseregén közreműködő Shay Hattentől azonban sokkal többet vártunk volna.

6,5/10

A Nappali műszak szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.