A Netflix végre megcsinálta, és értelmes filmet tett le elénk az asztalra? Valami olyasmi. A Buba című új német vígjáték, amely augusztus 3-án került fel az online videótárra, a Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan) című sorozat spin-offja, de önmagában is simán megállja a helyét. A főszereplő egy Jakob Otto (Bjarne Mädel) nevű pitiáner bűnöző, aki saját bevallása szerint egy rakás szerencsétlenség, olyannyira, hogy meg van győződve róla, hogy valami boszorkány elátkozta titokban.

Jakob, becenevén Buba konkrétan egész életében szív, csak azért, hogy a végén néhány extasyt áruló tinédzserrel összetűzésbe kerüljön, és véletlen saját magát lője fejbe. Spoilerveszély? Kicsit sem. Rögtön mondjuk, miért.

Buba halálát már a Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan) első évadában is láttuk, szóval a film mintegy emlékeztetőként idézi meg nekünk a jelenetet. Persze nem elvárható, hogy a háromévados szériát valaki megnézze a film előtt, de nagyon ajánlott, mert Buba már ott is egészen szórakoztató mellékszereplő volt. Mondjuk, közel sem annyira, hogy saját filmet kapjon. Kissé szkeptikusak voltunk tehát a Netflix újdonsága miatt, ami talán ennek köszönhetően tudott annyira meglepni bennünket.

Sikerült az albánokkal összetűzésbe és később szövetségbe kerülő önjelölt maffiózó karakterét úgy mélyíteniük a film készítőinek, hogy tényleg jópofa karakter váljon Bubából. A fickóról eddig túl sokat nem tudtunk, most kiderül, hogy irtó tragikus múltja van: a családja, pontosabban a szülei autóbalesetben elhunytak, fivére agya megsérült, és azóta nagyjából úgy keveri-kavarja a szavait, mint Yoda a Star Warsban. Buba ráadásként még felnőtt korában is magát hibáztatja a történtekért.

A film főhősének amúgy érdekes életszemlélete van, úgy gondolja, hogy azért bünteti a sors, mert egyszer életében elment egy táncversenyre gyerekként, jól érezte magát, és még Leonardo DiCapriót is megalázta. Buba tehát célul tűzi ki, hogy csak szenvedni fog, mert a karma már csak ilyen rohadék. Hátha így meg tudja óvni testvérét a további tragédiáktól. De hiába az okoskodás, nem jön össze neki a life hack.

Nem számítottunk rá, de a Buba első 40 perce baromi vicces. Valahogy üdítően hat, ahogy a bunkernyák tesók egymásba kapaszkodva evickélnek az alvilágban, és igyekeznek nem kinyíratni magukat. Az anyasorozatnak is megvoltak a maga pillanatai, a Buba azonban a legszebbeket idézi, és abszolút nem is tudunk panaszkodni emiatt. Ivás-evés közben nem érdemes az elejét nézni, mert tuti kiköpi az ember azt, ami épp a szájában van.

A műfaji váltás nagyjából a röpke másfél óra felénél jön el. Amikor is a viccelődésből átcsap a Buba a Guy Ritchie-filmeket idéző maffiózós történetbe. Itt van pár laposabb perc, meg kell hagyni, amikor leül a Netflix újdonsága, és bár a fordulatoknak és a karakterek közötti intrikáknak köszönhetően megőrzi az elborultságát, a második felére sajnos a nevettetés már elmarad. Picit veszít is a bájából a Buba, de nem túl sokat, köszönhetően annak, hogy addigra már érdekel minket, hogy miképp alakul a piti maffiaharc.

Buba vezeklése néha a bugyuta humor miatt szórakoztató, máskor meg beüt a gengszterdráma, és a karfát markolva izgulunk azért, hogy vajon kit puffantanak le legközelebb. Vannak persze üresjáratok a filmben, és a Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan) félórás formátumát nem sikerült maradandóan átültetni ebbe a spin-offba, de mégsem keltünk fel elégedetlenül a tévé elől. Buba halála ráadásul mindkétszer ütött, amikor megmutatták a filmben. Elsőre vicces volt. Másodszorra pedig tragikus, mert addigra tényleg sajnáltuk ezt a balféket.

A Netflix új filmje nemcsak az eredeti sorozat rajongóinak lehet könnyed kis kiegészítés, hanem azoknak is, akik imádják a német vígjátékokat. A Buba mindkét téren egész korrekt teljesítményt nyújt. Az agyamentséget tekintve pedig nincs túl sok kihívója a Netflixen.

7/10

A Buba szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.