A 2011-ben az HBO-n bemutatott Trónok harcának összejött az a bravúr, ami csak keveseknek: olyan nézőket is leültetett a George R. R. Martin által jegyzett, A tűz és jég dala-regényeket feldolgozó sorozat a tévé elé, akik alapvetően ódzkodtak a fantasytól. A produkcióban eleinte a tárgyalótermekben vívott szópárbajok, az intrikák, és az izgalmas karakterek gördítették előre a cselekményt. Na, és persze ne legyünk kétszínűek, az explicit szexjelenetek is híressé tették a Trónok harcát. Aztán jöttek a nagyobbnál nagyobb csaták, és bár a nyolcadik évad elég borzalmas lett, az ebben látott Deres ostroma, amikor a Mások és az emberek összecsaptak, teljes egészében kitöltött egy epizódot. 81 percen keresztül ment egy akkora csetepaté, amely korábban kis képernyős mércével elképzelhetetlen lett volna.

Az HBO-tól nagy butaság lett volna, ha további testvérszériákkal nem próbálnak minél több bőrt lehúzni a Trónok harcáról. Az első tervezett spin-off, a Bloodmoon azonban megbukott, de a kaszával nagyjából egy időben bejelentették, hogy búslakodásra semmi ok. Jön a House of the Dragon, azaz magyar címén a Sárkányok háza, mely az eredeti sorozathoz hasonlóan George R. R. Martin írásán alapszik, csak éppen a fiktív történelemkönyvnek is beillő Tűz és véren. Sokan egyből a fejüket fogták a hír miatt, attól tartva, hogy ebből úgyse sül ki semmi jó.

Az új Trónok harca-sorozat már abból a szempontból nagy felüdülést nyújt, hogy Westerost egy teljesen más állapotában mutatja be. A Lannisterek rémuralma még sehol, a Starkok Északon élik csöndes hétköznapjaikat. A Targaryen-famíliát pedig a meglepően jószívűnek tűnő I. Viserys (Paddy Considine) irányítja. Ha valakit pontosan érdekel, 172 évvel járunk egy bizonyos Daenerys Targaryen születése előtt, de az alapszituációt a narrátor rögtön az elején, gondosan lefekteti.

Nagyon látszik, hogy a készítők, Ryan J. Condal vezetésével minden erejükkel azon voltak, hogy ne fulladjon rögtön az elején káoszba a Sárkányok háza. Valami hasonló megtörtént a Trónok harca esetében, a második évad környékén annyi karaktert, történetszálat és helyszínt kellett volna figyelemmel kísérnünk, hogy az ember egyszerűen nem tudta tartani a lépést. A sárkányos spin-off esetében azonban minden tiszta, a szereplők pont annyi időt kapnak a képernyőn, hogy nagy vonalakban el tudjuk őket helyezni a sakktáblán… vagyis ki-kivel van, milyen hátsó szándékok vezetik őket, ilyesmi.

Csak a fontosabb figurákon végigszaladva, ott van a már említett Viserys-király, akit azért sanyargat mindenki, mert felesége képtelen neki fiúörököst szülni. Probléma egy szál se, hiszen kettő rokon is pályázik a Vastrónra: az uralkodó lánya, Rhaenyra (Milly Alcock), aki nem hajlandó klasszikus feleségnek állni, helyette csatázna, sárkánylovagolna, és vezetné népét; illetve trónkövetelő még Daemon-herceg (Matt Smith), akiről azt kell tudni, hogy igazi rohadék.

Daemon az, aki megérdemel bőven egy külön bekezdést, az összes karakter közül a pilot epizód alapján ő a legkomplexebb. Matt Smith nemrégiben még a Morbiusban sokkolt minket, de úgy tűnik, hogy rossz karrierdöntései ellenére nem felejtette el a brit színész, hogy mire képes. A Doctor Whóban nem véletlenül volt ő sokak kedvenc Doki-reinkarnációja, és a Sárkányok háza 10 részes első évadában is úgy tűnik, ő lopja majd sunyin a show-t.

„Oké, oké… de szexből, vérengzésből és legfőképp sárkányokból van-e jó sok a sorozatban?” – kérdezheti a Tisztelt Olvasó. Ezeket már-már elvárja mindenki egy Trónok harca-szériától. Mindből akad, a meztelenkedést és az orgiákat Daemon szállítja főképp a pilotban, a vérengzés java egy látványos lovagi játékon zajlik. Sárkányok meg nyilván vannak, nem kevés, hiszen mégiscsak a Targaryenekről szól ez a spin-off. Sőt, ami azt illeti, még egy szívszaggató „Dracarys” is elhangzik, de nem akarunk spoilerezni.

A produkció korrekt királydrámaként indul, van benne árulás, Viserysnek kőkemény döntést kell hoznia, és csak a hab a tortán, hogy a végén megtudunk valami olyasmit a Targaryenekkel kapcsolatban, ami felborít mindent, amit erről a famíliáról eddig gondoltunk. Jólesik a fülnek viszont hallani a Trónok harca átdolgozott dallamait (nyilván ezekkel a nosztalgiázás volt a cél, sikerült), az eredeti sorozaton is közreműködő zeneszerző, Ramin Djawadi ezúttal is kitett magáért. Mi annak ugyancsak örülünk, hogy a Trónok harca – amúgy díjnyertes főcímét nem próbálták meg a készítők felülmúlni, inkább a minimalizmusra tették le a voksukat. A Vastrónt azért jócskán átdolgozták, ami ügyes húzás, így sokkal fenyegetőbbnek és menőbbnek néz ki, mint az anyaszériában.

Azt, hogy az első évadban mire számíthatunk, jól előrevetítik a bevezető képsorok, amikor elhangzik, hogy a Targaryen-ház ereje csúcsán van éppen. Elbukni pedig csak akkor bukik el a család, ha belső viszály darálja be őket. Nyilván elkerülhetetlen, hogy a hidrogénszőke hajú hercegek és hercegnők egymásnak essenek, mi meg hozzuk a popcornt, mert a sorozat első órája alapján jó kis adok-kapok lesz még itt. Westeros újra a régi, nem kérdés. Megint jó Trónok harca-rajongónak lenni.

9/10

A Sárkányok háza augusztus 22-én érkezik az HBO Maxra az első részével.