Kevés dolog biztos ezen a világon, de az igen, hogy Jordan Peele napjaink egyik legjobb horror-rendezője, aki 2017-ben robbant be a köztudatba a Magyarországon is rettenetesen népszerű, Tűnj el! (Get Out) című filmjével. A Mi (Us) később hasonlóan megrázó erejű lett, és sikeres, hiszen mindkét alkotás 250 millió dollár fölött hozott a pénztáraknál. Nem túlzás kijelenteni, hogy jelenleg senki nem tud ennyire széles közönséghez szóló, mégis bizarr és elvont filmeket készíteni, mint Jordan Peele. Épp ezért vártuk annyira, hogy idehaza is bemutassák a direktor újdonságát, a Nem (Nope) című filmet.

Nem is csalódtunk, nagybetűs moziélmény lett a jutalmunk. Mi az, hogy nagybetűs… inkább az év moziélménye. Így pontosabb.

A Nem az a fajta film, amire úgy a legjobb beülni, hogy egyetlen előzetest sem néz meg hozzá az ember. Aki nem tudja megállni a dolgot, még így is nagy élményben lesz része: a forgatókönyvet egy percig sem lehet azzal vádolni, hogy kiszámítható lenne. Haladunk jelenetről jelenetre Jordan Peele újdonságában, és konkrétan elképzelésünk sincsen a két óra alatt, hogy mi lesz ennek az egész őrült érzelmi hullámvasútnak a vége.

Peele nem kegyelmez nekünk, rögtön az elején azt látjuk, hogy egy forgatáson elszabadult majom csap irtózatos vérengzésbe. Aztán meg alighogy megismertük az egyik főszereplőt, a mogorva OJ Haywoodot (Daniel Kaluuya), rögtön beüt még egy tragédia. Az égből kulcsok, pénzérmék kezdenek el hullani, amelyek közül az egyik beleáll az apja fejébe, és az öreg a kórházban kileheli a lelkét. Kisvártatva befut OJ laza lánytesója, a nagyszájú Em (Keke Palmer), de itt közel sincs vége – kapunk még jó pár emlékezetes karaktert, például a westernfalut üzemeltető Jupe Parkot (Steven Yeun), a kotnyeles műszaki boltost, Angelt (Brandon Perea), és egy veterán, de irtó beképzelt operatőrt, Antlers Holstot (Michael Wincott).

A dolog szépsége, hogy a karakterek többsége az elején picit sem kapcsolódik egymáshoz, az észvesztett forgatagban azonban mindannyian a helyükre kerülnek, mint a sakktáblán a bábuk… az ellenfél mattolása előtt.

Ők azok ugyanis, akik egyik napról a másikra rájönnek, hogy az életükre nagy veszély (?) leselkedik. A felhők közt valami bujkál. Valami megmagyarázhatatlan, ami az öreg Haywood halálát is okozta. Innentől Jordan Peele arra kényszerít minket, nézőket is, hogy a fennmaradó játékidőben a szereplőkkel együtt az eget kémleljük, és izgatottan mutogassunk a vászonra, amikor éppen az a valami felbukkan.

A Nemre rá lehetne fogni, hogy iszonyúan túlzsúfolt, nincs rendes eleje, közepe, vége. A fejezetekre bontásnak pedig nincs igazából semmi értelme. Jordan Peele-től azonban megszokhattuk már, hogy a rendező bátran játszadozik el a filmes keretekkel, időnként túllépve rajtuk. Ezért picit sem haragszunk rá, mert minket is rávesz ezáltal Peele, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat, és az ismeretlenbe merészkedjünk. Ez a mutatvány persze nem egyszerű, ijesztő, főleg, ha olyan borzalmat találunk az égen, mint OJ és testvére.

A fényképezés csodálatos, igényli a nagyvásznat, jelen esetben szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a koronavírus-járvány lecsillapodott, és nem kényszerítették streamingre, és tévéképernyőre ezt a filmet. A zenék borzolják a hátunkon a szőrt, és az atmoszférateremtésben az sem utolsó szempont, hogy a szereplőgárda iszonyú sokszínű, mindenki megtalálhatja a kedvencét, még úgy is, hogy semmi pénzért nem lennénk egyikük helyében sem.

A legjobb fokmérője annak, hogy egy film mennyire kiborító, hogy végig bírja-e a közönség. Legutoljára Az északi ütötte ki láthatóan a biztosítékot, és vonultak ki róla vagy 5-en, amikor megnéztük. A Nem esetében is átéltünk egy hasonló mini exodust. Nem is értjük, mert minket úgy a székbe szögezett Jordan Peele újdonsága, hogy néha levegőt venni is elfelejtettünk.

9,5/10

A Nem (Nope) című film augusztus 18-a óta látható a magyar mozikban, jelenleg is vetítik.