Hát nem úsztuk meg, elérkezett a 365 nap, papíron erotikus thriller, a valóságban inkább lengyel szoftpornó harmadik része, a 365 nap: Egy újabb nap. Mivel már több negatív hangvételű írásunk is született a témában, így a harmadik filmről kizárólag pozitívan írunk, és szigorúan spoilermentesen.

A szakma nagyon kegyes ezzel a filmmel, 2021-ben az Arany Málnán például a 365 napnak ítélték a legrosszabb forgatókönyvnek járó díjat, amihez a döntőbizottságnak feltételeznie kellett, hogy egyáltalán volt neki olyan, nem csak beraktak két szexuálisan túlfűtött embert egy stúdióba ilyen Való Világosan, hogy „nosza, majd meglátjuk mi sül ki belőle”.

Bár az előbb említett Arany Málnára több ízben és kategóriában is jelölték a filmet, sajnos kevesebb díjat vihetett haza, mint amennyit megérdemel. Pedig a 365 napot két eseményen lehetne igazán elismerni. A másik az Adult Video News Award, ami a pornós Oscarként is emlegetett felnőttfilmes díjátadó, ám ott még csak nem is jelölték szegény filmet. Igaz, a száznál is több kategóriában nem volt lelkes amatőr, cserébe a legjobb paródia kategóriába igazán megemlíthették volna őket. Bár elolvasva az AVN Awards feltételeit, ehhez nem magát az erotikus film műfaját, hanem közszereplőt, társadalmi jelenséget vagy a mainstream médiát kellett volna parodizálni.

De vegyük végig a film értékeit. Kezdjük azzal, hogy ennyire lecsupaszítva bemutatni az emberi ösztönöket kevés alkotás képes. Az embereket szinte állatias mivoltukban ábrázolják. Az érzelmek és a logikus gondolkodás nincsenek jelen, csupán az ösztönök, így a főszereplőnk semmit nem csinál a harmadik részben, mint eszik, iszik, alszik és – ide írhatnám azt a szót, ami rímelne, de ne legyünk vulgárisak – szexel.

Van az a mondat, ami azért lett híres, mert nincsen benne magánhangzó (a cseh „strc prst skrz krk” mondatról van szó, ami nagyjából annyit jelent, hogy dugd át az ujjad a nyakadon), a 365 nap hasonlóan egzotikusnak számít a filmek világában. Hiszen minimum ennyire különleges, hogy három mozifilm hosszúságú videót voltak képesek az alkotók összedobni, amiben nem található cselekmény.

Szintén a készítők tudatos és következetes elgondolását erősíti, hogy nincs felesleges karakterfejlődés. Minden szereplő ugyanolyan felszínes az utolsó pillanatban, mint ahogy az első percben megismertük őket. Egy világban, ahol minden változik, kellenek a stabil pontok. Ez a film megmutatta mit tud nyújtani, és a folytatásban is ehhez tartja magát.

Ám a karakterek nemcsak a testüket vállalják fel, ha kell. Egyszerűségüket is. Például amikor a főhősnő egy dilemma közepén találja magát, hogy az erőszakos, agresszív csődört vagy a hazug, álszent sármőrt válassza, fel sem merül benne, hogy belső értékek alapján döntsön. Nem számít, kivel nevetett többet, kivel tudott mélyeket beszélgetni, ki érti meg jobban, kinek az életében játszik ő maga több szerepet a másik boldogságában. Pusztán annyi a lényeg, hogy kivel jobb a szex. Ez is önazonos, hiszen három film alatt a fenti példák egyike sem mutatkozott meg, szimplán a testiségek fűzték a karakterekhez.

Azt is tudjuk, hogy a filmek segíthetnek abban, hogy bizonyos betegségeket elfogadottabbá tegyenek. Az Esőember, vagy a Gilbert Grape című film, akár a Netflixen futó Több, mint normális című sorozat például egészen szépen ábrázolták az autisztikus személyiségzavart, és segítettek azoknak az embertársainknak, akik a spektrum bármely részén helyezkednek el, hogy ne érezzék magukat annyira kívülállónak.

Ez a film egy egyelőre még nem ismert rendellenességre hívja fel a figyelmet és érzékenyít a témában.

Persze, az egyén így megúszhatja a bohócos vagy a menekülős rémálmokat, de biztosan nehéz lehet minden reggel úgy ébredni, hogy élete legjobb numerája megint csak a képzeletében történt meg, és szegény nélkülöző teste nem kapta meg a valóságban azt, amit igényel.

A 365 napot trilógiaként hirdették, ám az internet telhetetlen és folyamatosan csak a hibákra fókuszáló népe már most elkezdett tüntetni, hogy egy negyedik filmmel javítsák ki az alkotók, amit elrontottak (ítéletüket a mű alapjául szolgáló könyvek ismeretében hozták meg).

Három ilyen minőségű film után mi viszont szépen kérjük a Netflixet, hogy ássanak egy nagyon mély gödröt, egy többszörösen lezárt koporsóba temessék el a filmet, öntsenek rá betont, és soha többé ne bolygassák azt, amit nem érdemes. Mondanám, hogy a csúcson kell abbahagyni, de amit ez a 365 nap gondol a csúcsról, arról már szóltam.