Index Vakbarát Hírportál

Fapofával néztük végig a Netflix új vígjátékát

2022.09.02. 05:47

Fő a fejünk a Netflix új vígjátéka miatt. Az augusztus 26-a óta látható Énidő (Me Time) ugyanis papíron több mint ígéretesnek tűnt. A korábban a Zoolander, a trendkívülit és a Derült égből Pollyt is rendezőként jegyző John Hamburgnak jókora tapasztalata van a szórakoztató limonádék műfajában, lényegében csak azokat csinált a karrierje során. Cikkünk tárgya is hasonló kikapcsolódást ígért. Pláne, hogy a főszerepekre megnyerték Kevin Hartot és Mark Wahlberget, akiknek külön-külön nem megy mostanában az ökörködés, de abban reménykedtünk, hogy hátha majd együtt csodát tesznek.

Ennél nagyobbat nem is csalódhattunk volna.

Az Énidőhöz hasonló vígjátékok 25 éve még nagyon futottak, de már a 2000-es évek közepén elkezdtek kínosnak számítani, ahogy a nagy stúdiók futószalagon nyomták ki az egy kaptafára készült produkciókat. Mostanra az ember azt hinné, hogy az embereknek elegük lett a zsánerből, de nincsen így. Idehaza is gyorsan a Netflix top 10-es listájának élére ugrott az Énidő a filmek között, és napok óta tartja magát. Meglepő, mert ennél pocsékabb dolgot rég nem láttunk a tévében.

Pedig a történet nem indul rosszul, a nyitójelenetben a beszarinak tűnő Sonny (Kevin Hart) egy szikla tetején ájuldozik: a fickónak nem fűlik a foga ahhoz, hogy tökös haverja, Huck (Mark Walhberg) születésnapját azzal ünnepelje, hogy szárnyas ruhában a mélybe veti magát. Az Énidő azért kínos néznivaló, mert egyedül a bevezetőn mosolyodunk el, ezt követően marad másfél órányi kínos feszengés, a fáradt sóhajtozás és szekunder szégyenérzet. A Netflixnek sikerült ezzel a filmmel bebizonyítania, hogy mindig van lejjebb.

A Netflix új filmje olyan, mintha csak az első 30 percre lett volna pénz, hogy rendesen megírják a forgatókönyvét. A fennmaradó időben meg Wahlbergékre bízták, hogy imprózzanak valamit. Komolyan, mintha puskából lőnék ki őket, olyan tempóban szállnak felénk a beszólogatások, ugratások és csínytevések. Mégis elszáll mellettünk az összes poén, és nem tudjuk lerázni magunkról azt az érzést, hogy a Másnaposok gagyi másolatát nézzük éppen.

Hogy egy kicsit konkrétabbak legyünk, 15 évvel járunk az intrót követően, amikor Sonny már családapa. De nem a klasszikus fajtából, a neje, Maya (Regina Hall) a kenyérkereső, ő pedig otthon van a gyerekekkel és neveli őket. Amikor úgy alakul, hogy a feleség elviszi a szüleihez a kölyköket, Sonny egyedül marad a házban, és végre megnyílik a lehetőség a magát férfiatlannak érző férfi előtt, hogy bizonyítsa, van még vér a pucájában. 

Sonny végső kétségbeesésében összeáll Huckkal, hogy kirúgjanak a hámból. Megint a haver születésnapján. Itt már annál a résznél járunk, amit valószínűleg algoritmus írt, és nem ember. Szóval kreativitást nagyítóval sem érdemes keresni, kínos húzásokat viszont annál inkább. Utóbbiak mondjuk sajnos szabad szemmel is láthatóak.

Az Énidő visszahozza a 2000-es évek elejét, annak minden proliságával együtt. Már akkoriban furcsa volt, hogy ki tud a fingós, hányós, szarós poénokon röhögni. Ha valaki hiányolta ezeket a tévéből, most örülhet. A Netflix újdonságában gusztustalanságból nincs hiány.

Kevin Hart helyében elszégyellnénk magunkat, hogy erre a produkcióra igent mondott. Főleg, hogy nemrég még a színész azon dolgozott gőzerővel, hogy drámai vonalon letegyen valamit az asztalra, gondolunk itt a Valós történet című tévésorozatra, vagy az Apaságra. Mindkettőt a Netflix mutatta be és meg is érték a pénzüket.

Viszont nem csak Kevin Hart az, akit ostorozni tudunk. Mark Wahlberg képtelen rendesen eljátszani a laza Huckot, unott motyogásra telik mindössze az 51 éves sztártól, aki még az Unchartedben is bőven jobb volt ennél. Ott legalább Tom Hollanddal volt némi kémiájuk, de az Énidő esetében még ennyit sem tudunk pozitívumként megemlíteni. A mindenféle ihlet nélküli színészi teljesítmények miatt egyszerűen hiteltelen marad Sonny és Huck barátsága.

Az Énidő egyetlen erénye, hogy viszonylag rövid, és nem húzták 120 percesre az időt, amíg kénytelenek voltunk előtte szenvedni. A film akkor vált a legkínosabbá, amikor váratlanul előhúztak egy nagy tanulságot a végén, de normális felvezetés híján csak lógott a levegőben az egész. Mi pedig már tényleg nem tudtunk mást tenni, csak fogtuk a fejünket.

Ha valaki kíváncsi rá, hogy miért kutyázza mindenki a Netflixet a szemétdombra való filmek miatt, az kapcsoljon az Énidőre. A streamingszolgáltatónak sikerült egy olyan vígjátékot kiadnia a kezei közül, amelyből nemcsak a szerethető karakterek hiányoznak, hanem az épkézláb történet, és a humor is. Igazi pofátlanság azok felé, akik előfizetnek a szolgáltatásra.

1,5/10

Az Énidő szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.