Erre az egyik legjobb példa a közelmúltból a Kilakoltatás című magyar film, amelyet március 17-én mutattak be a mozik. A történet egy Ricsi nevű kezdő végrehajtóról szól, egy kopasz, öltönyös fickóról, aki életében először megpróbál kipaterolni a kertes házából egy idős asszonyt. Ilona azonban nem hagyja magát, és igazi patthelyzet alakul ki a felek között.

A Kilakoltatást szeptember 1-jén tette elérhetővé a Netflix. A streamingszolgáltatót sok minden miatt lehet ostorozni, de a közelmúltban több remek magyar film is érkezett hozzájuk. Csak hogy párat említsünk, ott volt A legjobb dolgokon bőgni kell, a Toxikoma és Az unoka. Ezekhez csatlakozott most Fazekas Máté rendezése, egy alig 85 perces kamaradráma, amelynek különlegessége, hogy kevés szereplőt mutat be, egy helyszínen. Meglepő módon azonban nem a négy fal között zajlanak az események, mint ahogy ebben a műfajban lenni szokott, hanem az öreg néni háza előtt, a nyílt utcán.

Meg nem mondanánk, hogy Fazekasnak ez az első filmje, annyira tűpontosan adagolva kapjuk a drámát és a fordulatokat. Az elején az Orosz Ákos által játszott végrehajtó még nagyon keménynek hiszi magát. Tart ez nagyjából két percig, amikor Ilona (Nagy Mari) kerítése előtt meglát néhány ellenkező fiatalt, akik emberi sorfalat alkotva igyekeznek megakadályozni a kilakoltatást. A produkció viszonylag lassan, de magabiztosan építi a konfliktust: először csak Ilona kutyáival akad gond, aztán jön a nyílvesszővel lövöldözés, a robbantással fenyegetőzés, és hirtelen eljutunk odáig, hogy kivonul a rendőrségi kommandó, a katasztrófavédelem, és egy túsztárgyaló izzadó homlokkal igyekszik a cigányozó Ilonát jobb belátásra bírni.

Orosz Ákos egyszerre elszánt és összezavarodott, a Ricsit alakító színész ügyesen elviszi a filmet a hátán, ahhoz képest, hogy ez az első mozis főszerepe. A fiatal végrehajtó karaktere azonban akkor működik a legjobban, amikor hippi tesójával, Verával (Mészáros Blanka) vagy éppen kőkemény apjával, Andrással (Znamenák István) veszekszik. A Kilakoltatás a magyar rögvalóságról és a 21. századi társadalmunk szomorúságáról beszél – nagyszerűen. Ez akkor csúcsosodik ki, már-már elviselhetetlenül, amikor a végrehajtó bejut Ilonához, és meglátja az addig háborúzó asszony mögött a személyes tragédiát. Összecsuklik az ember tőle, komolyan.

A Kilakoltatás megtörtént eseményeket dolgoz fel, persze sokkal akciódúsabban, mint ahogy a valóságban megesett. Az alaphelyzet a filmben elég egyszerűen lett bemutatva, nincs jogi blabla, semmi fölösleges sallang. Ez az egész megvalósításra igaz. A produkcióról azt is tudni kell, hogy a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjában készült, rendes mozifilmhez képest aprópénzből, de a direktorba szerencsére szorult annyi kreativitás, hogy így is megoldja a feladatot.

Mi nem sok helyen láttuk, hogy éljenezték volna ezt a kisléptű filmdrámát. Pedig igazán megérdemel minden dicséretet: úgy szórakoztat, hogy közben az aktualitásával elgondolkodtat. Ritka kincs az ilyesmi a magyar filmiparban, legutóbb Az unoka volt ugyanerre képes.

Na, és arról se feledkezzünk meg, hogy ennyi szürke karaktert még egy hazai filmben sem láttunk: itt nem tör pálcát az alkotó sem a rendőrök, sem a tüntető fiatalok, de még az elsőre könyörtelennek tűnő végrehajtó, Ricsi feje fölött sem. Épp ellenkezőleg: igyekszik bemutatni, hogy bármi legyen ezeknek az embereknek a foglalkozása, viseljenek bármilyen öltönyt, egyenruhát, nekik is megvannak a maguk érzései. Ezt Fazekas Máté egy ízben rettenetesen jól prezentálja nekünk. Már csak e miatt az egy jelenet miatt is érdemes megnézni a Kilakoltatást, annyira életszagú és hétköznapi. Ha eljut odáig a filmben a Tisztelt Olvasó, fel fogja ismerni, mire gondoltunk.

A Kilakoltatás nézése közben szó szerint tűkön ültünk, hogy mi lesz Ilona sorsa. Esetleg jobb belátásra tér-e Ricsi. Vagy történik-e valami csoda – hogy aztán keserű szájízzel álljunk fel a fotelből. A magyar rögvalóság beköszön, itt nincs kecmec.

8/10

A Kilakoltatás már elérhető a Netflixen.