- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- tévé
- film
- olasz
- megtörtént-esetek
- irodalom
- regény
- adaptáció
- true crime
- megrázó
- gyilkosság
- tinédzser
Földhöz vágtuk a távirányítót, annyira kiborultunk a Netflix új filmjétől
További Cinematrix cikkek
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
A katolikus iskola című olasz filmdráma, melyet szeptember 14-én mutatott be a Netflix, megrázó. Nem kicsit, hanem már-már elviselhetetlenül. Az a fajta film, ami alaposan megcsócsálja az ember lelkivilágát, aztán kiköpi, és mindenféle megnyugtató lezárás nélkül otthagyja a földön. Nem csoda, hiszen a történet 1975-be kalauzol, amikor három, katolikus gimibe járó diák megvert, megerőszakolt, és egy kocsi csomagtartójában hagyott két tizenéves leányzót. Az olasz közvéleményt megrázó Circeo-mészárlást dolgozza fel Stefano Mordini rendezése, mely Edoardo Albinati életrajzi ihletésű regényét veszi alapul. De közel sem olyan nézőpontból, mint ahogy számítanánk rá.
A történet elbeszélője nem más, mint Edo (Emanuele Maria Di Stefano), a könyv szerzőjének fiatalkori alteregója, akiről megtudjuk, hogy egy furcsa lányba szerelmes reménytelenül. Ezenkívül nem sok derül ki róla. Merthogy elveszik a karakter abban a forgatagban, amit a direktor felépít köré. Mintha Mordininak nem lett volna kidolgozott koncepciója, hogy miképp mutatja be A katolikus iskola figuráit, ezért ide-oda kapkodva, az időben is ugrálva dobálja be elénk a fiúkat. Ennek a húzásnak köszönhető, hogy közülük senki sincs rendesen bemutatva, és egy irtózatosan nagy katyvasszá válik a film.
Azt viszont nem mondhatjuk a szereplőkről, hogy teljességgel érdektelenek lennének. A társai által zseninek kikiáltott és az ateizmus felé kacsintgató Arbus (Giulio Fochetti) például két tanévet végezne el egy alatt, hogy minél gyorsabban leléceljen a gimnáziumból. Furcsa fiú a szabadidejében karddal hadonászó Picchatello (Alessandro Cantalini) is, akinek az anyja, az egykor híres színésznő a suli bőrdzsekis-motoros szívtiprójával, Jervivel (Guido Quaglione) gyűri össze elég rendszeresen a lepedőt. A színen feltűnik még Gianni (Francesco Cavallo), őt az apja abuzálja otthon, na és ne feledkezzünk meg az első pillanattól erőszakos pszichopata és a testvérét vegzáló Angelóról (Luca Vergioni) sem.
A sornak itt közel sincs vége, folyamatosan kapjuk az újabb és újabb szereplőket, de feltűnően vázlatosan tálalva. Az legalább tisztán kiderül, hogy legyenek bármilyen előkelő kölykök, ezek az arcok totálisan el vannak cseszve.
A katolikus iskola, ahogy a későbbiekben látjuk, a trehányságán túl azon csúszik el végképp, hogy hibás üzenetet közvetít: azt próbálja lenyomni a torkunkon, hogy a vallás, az iskola, a tanárok, a család vagy egyszerűbben összefoglalva a környezet a hibás a mészárlásért... és nem a tettes fiúk.
Ez teljességgel elfogadhatatlan.
A katolikus iskola egy hatvan plusz negyven perces szakaszra bontható. Ezek szinte különállnak, hiszen a film második felére a narrátor kivételével a bemutatott diákok 90 százaléka hirtelen elfelejtődik. A hangsúly átkerül magára a Circeo-mészárlásra, amelyet gyomorforgató, az exploitation műfajra jellemző stílusban ábrázol a készítő. Tehát rengeteg a meztelenkedés, a vér, az erőszak.
De hogy micsoda Mordini célja a naturalista ábrázolással? Nem derül ki. ezért a filmre sajna könnyen rá lehet fogni, hogy hatásvadász, mindenféle művészi cél és mélyebb mondanivaló nélkül.
Ráadásul Stefano Mordini a két áldozattal sem foglalkozik különösebben, elintézi annyival az egészet, hogy Donatella (Benedetta Porcaroli) és barátnője, Rosaria (Federica Torchetti) rossz helyen voltak rossz időben, és kész. Pedig Porcaroliban ott dübörög a tehetség, úgy ül ki a rettegés és az elborzadás az általa játszott Donatella arcára abban a néhány jelenetben, amiben látható, hogy az ember idegroncsként kel fel a tévé elől. A fiatal színésznő teljesítményét az teszi még átütőbbé, hogy a karaktere rendkívül kétdimenziósra lett írva, a forgatókönyvírók egyáltalán nem könnyítették meg Benedetta Porcaroli dolgát.
Optimális esetben, ha megnézünk egy igaz történeten alapuló filmet, feltesszük magunkban a kérdést: mi itt a tanulság? Mi volt a mondanivalójuk a készítőknek az adott produkcióval? A katolikus iskola esetében ezt nehéz megmondani, tényleg a nagy részében csak életképekkel bombáznak minket, hogy aztán egymás után jöjjenek a kínzós szexjelenetek.
A katolikus iskola minket feldühített, hiszen a fiúkat megpróbálja a körülmények áldozatainak beállítani, az áldozatokat méltatlanul kezeli, és a megnyugtatónak szánt lezárás is csak úgy lóg a levegőben. A forgatókönyve egy katyvasz. Mintha két különböző rövidfilmet néznénk meg egymás után. Számunkra nagy csalódás a Netflix új olasz filmje, ami nélkülöz mindenféle művészeti értéket, a hatásvadászatra viszont láthatóan kínosan ügyelt a készítő, hogy a maximumra járassa. De azt is ízléstelenül teszi.
4/10
A katolikus iskola szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.