Neves sorozatkészítőkből a Netflixnél nincs hiány: a piacvezető streamingszolgáltatónak olyan elismert kreatívok dolgoznak, mint Shonda Rhimes (Bridgerton, Inventing Anna), Ryan Murphy (Ratched, Dahmer) vagy Mike Flanagan. Utóbbit sokan a Netflix Stephen Kingjeként emlegetik, nem véletlenül, a 44 éves író-rendező úgy hozza el a horrort a kis képernyőre, hogy folyamatosan lelki terror alatt tartja a nézőt, de közben cseppet sem kapaszkodik a műfaj jolly jokerének számító jumpscare-ekbe.

Mike Flanagan azok után, hogy elhozta a Netflixre Shirley Jackson vérfagyasztó klasszikusának feldolgozását, A Hill-ház szellemét, aztán romantikázva ijesztgetett a Henry James-novelláján alapuló A Bly-udvarház szellemével, és nyúlt tragikus önéletrajzi témákhoz a Mise éjfélkorban, ezúttal az ifjúság felé fordul új sorozatával. Az éjféli klub tíz részből álló első évada október 7-én debütált a Netflixen, és talán nem túlzunk, hogy idén ősszel ez volt az a horror, amelyet a legjobban vártunk.

Az éjféli klub megint csak egy feldolgozás, Christopher Pike 1994-es regénye elevenedik meg, amelynek főszereplője Ilonka (Iman Benson). Egy szépreményű tinilányról van szó, aki fényes jövő előtt áll, hiszen eszes, jó tanulóról van szó... Egy nap azonban kiderül róla, hogy halálos beteg. Gyógyíthatatlan pajzsmirigyrákja van. Az orvosok elkövetnek mindent, Ilonkán azonban nem tudnak segíteni, aki így elhatározza, hogy bemegy egy olyan hospice-ba, ahol haldokló fiatalok élik az utolsó napjaikat, és ahol állítólag volt egy rákban szenvedő lány, aki valahogy elkerülte a halált, és gyógyultan távozott az.

A sorozat első része rögtön a mély vízbe ejt minket, és bemutat hét olyan fiatalt, akik a Brightcliffe-ben várják a halált. Közülük egyértelműen Anya (Ruth Codd) a legemlékezetesebb, aki szarkasztikus stílusával egy csomó jelenetet ellop az elvileg főszereplő Iman Benson elől. A szereplőgárda többi tagja némiképp összemosódik egy arctalan masszává, és kell idő hozzá, hogy mindenkinek emlékezzünk a nevére.

Az éjféli klub karaktereit tekintve átlagos. Egy tekintetben azonban Flanagan rögtön az első órában sokkol, amikor a pilotepizód nem kevesebb mint 21 ijesztgetős jelenetet dob elénk. Igen, 21-et, megszámoltuk, tényleg annyi.

Mi, bevalljuk, fél szemmel mertük csak nézni az első részt, és bár a direkt túlzásba vitt, a hatásvadász horrorfilmekkel szemben afféle fricskaként túltolt jumpscare-ek egy idő után inkább viccesek voltak, mintsem ijesztők, néhányszor csúnyán ránk hozta a frászt velük Az éjféli klub.

A Netflix produkciója elég morbid már alapból, mert haldokló fiatalok a főszereplői. Pár rész elteltével a karakterek mégis váratlanul közel kerülnek hozzánk. Nagy szó, mert az elején semmi kapcsolódást nem érzünk velük. Ami az első epizódtól kezdve jól működik viszont, az Az éjféli klub horrormesélős szála. Ilonka számára nem sokkal érkezése után kiderül,

A horrorsztorizás mellett a klub tagjai még egy hátborzongató paktumot is kötnek: amelyikük előbb meghal, megesküszik, hogy minden erejével azon lesz, hogy valahogy jelet küldjön a túlvilágról a még életben lévőknek, akik így tudni fogják, hogy tényleg van valami a halál után. Az otthonban látható módon a természetfeletti is ott settenkedik az árnyékban, nemcsak Ilonkának, hanem a többieknek is bizarr látomásaik vannak állandóan.

Az éjféli klub talán nem Mike Flanagan eddigi legerősebb sorozata, de hogy a legijesztőbb, az biztos. A széria tényleg hátborzongató, nemcsak amiatt, mert egy haldokló fiataloknak kialakított otthonban játszódik, hanem mert a szereplők által előadott esti mesék is ütnek. Egészen eltérőek, de pont ez a változatosság gyönyörködtet. Ha egy picit költőiek akarnánk lenni, azt mondanánk, hogy a Netflix sorozata óda a történetmeséléshez... ráadásul a jobb fajtából.

6/10

Az éjféli klub szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.