Agatha Christie-nek, és az általa művelt „whodunnit”, avagy „ki lehet a tettes” krimiirányzatnak nagyon sok rajongója van. Én nem tartozom közéjük, mivel az efféle történeteket rémesen egyformán építik fel az írók. Már-már sablonszerűen. Adott egy meghökkentő gyilkosság, egy olyan személy halála, akit mindenki utál. Egy zárt tér, ahova beszorul egy csomó ember, akinek lehetett motivációja a bűntényre. Na, és persze egy zsémbes nyomozó, aki igyekszik rácsok mögé juttatni a rejtőzködő gyilkost.

Ez utóbbi kijelentést nem én mondom, hanem az Ecc, pecc, ki lehetsz? című új nyomozós filmben hangzik el, de mélyen egyet tudok érteni vele. Tom George alkotása, mely idehaza nem nagyon kapta meg a kellő figyelmet, szeptember 29-e óta látható a mozikban. Egy olyan whodunnitról van szó, amely ízesen röhög, helyenként kifigurázza a nyomozós műfajt, ugyanakkor tiszteletben tartja azt, és arra is törekszik, hogy néhány váratlan fordulattal felrázza az elkényelmesedett formulát.

A történet szerint az 1950-es években járunk, az Agatha Christie-féle Az Egérfogó a 100. előadását ünnepli, Hollywood pedig máris feni a fogát a sztori megfilmesítésére. Az egészen kiállhatatlan Leo Köpernick (Adrien Brody), a leendő rendező is ott sürög-forog a londoni West Enden, amikor valaki elteszi a fickót láb alól. A helyszínre érkezik Stoppard felügyelő és a kezdő közrendőr Stalker, hogy megoldják az ügyet. Egy térbe terelik a lehetséges elkövetőket, ám egy váratlan fordulattal ahelyett, hogy elindulna a marakodás és nyomozás a színházban, mindenkit szélnek eresztenek. Sőt, a darabot sem állítják le.

A nyomozó párosnak tehát nincs könnyű dolga, főleg, hogy a Sam Rockwell által látott, tapasztalt felügyelő iszonyúan nihilista, semmihez sincs kedve. Míg Saoirse Ronan Stalkerje minden egyes történést lejegyzetel, és lelkesen, de kissé sután rohan a gyanúsítottak után.

Igazi rejtély, ki lehet a gyilkos

A színen feltűnik egy feminin forgatókönyvíró, Mervyn Cocker-Norris (David Oyelowo), aki Az Egérfogó-film szkriptje miatt volt fasírtban a megölt direktorral. A súlyos titkot őrző producernek, John Woolfnak (Reece Shearsmith) is lehetett oka a bűntényre. De az sem kizárt, hogy a színdarab valamelyik sztárjának tapad vér a kezéhez, mondjuk a szívtipró Dickie Attenborough-nak (Harris Dickinson).

Az Ecc, pecc, ki lehetsz? alig 100 perc, de épp a forgatókönyv feszességének köszönhető, hogy egy pillanatra sem lassul le a történet. Rockwell és Saoirse közös jeleneteit, dialógusait élmény látni, főleg a fiatal színésznő brillírozik, akinek egyik aranyköpés után hagyja el a másik a száját. Persze kell ide a felügyelő karaktere is, aki kiváló ellenpólusa a zöldfülű rendőrnőnek, és amikor kell, szépen le is oltja Stalkert.

Jókat lehet mosolyogni Tom George krimijén, ami egészen önreflexív film, a karakterek többször is a negyedik falat áttörve kiszólnak hozzánk. Például az egyik utolsó jelenetben megkérnek minket, hogy legyünk olyan szívesek, és ne spoilerezzünk, és senki olyannak ne áruljuk el a tettes kilétét, aki nem látta még az Ecc, pecc, ki lehetsz?-et. Arra, hogy ki a gyilkos, nem könnyű rájönni szerencsére, a készítők ügyesen forgatták a szálakat. Ami könnyű viszont, hogy elmerüljünk a film világában, mert a díszletek gyönyörűek, a színházi, művészvilágos légkör üdítő, és összességében egy nagyon mókás kis krimiről van szó, ami bármilyen klisésen is hangzik, de kiszakítja egy kicsit a nézőt a hétköznapok szélmalomharcából.

Aki ugyancsak tenne vele egy próbát, és halálra unja már a Kenneth Branagh-féle Poirot-filmeket, az ne habozzon és irány a moziba be. Már nem sokáig játsszák ezt Az Egérfogós krimit, ami bár nem váltja meg annyira a világot, mint szeretné és nem mond annyi újdonságot, mint amennyit a direktor láthatóan megcélzott vele, mégis nagyon kellemes élmény.

7/10

Az Ecc, pecc, ki lehetsz? magyar felirattal látható a mozikban.