Bár idén jó néhány kiemelkedő horrorfilmet bemutattak a hazai mozik (Nem, Fekete telefon, Mosolyogj), némiképp csalódottak vagyunk, mert olyan, jóindulattal is maximum közepesnek nevezhető alkotások teret kaptak a vásznon, mint a Tűzgyújtó, A meghívás, de ide sorolnánk még A kaptár – Raccoon City visszavár című filmet is.

Mit csalódottak? Inkább dühösek, hiszen az A24 remek slashere, az X el sem jutott hozzánk, de ugyanígy járt, és nem kapta meg az esélyt a bizonyításra jelen cikkünk tárgya, a Barbár (Barbarian) sem.

A Barbár az Egyesült Államokban szeptember 9-én mutatkozott be, és amellett, hogy a kritikusok letették a hajukat tőle – többek között az év legvadabb horrorfilmjének nevezték, még a pénztáraknál is sikeres lett, hiszen mindössze 4 millió dolláros büdzséje ellenében 41 millió dollárt kaszált világszerte. Nálunk majd október 26-án, szerdán válik elérhetővé a Barbár a Disney+-on, mi azonban már most megnéztük, és jelentjük,

A történet Tess Marshallról (Georgina Campbell) szól, aki Detroitba érkezik állásinterjúra. A fiatal nő ki is bérel online egy házat pár napra. A hely, ahova hősnőnk megérkezik egy igen ótvar környéken van, a szomszédság láthatóan régen lelécelt már onnan. Tesst ráadásul egy elég kellemetlen meglepetés is várja, már azon kívül, hogy láthatóan a pokol hetedik bugyrába érkezett meg. Mégpedig az, hogy a kecó, amit kivett, már foglalt. Egy Keith nevű (Bill Skarsgard alakításában) ürge nyit neki ajtót, aki először nagyokat csodálkozik, ám kisvártatva felajánlja, aludjon ott a lány, amíg nem talál magának egy hotelszobát a környéken.

A leírtak alapján egyértelmű lehet, hogy hova fut ki ez az egész: majd Keithről biztos lehull az álca, hogy igazából egy mániákus, aki fogságába ejti Tesst és elindul a nő tényleges pokoljárása. Nem így lesz? Nem. A Barbár abból a szempontból egy különleges horrorfilm, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Olyannyira, hogy amint kiderül, nem is biztos, hogy azok a főszereplők a Barbárban, akiket annak vélünk. Többet nem lőnénk le a sztoriról, egy olyan filmről van itt szó, amelyet úgy a legjobb elindítani, hogy a lehető legkevesebbet tudja az ember róla.

És akkor egy igazán ütős, felkavaró érzelmi hullámvasútban lesz mindenkinek része a képernyő előtt ülve. A Barbárban a hanghatások zseniálisak, többször is kirázott minket tőlük a hideg, néha a Lostot juttatták eszünkbe a suttogások, sikolyok. Nem csak ebből a szempontból lett technikailag jól összerakva a film, néha a meglepő kameraállások is azt sugallták, hogy most jön a jumpscare. Jól átverve bennünket természetesen.

Sok horrorfilmmel az a bajunk, hogy érdekes alapötletre építenek, de a végére kifulladnak. A Barbárral közel sem ez a helyzet. A lassú, néha még a filmbe finom humort is belecsempésző építkezést követően a finálé a legütősebb, a legbetegebb, és oda már nemcsak erős idegzet, hanem gyomor is szükséges. Nem csoda, hogy a tengerentúlon arról számoltak be az újságok, hogy bőven akadtak mozinézők, akik egyszerűen nem bírták a látottakat, és inkább még a végefőcím előtt kimentek a vetítésről.

A befejezés minket nem csak azzal lepett meg, hogy mennyire szomorú és brutális lett. Nem számítottunk rá, hogy a végét így nyitva hagyják, könnyen észrevehető, hogy valószínűleg benne van a pakliban, hogy az első részt folytassák, esetleg a Barbár világát spinoffokkal bővítsék. Nekünk tetszene a dolog, mert ez tényleg nem egy tucathorror.

9/10

A Barbár (Barbarian) október 26-tól lesz elérhető a Disney+-on.