A Netflixet lehet savazni a középszerű thrillerei miatt, és azért is, mert gagyi vígjátékokkal és unalmas akciófilmekkel fárasztják a nézőket heti jelleggel, egy dolog azonban biztos: a streamingszolgáltató horrorban nagyon erős. Gondoljunk csak a Netflix saját bejáratú Stephen Kingjére, Mike Flanaganre, aki A Hill-ház szellemével vérfagyasztó kísértethistóriát hozott tető alá, de az alkotó vámpírmeséje, a Mise éjfélkor sem volt piskóta. A Duffer fivérek szériája, az utolsó évadára készülő Stranger Things ugyancsak sűrűn hajlik horrorba, és Ryan Murphy is a vérfagyasztó történetei miatt közkedvelt. Ehhez az alapvetően erős kompániához csatlakozott most egy olyan vetélytárs, aki tovább emelheti a téteket.

Október 25-én mutatta be ugyanis a Netflix a Guillermo del Toro: Rémségek tára című új horrorsorozatot. A produkció egy antológia, azaz minden epizódon más-más rendező, író és szereplőgárda dolgozott, és a történetek különállóak, de nem ez az egyetlen különlegesség Guillermo del Toro újdonságával kapcsolatban. Hanem az is, hogy a Netflix eseményjelleggel mutatja be a szériát, kétrészenként adagolva, egy teljes héten keresztül. Azaz október 26-án, 27-én és 28-án is érkezik a Rémségek tárából 2-2 epizód. Érdekes húzás, meg kell hagyni, főleg, hogy a Netflix arról ismert, hogy az új szériákat egyszerre nyomja le a nézők torkán, hadd daráljon mindenki, ahogy csak akar.

Vélhetően a Netflix újításának köze lehet az Amerikában közelgő halloweenhez, és ahhoz, hogy minél tovább beszéljenek az emberek erről a horrorról. De nem akarunk találgatni, inkább megnéztük a dupla részes évadkezdést, hogy mégis milyen lett.

A Hellboy 1–2-t, A faun labirintusát, A víz érintését és legutóbb a Rémálmok sikátorát is jegyző, Oscar-díjas Guillermo del Toro egyike azoknak a kevés, ma is élő rendezőzseniknek, akiknek a nevét olvasva mindenkiben támadnak bizonyos elvárások. Titkon abban reménykedtünk tehát, hogy valami egyedi, valami hátborzongató és rettenetesen emlékezetes dolog vár minket a képernyőn, amikor elindítjuk a mester újdonságát. Guillermo del Toro íróként és ötletgazdaként is dolgozott a Rémségek tárán, de jórészt a háttérbe vonult az alkotó, és olyan más, ismert szakembereknek adta át a terepet a különböző epizódoknál, mint Guillermo Navarro (Zathura – Az űrfogócska, Tűzgyűrű), Vincenzo Natali (Kocka), Catherine Hardwicke (Alkonyat) és Ana Lily Amirpour (Csadoros vérszívó), de az írók között David S. Goyer neve is ismerősen csenghet sokaknak, míg a szereplőgárdában ott van a The Walking Dead sztárja, Andrew Lincoln, a Harry Potterből Ron Weasley, alias Rupert Grint, de említésre méltó Dan Stevens a Légióból és Martin Starr a Szilícium-völgy című szitkomból.

A Rémségek tára nem csak papíron hangzik jól, az is. Igaz, hogy az első körben közzétett epizódok témája nagyon hasonló, a tálalásuk, és a készítők stílusa miatt összehasonlíthatatlan sztorikról van szó. A sorozatkezdésben, A 36-os raktárban az HBO-s Watchmen sorozatban brillírozó Tim Blake Nelson hoz egy igazán faragatlan ürgét, bizonyos Nick Appletont, aki egy olyan raktár tartalmára licitál, amely azután maradt felügyelet nélkül, hogy a tulaj, egy öregember meghalt. Az itt talált tárgyak nagy összegekkel kecsegtetik hősünket, ám bekerül a képbe néhány sátánista náci is, akik komoly slamasztikába keverik Nicket.

A Winchester tesók sorozatában is volt némi klasszikus horrorérzés, és ez a Rémálmok sikátorára is igaz. Főleg, ha megnézzük a második epizódot, amelyben egy sírrabló (David Hewlett alakításában) botlik valami misztikusba és megmagyarázhatatlanba, na és egy csomó, vérben forgó szemű patkányba a föld mélyén. Akinek fóbiája van a rágcsálóktól, a meztelen hulláktól vagy az emberi koponyáktól, az a Temetői patkányok című részt kerülje inkább messzire. A vérengzést és gyomorforgatást tekintve a Rémségek tára első sztorija még egész visszafogott, de a másodikban nagy erőkkel csapnak a készítők a gyeplők közé, csak bírja a gyomrunk.

A 36-os raktár és a Temetői patkányok abból a szempontból hasonló epizódok, hogy ugyanúgy egy kapzsi rohadék húzza a rövidebbet bennük, de mégsem érezzük úgy, hogy ugyanazt láttuk volna kétszer. Az antológiáknál az a legnagyobb dicséret, amikor azt mondjuk, hogy egy-egy sztorit akár egy 6-8 részes évadban kifejtve is néztünk volna tovább. A Rémségek tárára ez nem igaz. Ha jóindulatúak akarunk lenni, az írókat dicsérjük azzal, hogy úgy lezárták mindkét mesét, hogy nem maradt bennünk hiányérzet. Ha rosszindulatúak, akkor viszont kijelentjük, hogy az erős atmoszféra, vérengzés és brutalitás ellenére a nyitány egy kicsit felejthető lett.

Gondolunk itt például a Mesék a kriptából című horrorfilmre vagy az Alkonyzónára. Előbbire a beteges hangvételével hajaz a Rémségek tára, utóbbira pedig azzal, hogy del Toro minden epizódban narrátorként vezeti be a látottakat, ad körítést a történeteknek, és igaz, hogy a végén nem érkezik a direktor újból, hogy a tanulságban is segítsen… de ezt cseppet sem bánjuk. Ebből is látszik, hogy a Rémségek tára felnőttként kezel minket, és kinézi belőlünk, hogy le tudjuk vonni magunknak a konklúziót. Mi maradunk a szezon hátralévő részeire is, amelyek közt lesz sci-fi, szellemhistória és H. P. Lovecraft-adaptáció is, utóbbiból rögtön kettő. Ide velük, elvárjuk tőlük, hogy azok is taccsra tegyenek minket idegileg, mint a „pilot”.

7,5/10

A Guillermo del Toro: Rémségek tára szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.