Több lehetséges válasz is van erre a kérdésre. Akadnak olyan pszichológusok, akik azzal magyarázzák ezt a tömegjelenséget, hogy az emberek egyszerűen csak szeretnek beteges, sötét elmékkel megismerkedni, miközben otthon ülnek, a legnagyobb biztonságban a tévé előtt. Más, lélektannal foglalkozó orvosok szerint ennél többről van szó, egyfajta védekezési mechanizmusról. Meg akarjuk ismerni, mi mozgat egy visszaeső gyilkost, és rá akarunk jönni a nagy titokra, avagy hogyan lehet kivédeni, hogy áldozatul essünk.

Charles Cullen esete pont ezért hátborzongató, mert a sokszoros életfogytiglanját töltő fickó 1988-tól 2003-ig bezárólag, nővérként dolgozva gyilkolt. Bár 29 bűntényt ismert csak el, állítólag 400-nál is több esetben tehetett el betegeket láb alól. Olyan embereket, akik kiszolgáltatottan, a gyógyulást várva feküdtek az ágyban.

A Netflix október 26-án bemutatott új filmje, A másik nővér (The Good Nurse) a Dahmerhez hasonló húzással él: nem a sorozatgyilkost teszi meg főszereplőjének, nem akarja humanizálni ezt az őrültet, helyette a munkába temetkező, amúgy súlyos szívbeteg Amy Loughren szemein keresztül látunk mindent. Azt, ahogy Charles megérkezik új munkahelyére, és a kissé visszahúzódó, de alapvetően jófejnek tűnő fickó megkezdi a betegápolást. Aztán váratlanul meghal egy páciens, majd még egy... a rendőröket pedig, akik utánajárnának a történeteknek, a kórház védekező módba kapcsoló vezetősége gáncsolja ki. Olyannyira, hogy a nyomozókat konkrétan kitiltják az épületből. Itt jön a képbe Amy, aki bár eleinte jó barátja Charlesnak, beadja a derekát, és segíteni kezdi a nyomozást. A cél? Lebuktatni a sorozatgyilkost.

A másik nővér egy igazi hidegháborús film, csak éppen egy kórház falain belül játszódik. Könnyen lehetett volna unalmas a végeredmény, ám jó érzékkel két olyan színészóriást igazoltak a főszerepekre, mint Jessica Chastain és Eddie Redmayne. Ők ketten azok, akik a lassan hömpölygő történetben macska-egér játékot játszanak, jól eltalált mimikáiknak köszönhető, hogy ezek a valóságban is létező karakterek tényleg élettel telítődnek meg.

Lehet, hogy a publikum nem kapja majd fel annyira Eddie Redmayne-t emiatt a film miatt, mint a Dahmer esetében Evan Petersszel tették. Szerintünk azonban A másik nővér pszichopatája még hátborzongatóbb alakítást tett le az asztalra, mint Ryan Murphy kiskedvence. Redmayne ugyanis Charles szerepében egészen a végéig rejtőzködik, tagad, de így is érezni rajta, hogy valami nem stimmel ezzel a csávóval, a végén pedig nagy durranással tör ki belőle az igazi, elmebeteg énje.

Tobias Lindholm rendezése nemcsak az erős színészi játékok miatt marad velünk, hanem azért is, mert bemutatja, hogy az amerikai egészségügy ezer sebből vérzik. Mint említettük, a kórház minden erejével összezár, akadályozzák a nyomozást. Hogy miért teszik mindezt? Tudják, hogy amennyiben tényleg gyilkos ólálkodik a betegek közt, akkor ők is megütik a bokájukat a hanyagságuk miatt. Arról, hogy a probléma mennyire kiterjedt, mi sem árulkodik jobban, mint hogy Cullen a filmbeli intézmény előtt nyolc másik kórházban is hasonló dolgokat művelt, és ahelyett, hogy feljelentették volna, simán csak kirúgták, mély hallgatásba burkolóztak, a fickó emiatt újra és újra a nővéri köpenyt magára öltve öldöste továbbra is a betegeket.

A nézőjével egész egyszerűen feltörli a padlót a Netflix új drámája, hiába ültünk a képernyő előtt, távol Amerikától és attól az egészségügyi rendszertől, rettenetesen kiszolgáltatottnak éreztük magunkat. Ha van olyan a Tisztelt Olvasók között, aki tényleg azért néz sorozatgyilkosos filmeket és sorozatokat, hogy felkészüljön egy ilyen találkozásra, és esetleg ki tudja védeni, annak most rossz hírünk van. A másik nővér kiöli az emberből az összes hasonló reményt.

Úgy összességében a készítők, a sötét fényképezéssel, sterilen ható vágóképekkel és mélyen bongó zenei aláfestésekkel abszolút áthozták a nappalinkba azt a tipikus, idegőrlő kórházi hangulatot. Chastain és Redmayne előtt le a kalappal, a főszereplők teljesen átlényegülve játszották ezeket a megviselt, túlhajszolt, fizikális és mentális problémákkal küszködő egyéneket.

Abszolút pozitívum ráadásul, hogy a végén, amikor elbúcsúzunk ettől a történettől, kicsit sajnáljuk, hogy nem sorozatként dolgozták fel azt, mert szívesen néztük volna a kórházi vesszőfutást, a toporgó nyomozást, és a nagy coming outot akár 6-8 órában. Még úgy is, hogy A másik nővér csúnyán lehozott minket az életről ezalatt a 120 perc alatt is.

8/10

A másik nővér szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen.