Az első világháborút megjárt német veterán, Erich Maria Remarque 1929-ben megjelent, Nyugaton a helyzet változatlan című regényét több ízben is megfilmesítették már. Mondjuk, mindkét adaptáció jó régen volt, az egyik 1930-ban, a másik 1979-ben, így ildomossá vált, hogy a modern nézőközönségnek is feldolgozza valaki a nagy klasszikust, amelyről érdemes tudni, hogy a kezdetektől nagy siker volt, a polcokra kerülését követő másfél éven belül elérte a 2,5 milliós eladott példányszámot, és háborúellenes üzenete annyira hatásosra sikerült, hogy a náci Németországban betiltották, elégették, a szerzőre rásütötték a propagandagépezet közreműködésével, hogy titokban zsidó, és elüldözték a pacifista, antifasiszta Remarque-ot külföldre.

A Nyugaton a helyzet változatlan legújabb verziója, amely október 28-án mutatkozott be a Netflixen, nem csupán azért jelentős, mert ez az első alkalom, hogy a német filmipar önállóan megfilmesítette Remarque sztoriját, hanem egyszersmind a piacvezető streamingszolgáltató eddigi legdrágább német filmjéről van szó. Az igyekezet meg is látszik a végeredményen, nekünk kevés Netflix-film nyújtott idén ekkora élményt, mint ez. Nem csoda, hogy a németek az új Nyugaton a helyzet változatlant nevezték az Oscar-gálán a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Szurkolunk neki, ezerrel... mindjárt ki is fejtjük, hogy miért.

A Netflix új filmje rögtön az első jelenetben gondoskodik arról, hogy mindenki kiverje a fejéből azt a butaságot, hogy a háború egy fennkölt, magasztos, hősies dolog lenne. Egy Paul Bäumer (Felix Kammerer) nevű újonc katona szemével láthatjuk, hogy micsoda pusztítás megy a fronton. Szétszakadt, vérben úszó, sárban fekvő hullák fekszenek mindenütt, hősünk pedig zihál, legszívesebben visszafordulna, és rohanna hazáig. Pedig Paul önszántából vonult be. Tinédzser lévén nem tehette volna meg, ám szülei aláírását brahiból meghamisította, csak azért, hogy haverjaival 1916-ban elmenjen az első világháborúba. Jó bulinak indult, sírás lett a vége.

A majdnem két és fél órás játékidő, amíg a Nyugaton a helyzet változatlan pörög, rettenetesen megviselő. Főleg, ha valaki érzékenyen áll hozzá a filmekhez. Az első brutális snitt nyilván csak a kezdet, a továbbiakban is hasonló életképeket látunk az első világháborúból.

Mindemellett van ebben a filmben egy érdekes vagy inkább bizarr kettősség: a fényképezés letaglózóan szép, James Friend bravúrosan hozta el a képernyőnkre az állóháborút, mégis egyszerűen képtelenek vagyunk gyönyörködni a látottakban. Mert olyan hentelés zajlik a németek és a franciák között, amitől legszívesebben a kezünkbe temetnénk az arcunkat, és oda se néznénk. Maximum fél szemmel. Hozzájön még ehhez Volker Bertelmann felkavaró zenéje, ami eléri, hogy néha konkrétan kénytelenek legyünk leállítani a filmet és kifújni magunkat.

Legalább 10 éve ehhez hasonló háborúellenes filmet nem láttunk. Még a Sam Mendes által rendezett 1917 sincsen a kanyarban sem, pedig az sokak kedvence lett.

Igaz, hogy mellékszerepben a Hollywoodban most már sztárnak számító Daniel Brühl (Hajsza a győzelemért, Becstelen brigantyk) is felbukkan, de a Netflix első világháborús filmjét a majdhogynem pályakezdő Felix Kammerer viszi el a hátán. Ő az, aki végigráncigál minket a fronton, és aki olyan arcokat vág néha sártól, vértől beborítva, a lövészárokban hasalva, hogy az ember szíve belesajdul. A direktor egyébként a katonák közötti kapcsolatokat remekül kifejtette, az erősen kivitelezett dialógusok miatt késszúrásként hat minden egyes ismerős halála. A befejezés, amit mi nem spoilereztünk el magunknak, és másnak sem ajánljuk, hogy utánanézzen... meg konkrétan a padlóra küldött bennünket.

Meg vagyunk győződve, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan 2022-es verziója később igazi klasszikussá válik a világháborús filmek között, annyira letaglózóra sikerült. Ott a helye a polcon a legnagyobbak, a Ryan közlegény megmentése, az Ellenség a kapuknál és a Dunkirk mellett a polcon.

Erős idegzet azért nem árt, ha valaki nekidurálja magát a Netflix német filmjének. Tessék rá felkészülni, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan kegyetlenül bedarálja a nézőjét a végére. A nagyszerű, emberközeli, esendő főszereplő, az emlékezetes vizuális és zenei megoldások és a hossza ellenére is feszes, érdekfeszítő forgatókönyv ráteszi azt a bizonyos pontot az i-re... a habot a tortára.

Ezt nevezzük mi kötelező néznivalónak, tökéletes filmélménynek.

10/10

A Nyugaton a helyzet változatlan szinkronnal és magyar felirattal megtekinthető a Netflixen.