A Netflix új, október 19-én közzétett ausztrál filmje, az Idegenek egymás között (The Stranger) az a fajta néznivaló, amiről előre jobb minél kevesebbet tudni, de ha valaki elspoilerez magának pár dolgot a történetről, akkor sem történik tragédia. Merthogy a tálalás így is, úgy is letaglózza az embert. Mit letaglózza, bedarálja... lelkileg összetöri, és még fokozhatnánk.

A cselekmény egy éjszakai buszjáraton indul, ahol a viharvert Henry (Sean Harris) beszélgetésbe elegyedik egy idegennel, aki Paul Emeri (Steve Mouzakis) néven mutatkozik be neki. A két fickó a hosszú utazás alatt egészen összehaverkodik, olyannyira, hogy Paul munkalehetőséget ajánl Henrynek. Persze nem a legális fajtából. Itt ismerjük meg a film igazi főszereplőjét, Markot (Joel Edgerton), a visszafogott maffiózót, aki szintén baráti jobbot nyújt Henrynek,

A közel kétórás játékidő alatt azt látjuk, ahogy „Mark” (fedőnévről van szó, ezért az idézőjel) egyre közelebb kerül a néha barátságos, néha zavartnak tűnő Henryhez. Lassú, jól kifejtett macska-egér játékról van itt szó, de ez a film egészére is igaz. Az Idegenek egymás között megköveteli a nézőjétől a türelmet, viszont cserébe bő kézzel jutalmazza a kitartásunkat, mert ahogy halad előre a történet, úgy kapunk újabb felkavaró részleteket, és derül ki, hogy mekkora kelepcébe csalták a rend őrei Henryt. Megsajnálni egy pillanatra sem fogjuk a feltételezett gyilkost, Sean Harris csontig hatoló játéka gondoskodik erről.

Ehelyett inkább úgy érezzük, hogy mi is ott vagyunk a szereplőkkel, és első kézből tapasztaljuk, hogy mit művel egy beépített nyomozóval, amikor egy ehhez hasonló, kemény üggyel találkozik. Joel Edgerton abszolút partnere Sean Harrisnek az Idegenek egymás közöttben, sőt, egy ponton átveszi a stafétabotot, és onnantól válik úgy igazán őrültté ez a Netflix-film.

Műfajilag besorolni az Idegenek egymás közöttet nem könnyű feladat, picit sem hétköznapi krimiről van szó, amely helyenként pszichothrillerbe, sőt horrorba hajlik. Mindehhez adjuk hozzá a kietlen ausztrál pusztaságot, ahol a nyomozás zajlik.

Az Idegenek egymás között jókora botrányt váltott ki, már az ausztrál mozikban való bemutatása előtt. A film ugyanis megtörtént eseményeket dolgoz fel, és a gyilkosság és az azt követő nyomozás még frissen él a családtagokban, akik felszólították az embereket, hogy ha egy jottányi jóindulat szorult beléjük, ne nézzék meg ezt a hatásvadász produkciót. A filmet látva mi azon a véleményen vagyunk, hogy amennyiben szenzációhajhászattal akarna valaki vagdalózni, annak a hasonló kategóriában mozgó Dahmer című sorozatra kéne inkább mutogatnia.

Thomas M. Wright rendezése egy visszafogott, csendes, már-már művészies nyomozós film, ami tényleg nem csinál hőst a gyilkosból. Ellenben megdöbbentő alapossággal mutat meg egy közel sem hétköznapi, nagyszabású akciót, amit az ausztrál rendőrség hozott össze.

A Netflix új filmje az a fajta történet, ami hiába zárul le a végén, senkinek sem hoz feloldozást. Összetörve jön ki belőle a beépített rendőr, a család és még mi is, a képernyők előtt. Klisé, de a legkeményebb meséket az élet írja, az Idegenek egymás között erre a legjobb példa, amely abból a szempontból is különleges, hogy úgy izgalmas és akciódús, hogy egyetlen pisztolylövés sem dördül el benne, nincs autós üldözés, sőt... még egy verekedés sem. Itt annyiról van szó, hogy a múltban elkövetett gyilkosság tettesét igyekeznek lépre csalni. Hogy sikerül-e vagy sem, azt meg lehet nézni a Netflixen, az év legmegrázóbb thrillerjében.

8,5/10

Az Idegenek egymás között (The Stranger) magyar felirattal elérhető a Netflixen.