Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- steven moffat
- tévé
- sorozat
- krimi
- dráma
- első évad
- bbc
- netflix
- kritika
- ajánló
- david tennant
- stanley tucci
- kedvcsináló
Nem győztük kapkodni a fejünket, annyira fordulatos ez az új sorozat a Netflixen
További Cinematrix cikkek
- Ismét eltolták a Batman II-t
- Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe után
- Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan Odüsszeiájában
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
Steven Moffatot csak imádni vagy gyűlölni lehet. Köztes út nincsen. A skót televíziós író-producer nevét a legtöbben a Doctor Who és a Sherlock miatt ismerik, de ő volt a felelős a Dracula legújabb változatáért is, amely Bram Stoker klasszikusán alapult, és egy évad után csúnyán a földbe állt. Moffat jó szokásához híven ismét a BBC One-nal állt össze, és közös erővel hozták tető alá Az ember a rács mögött (Inside Man) című krimisorozatot, amelyet október 31-én a Netflix hazánkba is elhozott. Mivel csupán négy epizódból áll, a szériát bárki meg tudja nézni egy ültő helyében. A fotelből feltápászkodni mondjuk már nehezebb lesz utána, mert egy elég meghökkentő, már-már polgárpukkasztó történetről van szó.
A széria középpontjában egy Jefferson Grieff (Stanley Tucci) nevű halálra ítélt kriminológiaprofesszor áll, aki kivégzésére vár éppen, de addig is igyekszik valahogy a társadalom hasznára lenni. Ebből a célból fura szolgáltatást nyújt azoknak, akik hajlandók elzarándokolni az őt fogva tartó arizonai börtönbe: rejtélyes, a rendőrség által meg nem oldott ügyekben segédkezik. A neje meggyilkolásáért elítélt fickóhoz jön kétségbeesett szenátor, eltűnt férjét kereső feleség, na és befut egy kotnyeles újságírónő, Beth (Lydia West), aki elkezd szaglászni Grieff körül, és kisvártatva elkezd együttműködni a géniusszal.
Nehéz megítélni, hogy Az ember a rács mögöttben a szegény ember Hannibal Lecterjeként okoskodó Stanley Tucci nyújt-e hidegrázósabb teljesítményt, vagy David Tennant. Utóbbi, vagyis a Doctor Who egykori Tízes Dokija egy Harry Watling nevű angol lelkész bőrébe bújik, és kerül komoly slamasztikába. Anélkül hogy komolyabban spoilereznénk, annyit elárulunk, hogy egy ronda pedofilbotrány készül Harry és családja életét romba dönteni, a köztiszteletben álló egyházi figurának pedig drasztikus döntéseket kell hoznia ahhoz, hogy minden szerette ép bőrrel megússza.
Moffat nagyszerű munkát végzett ezzel a sorozattal, úgy hozza össze a kezdetben teljesen különállónak tűnő sztoriszálakat, hogy az ember a tíz ujját megnyalja miatta. Nekünk, nézőknek pedig legalább annyira megdöbbentő a csavar, amikor a lelkész a halálra ítélt nyomozó és az újságíró célkeresztjébe kerül, mint magának Harrynek.
Mindenkiből lehet gyilkos, csak egy jó indok és egy rossz nap kell hozzá.
Ez így konkrétan elhangzik az egyik epizódban, és talán jól körülírja, hogy micsoda cinizmus jellemzi Moffat új alkotását, aki nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy alámerüljön a modern emberek elfuserált lelkivilágába. Steven Moffat valami olyasmire akar utalni, hogy mindannyian egyformák vagyunk, és ahogy a központi gondolatot kifejti nekünk a showrunner, tragikus sorsokkal és remek színészi játékokkal megtámogatva, Az ember a rács mögött tényleg ad egy jókora gyomrost mindenkinek, aki a tévéképernyő elé téved.
Kár, hogy technikailag már nem annyira erős szériáról van szó. Néha ugyanis joggal azt érezhetjük, mintha a készítők hülyének néznének bennünket. Például rögtön az elején, amikor egy, a cselekmény szempontjából nagyon fontos pendrive jár kézről kézre, a kamera ráfókuszál az adathordozóra, szinte lelassul még az idő is. Már csak az hiányzik, hogy Tennant ránk nézzen, és elkezdje kérdezgetni, hogy „Ugye emlékszel? Ez az a bizonyos pendrive… Most nagyon figyelj, mert ez fontos mozzanat lesz!”
Meglepő, mert Az ember a rács mögött egy abszolút felnőtteknek szóló széria, felnőttes témákkal, ami helyenként képtelen felnőttként kezelni a nézőjét.
Tegyük hozzá gyorsan, hogy ritka, amikor azt mondjuk egy krimire, hogy akár bővebben, 10-12 epizódban is simán elnézegettük volna ezt a bizarr sztorit. Az ember a rács mögött esetében márpedig valami ilyesmi a helyzet, szívesen repetáztunk volna abból, ahogy Tucci karaktere bizarr ügyeket oldogat meg, Tennant lelkésze meg igyekszik tisztára mosni egyre véresebb kezeit. A négyórás játékidő ugyanakkor nézőbarát, és többé-kevésbé jól lezárja a szálakat is. Némi hiányérzetünk maradt a sorozat megnézése után, amelynek forgatókönyve és operatőri megoldásai itt-ott annyira botladoznak, hogy a kőkemény dráma inkább paródiának érződik. De nyolcvan százalékban tényleg egy erős drámáról van szó.
Abból a fajtából, amin konkrétan mind a tíz körmünket lerágjuk izgalmunkban. Ha lesz esetleg második évad, azon is le fogjuk.
7,5/10
Az ember a rács mögött (Inside Man) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.