Ha bárki megkér minket, soroljuk fel napjaink három legtehetségesebb fiatal színésznőjét, Florence Pugh nevét biztosan nem hagyjuk le a listánkról. A 26 éves feltörekvő színész a közelmúltban szinte csak és kizárólag thrillerekben nyűgözte le a közönséget: a Magyarországon forgatott, vérfagyasztó Fehér éjszakákban látottakat azóta se hevertük ki, de Pugh a Fekete Özvegynek is váratlan mélységet adott Yelena Belova karakterével, a sci-fibe hajló rémálomban, a Nincs baj, drágámban pedig konkrétan ő vitte el a hátán egyedül a show-t.

A csoda (The Wonder) című, november 16-án bemutatott új Netflix-filmnek is Florence Pugh a legszembetűnőbb erőssége, bár az Oscar-díjas chilei rendező, Sebastián Lelio a remeklő női főszereplő mellett apait-anyait beleadott, hogy a kosztümös thrillert a vizualitását tekintve is nyomasztóvá tegye. Sikerült a bravúr, a mi idegeinket egészen pontosan megnyúzta A csoda, amely egy vallásos alapokra helyezett nyomozós történet, rögtön ki is fejtjük, hogy miről szól pontosan.

1862-ben járunk, egy írországi falucskában, ahova épp megérkezik a krími háborút megjárt nővérke, Elizabeth „Lib” Wright, hogy egy különös ügynek járjon a végére. A helyi O’Donnell família ugyanis azt állítja, hogy kislányuk, Anna (Kíla Lord Cassidy) négy hónapja nem evett már egy falatot sem, mégis majd kicsattan az erőtől és az egészségtől. Amikor pedig a Florence Pugh által játszott Lib rákérdez, hogy ugyan mi táplálja a gyermeket, azt a választ kapja, hogy bizony nem más, mint a mennyei manna.

A Netflix új filmje nemcsak a főszereplőt, hanem a nézőt is komoly teszt elé állítja. A képernyő előtt ülve mi is kénytelenek vagyunk elmorfondírozni a nagy kérdésen: a tudománynak hiszünk-e, vagy inkább a vallásnak. A csoda című filmben mindkét oldal képviselteti magát, a falu tanácsa nemcsak a nővérkét, hanem egy apácát is odarendel. Nekik aztán meghagyják, hogy felváltva kell figyelniük Annát, a végén meg majd jelentenek a látottakról. Tilos azonban, hogy egymáshoz szóljanak és megbeszéljék a tapasztalataikat.

Annak ellenére hogy érdekfeszítő, izgalmas és rettenetesen nyomasztó film A csoda, nem könnyítik meg a készítők a dolgunkat. Elég furcsa húzás, hogy keretes szerkezetbe rakták a fő sztorit, és modern díszletek közt kezdünk az elején, ahol egy narrátor emlékeztet minket arra, hogy ez csak egy fiktív történet. A negyedik falat áttörő kiszólásokból nincs túl sok szerencsére, de az a kettő-három is kizökkenti az embert, ahogy a karakterek közvetlen hozzánk, a nézőkhöz beszélnek. Nem is lehet igazán megindokolni, hogy mi lehetett ezzel a húzással a direktor célja, szerintünk modoros butaság, de ha ezen túl tudunk emelkedni, akkor igenis egy értékes filmet találunk a sallangok mögött.

Florence Pugh végig nagyszerű A csodában, a sok borzalmat látott nővérke szerepében, aki nyilván nagyon szkeptikusan áll az O’Donnell családhoz, megkérdőjelezve minden mozdulatukat, és egyre szigorúbb szabályok közé kényszerítve őket. Azt nem lőjük le, hogy van-e csalafintaság a dologban, érdemes viszont megjegyezni, hogy Pugh és az elképesztően régóta böjtölő kislányt, Annát játszó gyerekszínész, Kíla Lord Cassidy között lenyűgöző a kémia. A háttérben ott ólálkodik még egy kíváncsi újságíró is, William Byrne (Tom Burke) személyében, aki úgyszintén nagyot lendít előre a cselekményen. Arról, hogy a legutolsó mellékszereplő is hiteles legyen, olyan sztárok gondoskodnak még, mint Ciarán Hinds és Toby Jones, ők a falu tanácsát erősítik, és minden egyes szemöldökráncolásuk aranyat ér.

Hívők a tudósokkal szemben – nagyjából így foglalható össze A csoda című film, amely annak ellenére hogy nem találja fel újra a spanyolviaszt, rendkívül üdítő néznivalónak bizonyul. Főleg annak köszönhetően, hogy mekkora műfaji kavalkádról van itt szó. A kosztümös nyomozós filmeket és a vallásosság témáját ritkán szokták manapság így összevegyíteni a filmesek. A csoda ráadásul még horrorisztikus is, és bár nincsenek benne ijesztgetések, helyenként szó szerint rémisztő. Igényünk simán lenne hasonló, elgondolkoztató kamaradarabokra, de ahhoz nyilván kell az olyan erős alapanyag is, mint a forgatókönyvet jegyző Emma Donoghue regénye, amelyet a filmet látva kedvünk támadt elolvasni.

A csoda egy lassan csordogáló, de épp emiatt a karakterek alaposabb kidolgozásának teret engedő filmdráma lett, amely a sötét fényképezés ellenére is sűrűn gyönyörködteti a szemet. A feszültség pedig apró adagokban kúszik be a bőrünk alá, és ahogy az időből kifutó Lib egyre idegesebben kutatja, vajon csalnak-e Annáék, úgy szorongunk mi is egyre jobban a fotelban ülve. Viszonylag elégedetten kelünk fel, mert a befejezés csattanós, és gyávaságnak nyoma sincs benne az alkotócsapat részéről.

A Netflix-filmek között tényleg ritkaság, hogy napok múlva is agyalunk rajtuk, de A csoda pontosan ebbe a kategóriába tartozik. Ami, ha a streamingszolgáltató nagyrészt közepes kínálatát elnézzük, tényleg egy csoda.

7,5/10

A csoda (The Wonder) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.