A Mardini nővérek (The Swimmers), nem csak a Netflix idei kínálatát elnézve, hanem úgy összességében ki merjük mondani, hogy az év legmeghatóbb filmje. Legalább öt-hat olyan emlékezetes jelenetet számoltunk benne össze, amelyek kemény gyomrost visznek be a nézőknek, ugyanakkor a túl hosszú játékidő, a felesleges, ki nem vágott és olykor szirupos Disney-filmekbe illő snittek rányomják a bélyegüket a végeredményre. Csak ennyi az oka, hogy nem tudjuk rámondani, hogy az év filmje.

A megtörtént eseményeket feldolgozó történet középpontjában Yusra (Nathalie Issa) és Sara (Manal Issa) Mardini állnak, egy damaszkuszi testvérpár, akik amellett, hogy a szír fiatalok bulizós hétköznapjait élik, kőkeményen edzenek, elvégre versenyszerű, olimpiai szereplésről álmodozó úszókról van szó. A helyzetük egyik napról a másikra válik pokolivá, amikor épp egy háztetőn partiznak, és a háború a szemük láttára tör ki – egy vizuálisan erősen meghökkentő jelenetben.

Sokkolásból ebben a filmben nincs hiány, nem sokkal később Yusra egyik versenyén egy fel nem robbanó rakéta csapódik a medencébe, nagy riadalmat okozva. Ekkor jön el az a pillanat, amikor a Mardini nővérek szülei úgy döntenek, elengedik lányaikat Európába, egészen pontosan Németországba, hátha sikerül a visszahúzódóbb, de céltudatos Yusrának, valamint a nagyszájú és vagány Sarának utat kitaposnia egy jobb élet felé.

A Netflix újdonsága, bár az úszás kulcsszerepet játszik benne, mégsem kimondottan klasszikus sportfilm. A 125 percre nyúló játékidő alatt a legnagyobb fókusz arra kerül, hogy a lányok miképp dolgozzák fel, hogy elveszítik otthonukat, menekülniük kell, és hosszú útjuk alatt mindenhol ellenségesen állnak hozzájuk. Sally El Hosaini a lehető legnagyobb érzékenységgel állt hozzá a témához, ahogy a migránsokat esendő, érző és szenvedő emberekként ábrázolja – és rávilágít, hogy bizony itt áldozatokról van szó. Olyanokról, akiknek eszük ágában se lett volna világgá menni, ha az erőszak nem kopogtat be az ajtajukon.

Yusráék a film során eljutnak Berlinbe, találnak maguknak edzőt, a nagyon szimpatikus Sven (Matthias Schweighöfer) személyében, és a lány a riói olimpián is el tud indulni, álmát megvalósítva, a menekültek csapatában. Ám A Mardini nővérekben tényleg nem a megérkezés a lényeg, hanem az odáig vezető út.

A szereplőgárdából egyértelműen a Yusraként látott Nathalie Issa a legügyesebb, de a testvérét alakító Manal Issa is nagyon szerethető. Egészen eltérő személyiségekről van szó, akik a legrosszabb helyzetekben is egymásba kapaszkodnak, így átvészelve azokat. Sajnos a vágók elég silány munkát végeztek, és nem szántszándékkal, de némiképp aláásták ezeket a jó alakításokat azzal, hogy egy csomó felesleges jelenetet benne hagytak a filmben. Tonálisan is van jó pár mellényúlás, esetenként túlzottan feel good jelleget ölt A Mardini nővérek. Vélhetően a készítő nem akart teljesen lehozni bennünket az életről, és nyilván bele lehetne magyarázni, hogy a váltások oka, hogy fiatal lányok a főszereplők, akik néha elengedik magukat. Mégis helyenként úgy éreztük, mintha a Disney Channelre kapcsoltunk volna véletlenül.

Bámulatos megoldásokból sincs hiány azért ebben a Netflix-filmben. Nagyszerű párhuzamot sikerült állítania Sally El Hosaininek aközött, hogy mit jelent az életben folyamatosan küzdeni, fogcsikorgatva, alig-alig előrehaladva… és hogy ugyanezek a tulajdonságok kellenek ahhoz is, hogy valaki profi sportoló, esetleg olimpikon legyen.

A film csúcspontja egyértelműen az a jelenetsor, amikor a Mardini nővérek egy túlzsúfolt csónakon evickélnek Törökország és Görögország között. Amikor pedig a szedett-vedett, a vízen alig fennmaradó jármű motorja is csütörtököt mond, kérdés nélkül ugranak a tengerbe Yusráék – egyrészt azért, hogy társaik ne süllyedjenek el. Másrészt pedig, hogy kötéllel vontassák a bajbajutottakat, órákon keresztül, egészen a partig.

Talán a legszerencsésebb, ha A Mardini nővéreket szimplán csiszolatlan gyémántnak nevezzük. Még egy kicsit formálni kellett volna a filmet, és valami örökérvényű dolog jött volna ki belőle. Olyan, amit még az Oscarra is a legnagyobb magabiztossággal lehet benevezni. Így viszont egy tanulságos, életrajzi dráma kerekedett a végére, amely azt próbálja a szánkba rágni, hogy a más kultúrából jött embert is meg kell próbálnunk elfogadni. A gyűlölködésnek meg semmi értelme. Olyan nehéz ez?

7,5/10

A Mardini nővérek (The Swimmers) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.