A Bones and All című filmet úgy vártuk, mint a messiást – egyrészt azért, mert rendezőként az a Luca Guadagnino jegyzi, aki a Suspiria 2018-as remake-jét és minden idők egyik leggyönyörűbb szerelmi történetét, a Szólíts a nevedent megcsinálta, másrészt pedig a szereplőgárda bődületesen erősnek tűnt, olyan nevekkel, mint Timothée Chalamet, Chloe Sevigny és Michael Stuhlbarg.

Aztán jó nagyot koppantunk, mert egyetlen magyar filmforgalmazó sem vállalta be a Bones and Allt, a cikk írásának pillanatában, vagyis december 13-án, amikor VOD-ra felkerült ez a romantikus horror, még mindig nem lehet tudni, hogy valaha vászonra tűzik-e idehaza. (Tippre amúgy nem.)

De vajon miért? Túl meghökkentő? Annyira bevállalós, hogy az emberek legalább fele öklendezve kimenne róla? Olyan tabutémát dolgoz fel, amit nem hogy látni nem akarunk, legszívesebben tudomást sem vennénk a létezéséről? Igen, igen, és igen.

A történet az 1980-as évek Virginiájába kalauzol, ahol egy tinilány, Maren (Taylor Russell) néhány iskolai barátjához elszökik pizsamapartira. Itt, nagyjából a film hetedik percében szembesülünk vele először, hogy ezzel a kölyökkel valami nagyon nem stimmel, amikor az ifjonc egyik társa ujját hirtelen ötlettől vezérelve szinte teljesen lerágja. Érdemes felkészülni arra, hogy a Bones and All a továbbiakban sem spórol a vérrel, és a brutális gyilkosságokkal sem, mint kiderül ugyanis, Maren egy kannibál. Taylor Russell karaktere valami belső indíttatástól vezérelve emberhúst eszik, és szent meggyőződése, hogy nem tehet róla, mert nem tudja megállni.

Hősnőnk apja, Frank (André Holland) nem is győzi túl sokáig cérnával, kereket old bolond lánya elől, így Maren jobb híján a hátára veszi a világot. Innentől egy beteges roadtrip veszi kezdetét, szerte az Egyesült Államokban, melynek során a főszereplő összeismerkedik sokat látott, öreg kannibálokkal (nem vicc, komolyan) és

Ha jellemezni kellene, a Bones and All olyan, mintha a direktor az eddigi két legjobb filmjét, a már említett Suspiriát és a Szólíts a nevedent mixelte volna össze, hiszen egy bizarr szerelmi történetet kapunk, két picit sem hétköznapi karakterrel a középpontban.

Amit a Bones and Allal kapcsolatban mindenképp meg kell jegyezni, hogy mindenki a saját felelősségére üljön le elé, mert ez a film nem kegyelmez a nézőjének. Semmi feelgood nincsen benne, itt mindenki elcseszett és elmebeteg, de olyan szinten, hogy a modern kannibálok még azt is beképzelik, hogy szag alapján felismerik a másikat. Míg anno a vámpíros filmeknél sűrűn rásütötték a vérszívókra, hogy szexik, ebben a filmben semmi ilyesmi nincsen.

Ha nem tudnánk, hogy a film egy 2015-ös regényt, Camille DeAngelis azonos című alkotását dolgozza fel, rásütnénk Luca Guadagninóra, hogy tutira nem komplett ő se. Így viszont csak dicsérni tudjuk a készítőt, mert volt benne annyi bátorság, hogy a végletekig meghökkentő, már-már groteszk módszerekkel álljon bele a tabutéma kellős közepébe. Bár a Bones and Allt a 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezésnek járó Ezüst Oroszlánnal díjazták és állva tapsolták, nekünk pszichológusra lesz szükségünk, hogy feldolgozzuk a látottakat, és ez megint csak nem vicc. Ez a film valóban ilyen kemény.

Nem mondjuk, hogy legszívesebben kitörölnénk az emlékezetünkből a Bones and Allt, mert bár a tálalás nem nézőbarát, kicsinálja az idegeinket és felforgatja a gyomrunkat, a két főszereplő, Timothée Chalamet Leeje és Taylor Russell Marenje között megkérdőjelezhetetlen kémia van. És bár sem a fiú, sem pedig a lány nem normális,

Bár a játékidő nem rövid a maga 125 percével, minden egyes momentumát megéri a Bones and All, soha nem enged ki a feszültség, köszönhetően a Trent Reznor és Atticus Ross duó által erősen megkomponált, melankolikus zenéknek és a szomorú fényképezésnek. Meg vagyunk győződve róla, hogy ebből kultuszfilm lesz, de jó pár évig csak egy nagyon szűk réteg ismeri majd el az érdemeit, annak ellenére, hogy egy modern mesterműről van szó. Csak hát tényleg annyira véres románc ez, hogy minket is legalább háromszor majdnem meghánytatott. Aki nem hiszi, járjon utána. Sokkoló lesz, mi előre szóltunk.

8/10