Amikor a modern filmipar legnagyobb átváltozóművészeiről van szó, akkor nemhiába jut Christian Bale neve az elsők között az emberek eszébe: a most 48 éves angol színész az Amerikai pszichóban egy jóképű sorozatgyilkos bőrébe bújt, aztán A gépész kedvéért közel 28 kilót dobott le magáról, hogy nem sokkal később a Batman-trilógiában megint színizom szuperhősként tegyen rendet Gotham városában. Christian Bale-t azonban nemcsak fizikai igénybevételt megkövetelő szerepekre válogatják ki szívesen, hanem komor drámák állandó figurája is egyben.

Ez utóbbira a legújabb példa a Halványkék szemek (Pale Blue Eye) című kosztümös krimi, mely a gótikus horror rajongóinak igazi csemege. A január 6-án bemutatott film a Netflix első idei nagy dobása, amelyben Christian Bale egy veterán nyomozót, Augustus Landort alakítja. 1830-ban járunk, amikor a West Point Katonai Akadémiát haláleset rázza meg: egy fiatal kadétot felakasztva találnak. Mindez lehetne sima öngyilkosság is, ám a bűntényt tovább árnyalja, hogy valaki ezenfelül a fickónak kivájta a szívét, szóval nem véletlenül rángatják oda a sokat látott detektívet. Ide elkél a szaktudás.

Az éppen kétórás játékidő alatt egy meglehetősen komótos nyomozás bontakozik ki a szemünk előtt, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy Augustus Landor karaktere nem is elég kompetens ahhoz, hogy megoldja a rejtélyt. Merthogy folyamatosan falakba és konokul hallgató, titkolózó emberekbe ütközik. Nagy szerencséje a főhősnek, hogy egy fiatal katona, Edgar Allan Poe (Harry Melling) becsatlakozik mellé. A később világhírűvé váló, szorongó és folyton szomorú költő kreatív agya és a szokványostól eltérő látásmódja annyira jól jön Landornak, hogy

Tény, hogy a Harry Potter-filmek egykori Dudley-ja, a netflixes A vezércselben is látott Harry Melling csúnyán lopja a show-t a főszereplő elől, ami nagy szó, mert azért csak Christian Bale-ről van itt szó. A külföldi sajtó Mellingnek már most díjesőt vizionál, és őt emelik ki mint a film abszolút sztárját – jogosan, tesszük hozzá, csak egyetérteni lehet ezekkel a véleményekkel. A Halványkék szemek legékesebb csillaga Edgar Allan Poe, Melling intim alakításának köszönhetően.

A Netflix filmje csigalassan botorkál előre, így azoknak a nézőknek nem ajánljuk, akik a türelmetlenebb fajtába tartoznak, mindenki másnak viszont igen: a Halványkék szemek legfőbb ütőkártyája az erős atmoszférája, aminek idő kell, mire kibontakozik. A nagybetűs gótikus hangulat itt annyira megvan, hogy sűrűn olyan érzés kerülget bennünket, mintha Edgar Allan Poe valamelyik írását látnánk képernyőre adaptálva, pedig szó sincsen erről, a film Louis Bayard 2003-as regényét dolgozza fel.

Simán el tudjuk képzelni, hogy lesznek olyanok, akik a Halványkék szemekre azt mondják, hogy

• túl nyomasztó,
• elviselhetetlenül sötét,
• esetleg gyomorforgatóan beteges.

A végjáték miatt azonban még azoknak is érdemes végigülniük ezt a filmet, akik ódzkodnak a drámai nyomozós műfajtól. Mert itt a csavar tényleg üt, a jó karakterépítésnek köszönhetően pedig néhány könnycseppet is ejthetnek az arra érzékenyebbek. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a két remek főszereplő keze alá olyan színészek játszanak, mint Gillian Anderson, Charlotte Gainsbourg, Toby Jones és Robert Duvall... egyikük sem az az ügyetlen kategória.

A Halványkék szemek egyértelműen a Netflix jobban sikerült saját gyártású filmjei közé tartozik, és rakhatjuk fel a virtuális szekrényünk legfelsőbb polcára, a Tőrbe ejtve – Az üveghagyma, a Ne nézz fel! és a tick... tick... BOOM! mellé. Mondjuk ezt kifejezetten örömmel, mert tartottunk tőle, hogy unalmas 120 percnek nézünk elébe, de volt itt minden, ami a gótikus irodalom rajongóinak kedves: agybeteg karakterek, okkultista rituálék, véres gyilkosságsorozat és egy akkora pofon az utolsó percekre, hogy a fal adja a másikat. Kell ennél több? Nekünk nem.

8/10

A Halványkék szemek szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.