A Breaking Badben rengeteg emlékezetes karakter felbukkant, gondoljunk a kőkemény nyomozó Hank Schraderre (Dean Norris), a gyorséttermet vezető maffiózóra, Gus Fringre (Giancarlo Esposito), a kopasz bérgyilkos Mike Ehrmantrautra (Jonathan Banks), vagy éppen Saul Goodmanre (Bob Odenkirk), a simlis ügyvédre, aki minden odds ellenére pártfogásába vette a bűnözőket, miközben neki is csurrant-cseppent.

Ostoba húzás lett volna az AMC-től, ha nem bővítik ezt az alapból remek univerzumot, és ez meg is történt: jóval azelőtt, hogy a Jesse Pinkmant visszahozó, El Camino című tévéfilmet 2019-re megcsinálták, Vince Gilligan és Peter Gould újfent összeálltak, hogy egy spinoffal örvendeztessék meg a Breaking Bad-rajongókat. A csavar az egészben? Az, hogy az egyik leglehetetlenebb figurát, a Bob Odenkirk-féle Sault tették meg főszereplőjének. Kevesen tudják, de a 2015-ben képernyőre került, hat évadot megért Better Call Saul eredetileg félórás komédiának indult. Jó érzékkel változtattak azonban a készítők az irányon, mert bár jókat lehetett rajta mosolyogni,

A Better Call Saul egy igazán izgalmas egyveleg lett, hiszen az egész ott kezd, amikor a főszereplő alteregójának, Saul Goodmannek még nyoma sincsen. Jimmy McGill néven ismerjük meg Odenkirk karakterét, aki piti csalásokat követ el, eközben pökhendi bátyjával, Chuckkal (Michael McKean) viaskodik folyton, és némiképp váratlanul szerelembe esik kolléganőjével, Kim Wexlerrel (Rhea Seehorn).

A Breaking Bad spinoffja egy trükkös jószág, mert ha lecsupaszítjuk és megszabadítjuk az összes sallangjától, végső soron Jimmy és Kim szerelme áll a középpontjában, ahogy ez a két ember rájön, hogy mennyire rossz hatással vannak egymásra, és ténylegesen pokoli dolgokat hoznak ki a másikból. Ugyanakkor körítésként ott van a Better Call Saulban a Vince Gilliganék által megálmodott veszélyes világ, olyan új maffiózókkal, mint a tragikus sorsú Nacho Varga (Michael Mando), és az első blikkre Joker-utánzatnak tűnő, de végtelenül elmebeteg Lalo Salamanca (Tony Dalton) is.

Legfőképp Lalo, illetve a nagy visszatérő Gus Fring (Giancarlo Esposito) azok, akik beleköpnek Jimmyék levesébe, felforgatják az életüket, olyan ártatlan figurákat is belerángatva ebbe az egész őrületbe, mint Howard Hamlin (Patrick Fabian), Kim egykori felettese, Jimmy/Saul jó szándékú nemezise. (Még mindig kicsit megremeg a kezünk, amikor Howardra gondolunk, az alkotók vele különösképp elbánnak, pedig senkinek sem Hawaii ez a hat évad a sorozatban…)

Kevés olyan sorozat van, amelyikre azt mondhatjuk, hogy ahogy halad előre, úgy lesz egyre jobb. A Better Call Saul ebbe a kategóriába tartozik, a lezáró hatodik évad igazi csúcsteljesítmény, amelyben a főszereplő összes alteregója, azaz a már említett Jimmy McGill, a simlis ügyvéd Saul Goodman, és Gene Takavic is szerepet kapnak. Gene-ről azt kell tudni, hogy Bob Odenkirk karaktere a Breaking Bad eseményei után lemegy a térképről, megpróbál hétköznapi életet élni, új személyazonosságot felvéve… ezeket, az anyasorozat után játszódó jeleneteket amúgy fekete-fehérben látjuk, így élesen elütnek a sorozat alapvető stílusától: attól a sorozatétól, ahol ugyebár kulcsfontosságú, hogy a Jimmyből Saullá váló figura egyre trashebb lesz, színes-hivalkodó öltönyöket kezd hordani, és az arcán a bőr is olyan keménnyé válik, mint egy elefánté.

Igen, visszajön Gus Fring mellett Mike, Hank… sőt, még Walter White-ék is, de ezek a hosszabb-rövidebb vendégszereplések mind zseniálisan mélyítik a karaktereket, egy csomó, korábban ki nem mondott, és nekünk, nézőknek ismeretlen tragédiával megtöltve őket. Erre a legjobb példa tényleg a kezdetben még parkolóőr, később már titokban Gus Fringnek dolgozó Mike Ehrmantraut sztorija, aki legalább akkorát bukik morálisan, mint Jimmy. Jonathan Banks elemi erejű alakításának köszönhetően pedig minden egyes pofont, amit ez a kopasz ürge kap, mi is gyomrosként érzünk a képernyő előtt ülve.

Jimmy/Saul/Gene, a tragikus hős

Amikor azt mondjuk, hogy a Better Call Saul az utolsó évadra nem lassít, sőt, épp ellenkezőleg, akkor kicsit sem túlzunk. Ez a 13 rész nagyjából olyan, mintha legalább 5 évadot zsúfoltak volna össze, melynek során jó páran fűbe harapnak, de lehetséges, hogy ők a szerencsések, mert aki úgy jön ki a végén, hogy ver még a szíve, az is tönkremegy – csak éppen lelkileg és érzelmileg.

A nagy kérdés egy ilyen sorozatnál, hogy vajon egy ennyire romlott figurát, mint Jimmy/Saul/Gene, keresztül lehet-e vinni valamilyen karakterfejlődésen, ami után jobb emberként búcsúzik el tőlünk a végén. Azt kell, hogy mondjuk: igen. Gilliganéknek összejött a bravúr. Ugyanakkor garantált, hogy a sorozatzáró után mindenki sajgó szívvel kel fel a tévé elől.

Bob Odenkirk, amíg világ a világ, nem mossa le magáról Saul Goodman nevét, valószínűleg mindig ezzel az ügyvédcsávóval azonosítják majd őt… de nem nagy gond, mert az utolsó évad forgatásán szívrohamot kapó, és alig 6 hét alatt abból talpra álló színész valami megismételhetetlent tesz le az asztalra. Rhea Seehornnal egyetemben, aki végre Kim személyében egy olyan női főszereplőt hoz el a Breaking Bad világába, akit Skylar White-tal (Anna Gunn) ellentétben nem akarunk 5 perc után agyonütni egy kenyérpirítóval.

A remek színészi játékok mellett a Better Call Saul nagy erőssége a csavaros története, és persze az, hogy az újabb Breaking Bad-történetek iránt sóvárgókat ellátja jó sok elemózsiával. Technikai részről muszáj kiemelni a főcímet, ami remekül illeszkedik a simlis témához, egyszer sem tekertük át, hiába ajánlgatta a Netflix a 'skip intro' gombot, emellett a minőségi és szemet gyönyörködtető fényképezés, na meg a váratlan és kreatív kameraállások is végig emeltek a nívón.

Talán ez a kulcsfogalom, merthogy Vince Gilliganék szériája a minőséget tekintve irtózatosan magasra teszi a lécet. Ritkaság, amikor egy stáb ennyire összeáll, és a rendezők, írók, színészek, operatőrök, vágók, de még az utolsó, világításért felelős szakemberek is beleadnak apait-anyait. A Better Call Saulból kiérezni, hogy ezért a sorozatért sokan izzadtak vért, hogy ilyen élvezetes legyen. A legkevesebb, hogy az erőfeszítést azzal háláljuk meg, hogy a kezünkbe vesszük a távirányítót, és megnézzük.

Az elmúlt évek legtökéletesebb tévésorozata. Tudják, az a fajta széria, ami után marad az emberben egy hatalmas űr, és a szomorkodó Pablo Escobar-mémhez hasonlóan nem tud magával mit kezdeni, csak mered maga elé.

A teljes Breaking-Bad univerzum, az öt évados Breaking Baddel, a hat évados Better Caul Saullal és az El Camino: A Breaking Bad Movie című filmmel együtt a Netflixen tekinthető meg, magyar felirattal.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!