Amikor meghalljuk olyan színészek nevét, mint Adam Sandler, Steve Carell vagy Seth Rogen, automatikusan a tapló, bugyuta humorra gondolunk. Pedig a felsorolt amerikai sztárok mindhárman egészen komoly stílusváltásba kezdtek az elmúlt években, Adam Sandlernek ott volt a Csiszolatlan gyémánt és a Mindent egy lapra, amelyekben ritkamód megtört fickókat hozott nagy elánnal, míg Seth Rogen a legjobb filmnek járó Oscar-díjra is esélyes A Fabelman családban lopta a show-t, a The Office-ból és az Űrhadosztályból ismert Steve Carell pedig egy sorozatgyilkosos thrillerben hozott tőle teljesen szokatlan, de amúgy bravúros alakítást.

Kissé vérzik a szívünk, ugyanis a hasonszőrű, Netflixen bemutatott Dahmer nagyot ment pár hónapja, de a tengerentúlon a Hulun sugárzott, november 30-a óta a magyar Disney+-on látható, A páciens című miniszéria nagy valószínűséggel észrevétlenül elzúgott a nagy többség feje mellett. Pedig a tízrészes produkciónak már az alapfelállása olyan, hogy ha meghallja az ember, nehezen állja meg, hogy rögtön leüljön a tévé elé.

A páciens főszereplője egy Alan Strauss (Steve Carell) nevű terapeuta, aki egy napon arra tér magához, hogy elrabolták, és valaki egy ágyhoz láncolta. A válaszra, hogy mégis ki követte el ezt a pofátlanságot, nem kell sokat várnunk, kisvártatva kiderül ugyanis, hogy a pszichiáter egyik páciense a hunyó, Sam (Domhnall Gleeson), egy fiatal és erősen zavart fickó, aki bevallja az orvosnak, hogy az a hobbija, hogy embereket öl. Nem egyet, nem kettőt, hanem sokat… Gyilkos ösztönének egyszerűen képtelen gátat szabni, de arra számít, hogy Alan segíthet neki.

A kezdeti őrjöngés után Steve Carell karaktere beletörődik a sorsába, és elkezd azon dolgozni, hogy tényleg segítsen a sorozatgyilkosnak. Persze eközben folyamatosan keresi a kiutat, dacolva azzal, hogy egymás után jönnek a betegebbnél betegebb fordulatok. Sőt a terapeuta még hallucinációkkal is küzdeni kezd, így meg aztán halmozottan hátrányos helyzetbe kerül. Ráadásul az is félő, hogy ellenfele/páciense, aki foglyul tartja, bármikor bekattanhat, és akkor Alan földi pályafutásának ott bizony gyorsan vége szakad.

A thrillerektől megszokhattuk, hogy legalább 40-50 perces epizódokkal operálnak, A páciens ebből a szempontból is szakít a konvenciókkal. Merthogy inkább 20-25 perc környékén mozog egy átlagos rész játékideje, a feszesre vett, üresjáratok nélküli drámázás pedig nagyon jól áll ennek a miniszériának. A helyszíneket tekintve nem túl változatos mondjuk A páciens, a terapeuta és a sorozatgyilkos verbális macska-egér játéka folyamatosan egy szobában zajlik, amit néha-néha más emberek megzavarnak, például Sam egyik leendő áldozata, akit a harmadik részben beráncigál magával a házba – amit látva konkrétan fogtuk a fejünket, hogy ilyen nincs.

A főszereplők egymásnak feszülése legfőképp azért működik, mert remek színészeket válogattak a The Americans című kémdrámáért is felelős készítők a sorozatba. Steve Carell a legnagyobb természetességgel bújik az öreg, fáradt, de azért jószándékú pszichiáter bőrébe, míg az Ex Machinából és az új Star Wars-filmtrilógiából ismert Domhnall Gleeson erős ellenpontja az elrabolt fickónak, ő a Dahmerben brillírozó Evan Petershöz hasonlóan a végletekre építve játssza a kaotikus őrültet.

Mondanánk, hogy a részek végén látható cliffhangerek szippantanak be minket a folytatásba, de A páciens tulajdonképpen egy felvagdalt filmnek érződik inkább, mint rendes tévészériának. Ezt tessék szó szerint érteni, amennyiben nem lenne ott a főcím minden epizód elején, észre se vennénk, hogy tulajdonképpen nem egy egész estés mozit nézünk. Ugyanakkor komoly kritikánk a produkcióval kapcsolatban, hogy minden fordulata ellenére kissé önismétlővé válik, mire eljutunk a feléig. Nagy szerencse, hogy addigra a karakterek sorsa is elkezd minket érdekelni, így megállíthatatlanul robogunk a vége felé.

A befejezést tekintve A páciens sokkoló, a végjáték megjutalmaz azért, mert a repetitív jelenetek sokaságát végigültük, és egy nagyon véres és nagyon depresszív fináléval enged minket az utunkra. Olyannal, ami után mereven nézzük a pörgő stáblistát, és elfelejtjük, hogy itt az ideje kinyomni a készüléket.

Reméljük, hogy lassan a nézők is a fejükbe verik, hogy nem csak animációs filmek és Marvel-, na meg Star Wars-sorozatok találhatók meg ezen a streamingszolgáltatón, hanem többek között remek thrillerek, a valóságon alapuló drámák – ez utóbbiak főleg a Hulu, illetve az FX saját gyártásai közül kerülnek ki, és bűn kihagyni őket. A pácienst meg különösen.

7,5/10

A páciens magyar felirattal elérhető a Disney+-on.