Szürreális és álomszerű – leginkább ezzel a két szóval tudnánk jellemezni a Netflix január 5-én bemutatott dán sorozatát, a Koppenhágai cowboyt, amelyet egészen megosztó rendező, Nicolas Winding Refn jegyez. A szakember korábban olyan filmeket adott ki a kezei közül, mint a Ryan Gosling főszereplésével készített Drive – Gázt!, a Valhalla –, A vikingek felemelkedése a mindig nagyszerű Mads Mikkelsennel, de a Neon démont se felejtsük el, melyben Elle Fanning karaktere süllyedt a modellszakma legmélyebb bugyraiba. Aki látta a direktor felsorolt alkotásait, az tudja, hogy Nicolas Winding Refnnek totálisan egyedi, mással össztéveszthetetlen stílusa és előadásmódja van.

Ezért merjük biztosan kijelenteni, hogy a Koppenhágai cowboyt csak imádni, vagy pedig gyűlölni lehet. Középút nincsen.

A Koppenhágai cowboy egy Miu (Angela Bundalovic) nevű fiatal nőt állít a középpontjába, akiről rögtön az elején kiderül, hogy nem csak a megjelenését tekintve érdekes jelenség. A fiús külsejű, rövid hajú és folyton melegítőt viselő hősnő ugyanis állítólag különleges képességekkel rendelkezik. Pénzért szerencsét hoz bárkinek. Egy szerb származású öregasszony, Rosella (Dragana Milutinovic) fel is bérli Miut, hogy segítsen, hozzon neki szerencsét a gyerekvállalás terén. Amire Miuval együtt mi sem számíthatunk, hogy a földi pokolban találjuk magunkat a karakterrel együtt: a ház, ahova Angela Bundalovic karaktere ideiglenesen beköltözik, súlyos titkoknak és beteg elméjű embereknek ad otthont.

A Netflix mindössze hatrészes sorozata le sem tagadhatná, hogy Nicolas Winding Refn istállójából jött ki: a szereplők nagyon kevésszer nyitják a szájukat beszédre, alig van dialógus, és főleg emiatt a cselekmény statikus, lassan csordogál előre. Ellenben a hangulatfestés iszonyúan erős, vannak itt is neonfények, és a groteszk, művészfilmes megoldásokban is lubickol a Koppenhágai cowboy.

Gondolunk itt főképp a sorozat meghökkentő szélsőségességére, arra, hogy az androgün jegyekkel felruházott főszereplőn kívül az összes nő extrém módon feminin, mintha egy modellkatalógusból léptek volna ki. A férfiak ellenben mind nagypofájú, trágár, macsó gengszterek, akik mindenáron dominálni akarnak, és uralmuk alá hajtani a világot. Persze kivétel itt is van, mégpedig Rosella férje, Sven (Per Thiim Thim), aki szubmisszív disznó. Ezt az alkotó úgy húzza alá, hogy a fickó száját értelmes szó sosem hagyja el, mindössze röfögni képes. Szóval vannak itt állatias férfiak és férfiállatok is egyszersmind.

Ahogy annak idején a Drive – Gázt! című filmet meditatív élmény volt nézni, ugyanez a Koppenhágai cowboyra is igaz. Kell hozzá bizonyos mértékű nyugalom, vagy inkább melankólia a néző részéről ahhoz, hogy be tudja fogadni ezt a bizarr történetet. Érdemes mondjuk esélyt adni neki, mert bár a cselekmény néha olyan, mintha a rendező csak úgy random bedobálta volna a legbetegebb ötleteit és noir-köntösbe öltöztette volna azokat, valahogy vonzza az embert, hogy utánajárjon, mi lesz Miu vesszőfutásának vége. A gyönyörű, és egyedi képi világa mellett ráadásul a Koppenhágai cowboy valami iszonyúan jó zenei aláfestést kapott, amelyért egy dán rockzenész, Peter Peter felelt. Emeljük kalapunkat előtte, a soundtracket rongyosra hallgatjuk, az már tuti.

Érdekes kettősség van ebben a szériában, hiszen annak ellenére, hogy rendkívül földhözragadtnak, minimalistának tűnik a cselekmény – egy megszeppent lány alámerül a koppenhágai alvilág mocskába, hogy bosszút álljon… Mégis a készítő időnként bedobál misztikus elemeket is. Nem akármilyeneket, űrlényeket, vámpírizmust, és miegymást.

Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a Netflix dán újdonsága néha inkább magas művészi értékkel rendelkező videóklipnek tűnik, mintsem sorozatnak. De ezzel kisebbítenénk Nicolas Winding Refn érdemeit, aki valami egészen lenyűgöző sorozatot adott most ki a kezei közül. Ezért is imádjuk a Netflixet, mert az állandó tartalomdömping megköveteli, hogy nagy változatosságban teret engedjen az online videótár még az elszálltabb filmeknek és sorozatoknak is. A Koppenhágai cowboy egészen beteg széria lett, mely az emberek és a világ legrosszabb oldalát mutatja be, túlvilági, neonfényes tálalásban. Olyan világot, amely egészen reménytelen, egészen addig, míg rá nem nézünk a bociszemű Miura, aki mintha valami súlyos titkot rejtegetne, és nála lenne a kulcs, amely ajtót nyit bárkinek a boldogsághoz.

A Koppenhágai cowboy abszolút felnőtteknek szóló „művészsorozat” lett, teli erőszakkal, káromkodással, naturalistán ábrázolt szexszel és állatias karakterekkel. Igazi nagybetűs rétegsorozatról van szó, amely nem lesz mindenkinek kenyere, de akit a pilottal beránt, azt nem is engedi el. Garantáljuk.

8/10

A Koppenhágai cowboy szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.