Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- tévé
- sorozat
- mockumentary
- black mirror
- charlie brooker
- szatíra
- humor
- első évad
- pilot
- ajánló
- streaming
- philomena cunk
- újságíró
- bbc
- történelem
Agyrém, hogy mennyire vicces a Netflix új sorozata
További Cinematrix cikkek
Charlie Brooker neve a Black Mirror című brit antológiasorozattal vált igazán széles körben ismertté, az író-producer a disztópikus, helyenként horrorba hajló sci-fi-történeteivel úgy állított görbe tükröt a modern társadalomnak, ahogy kevesen tudnak. A szatíra műfaját illetően a szakember egyszerűen verhetetlennek tűnik, az ő fejéből pattant ki a szándékosan ostoba riporternő, Philomena Cunk karaktere is, aki 2013 óta fárasztja különböző televíziós produkciókban a nézők agyát. A Diane Morgan által remekül hozott, kitalált műsorvezető szerencsétlenkedését mi is figyelemmel kísérhetjük, hiszen az eredetileg a BBC-n, január 31-én viszont a Netflixen is bemutatott, Philonema Cunk szerint a világ (Cunk on Earth) című, öt részből álló széria már Magyarországon is megtekinthető.
A Philomena Cunk szerint a világ az a fajta sorozat, melynek hiába nem éri el részenként a játékideje a 30 percet sem, mire a végére érünk, úgy érezzük, mintha önszántunkból raktuk volna be a fejünket a húsklopfoló alá, és aztán engedtük volna, hogy Marika néni pépesre verje vele a kobakunkat. A produkció tulajdonképpen a mockumentary vagy másképp fogalmazva az áldokumentarista műfaj legújabb gyöngyszeme, amelyben Philomena Cunk – kissé David Attenborough stílusát kiparodizálva – egészen a kezdetektől göngyölíti fel a Föld nevű bolygó történetét.
Amiért a Netflix szériája élményszámba megy, az az, hogy Diane Morgan azóta, hogy a balfék újságírót játssza, mennyire csúcsra járatta ezt a kitalált figurát. Philomena Cunk ugyanolyan szenvtelenül magyaráz az első barlangrajzokról, amiket mellesleg szarnak nevez, mint amilyen fapofával kérdez óriási baromságokat a műsorba meghívott tudósoktól, archeológusoktól és kutatóprofesszoroktól.
Állítólag az interjúalanyokat a készítők figyelmeztetik, hogy itt egy szatirikus műsor készül, számunkra azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy mennyire avatják be ténylegesen a dologba a nagy koponyákat. Tekintve, hogy sűrűn tűnik úgy, hogy a hülye kérdések hallatán méregbe jönnek, nagyon csodálkoznak, vagy éppen a műsorvezető helyett is majd elsüllyednek szégyenükben a nyilatkozók. Tényleg nincs másik olyan műsor jelenleg a tévében, ahol olyan abszurd dolgok iránt érdeklődne a műsorvezető, mint hogy azért ilyen alakúak-e a piramisok, hogy a hajléktalanok ne tudjanak rajtuk aludni, vagy hogy az első ízben megrendezett olimpiákon a meztelen sportolókat cenzúrázták-e valahogy a szervezők, hogy ne lássa mindenki a segglyukukat.
A bántóan ostoba, de nekünk, nézőknek iszonyúan szórakoztató kérdések mellett a Philomena Cunk szerint a világ nem spórol a kiborító kijelentésekkel sem. Elhangzik például, hogy csoda, hogy az írás a mai napig fennmaradt, igaz... mindössze kommentek formájában, a YouTube-videók alatt. A műsorvezető egy ízben kijelenti, hogy a hieroglifákat összeszedettebbnek tartja, mint egyes Marvel-képregényeket, és azon is kesereg egy sort, hogy szerinte
Jézus Krisztus a cancel culture, vagyis az eltörléskultúra első híres áldozata volt.
A brit humor kedvelői ezt a szériát imádni fogják – ebben az egyben biztosak vagyunk. Még úgy is, hogy darálni a Philomena Cunk szerint a világot nem igazán lehet. Merthogy olyan tempóban löki a sódert és a hülyeséget az újságírónő, miközben hanyag eleganciával bukfencezik le egy homokdűnén, hogy az ember elég gyorsan kiég az egésztől. Az agyunkat rettenetesen megdolgoztatja a produkció, és oda is kell figyelni az elhangzott dolgokra, másképp lemaradunk. Brookerék ezt a műsort NEM háttértévézésre szánták.
Philomena Cunk karakterén keresztül nagyszerűen átjön a készítő szándéka, aki egy olyan riportert akart megalkotni, aki annyira fogalmatlan, mintha egy másik bolygóról jött volna: erre a legjobb példa, amikor egy tudóssal az atomfegyverekről beszél a nő, és amikor rájön, hogy ezek a tömegpusztító eszközök a mai napig valós fenyegetést jelentenek, elsírja magát. Ha valaki véletlen kapcsol erre a szériára, néhány percig simán el is hiheti, hogy egy valódi BBC-dokumentumsorozatról van szó, mert a technika, a gyönyörű fényképezés, az alaposság mind ott van a háttérben. Csakhogy, amint a műsorvezető kinyitja a száját, egyből kiderül, hogy ez valami más. Charlie Brooker megint szórakozik velünk egy kicsit, de cseppet sem bánjuk, mert ez az ember tényleg nagyon ritkán nyúl mellé.
Nálunk most is csúnyán betalált.
A Netflix újdonsága pofátlanul szórakoztat, és dőlünk rajta a röhögéstől, ugyanakkor az ember nehezen tudja kiverni a fejéből azt a tényt, hogy manapság az internet sajnos tele van ehhez a nőhöz hasonló félreinformált, féligazságokat fröcsögő emberekkel, akik meg vannak győződve arról, hogy tévedhetetlenek. Gondolunk itt arra, hogy egyik héten mindenki kutatóbiológus, aztán politikus, majd háborús szakértő, focikommentátor... és így tovább. Ebből a szempontból Philomena Cunk karaktere a maga tudálékosságával együtt elég rémisztő is tud lenni. De hát a szatíráknak ez is a dolguk, hogy elgondolkoztassanak, és szerencsére itt ebből sincs hiány.
9/10
A Philomena Cunk szerint a világ magyar felirattal elérhető a Netflixen.