Mint kiderült, joggal, hiszen a DreamWorks olyan hosszú életű és elismert franchise-okat tűzött vászonra a későbbiekben, mint a Madagaszkár, a Kung Fu Panda, az Így neveld a sárkányodat, vagy éppen az ősemberes Croodék. A Shrek jelentette tehát a sikersztori kezdetét, melynek második része még az eredeti filmnél is közkedveltebb lett, de a negyedik felvonásra valahogy kifulladt a zöld ogre és csapata. Szerencsére a stúdió nem engedte a tündérfilmes paródiának is beillő filmsorozatot teljesen elhalni, és

A dolog szépséghibája, hogy az első Csizmás, a kandúr 2011-ben érkezett meg a mozikba, azóta eltelt 11 év, mire a karaktert a DreamWorks visszahozta. Úgy kellett tehát intézniük, hogy a második rész, a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság a Shrek-univerzummal most ismerkedőknek is befogadható élmény legyen. Jelentjük, az lett, hiába látható 2022. december 8-a óta a magyar mozikban a film, az emberek még mindig szépen mennek rá, múlt héten 15 ezer fölötti nézőszámot produkált, és összesen 258 ezernél tart már Az utolsó kívánság.

A Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánságot a sokszor szőrös szívű kritikusok is láthatóan imádják, a Rotten Tomatoes oldalán 95%-on áll 168 cikk alapján, ami elég nagy szó. Mindemellett pedig a Shrek-spinoff esélyes arra, hogy az Oscar-gálán a Legjobb animációs filmnek járó elismerést zsebelje be, már amennyiben le tudja nyomni a Guillermo del Toro-féle Pinokkiót.

De lássuk, miről is van szó a Csizmás, a kandúr 2-ben. A történet pofonegyszerű: Csizmás kandúr nagy lábon éli az életét, városokat ment meg hatalmas szörnyetegektől, és ünnepelteti magát a kisemberekkel – teszi ezt addig, míg egy veszélyes fejvadász a nyomába nem ered. A rémisztő Farkas az, aki emlékezteti hősünket, hogy itt az idő, hogy megbékéljen a halállal. Az eredetileg Antonio Banderas által megszólaltatott bandita macska ugyanis rendelkezésre álló kilenc életéből már nyolcat elhasznált, és ha még egyszer fűbe harap, onnan nem jön vissza. Nagy kaland veszi kezdetét, Csizmás kandúr régi és új barátokkal összefogva indul el, hogy a földre pottyant, misztikus hullócsillagot ő érje el először, és visszaszerezze az életeit. Nyilván eközben rosszfiúk és rosszlányok erednek a csapat nyomába, szóval koránt sincs szó lefutott játszmáról.

Nemhogy animációs fronton, élőszereplős formában is ritkán kapunk ennyire élvezetes kalandfilmet. A Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság nyilván teli van cukiskodással, színes, éneklős-táncolós jelenetekkel, hogy a kisebbeket is lekösse. Ugyanakkor a rendezőpáros, Joel Crawford és Januel Mercado sikerrel pakolták teli új alkotásukat kreatív, és néha egyenesen rémisztő megoldásokkal is.

Rögtön a nyitószekvenciára felkapjuk a fejünket, hiszen a már említett kaiju elleni rövid, de annál hatásosabb összecsapás a nagyvásznon úgy fest, hogy az állunk kopog tőle a padlón. Nyilvánvaló, hogy a jelenetnek töredezettséget kölcsönző, a stop-motiont idéző megoldást a Pókember: Irány a Pókverzum!-ból csenték el, de a Csizmás, a kandúrban mindannyiszor, amikor élnek vele, tapsolni támad kedvünk.

A vizualitását tekintve a film amennyire színes-szagos, néha annyira sötét. A Narcosból ismert, Wagner Moura által szinkronizált Farkastól egyszerűen a frászt tör rajtunk, akinek minden egyes jelenésekor rémálomszerűvé válik az új Csizmás, a kandúr. Egy ikonikus főgonoszról van szó, a baljós füttyögésével, rémisztő vigyorával, és vörös szemeivel együtt nehezen veri ki az ember a fejéből ezt a szörnyűséges lényt. Csak a hab a tortán, hogy nem ő az egyetlen, aki Csizmás kandúrék bajszát elkenné, ott van még a mindenféle mágikus eszközt gyűjtögető Jack Horner és a mindig zseniális Florence Pugh-féle Aranyfürtöcske, aki Mauglinak is beillik, hiszen őt is vadállatok nevelték, és medvecsaládja oldalán próbálja elsőként elérni a hullócsillagot.

Bár a főszereplők dinamikája kiszámítható, és százszor láttunk már olyat, hogy a rosszfiú nyakába az exbarátnője, jelen esetben Kitty Softpaws (Salma Hayek) és a Humor Heroldnak is beillő, kelekótya figura szakad egyszerre, mégis képes ez a három szereplő elvinni a hátán a filmet. Persze annak köszönhetően is, hogy Perro (Harvey Guillén), a magát cicának tettető kutya sokszor csúnyán lopja a show-t.

Ritkaság, hogy egy animációs filmnek az utolsó jelenetig kitart a lendülete, és a végső nagy harcra sem laposodik el. A Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánságnak összejön a bravúr, végig magas a tét, végig izgulunk a főszereplőért, mert benne van a pakliban, hogy hősünk tényleg a fűbe harap. Kell ehhez az is, hogy a főgonoszokat valami irdatlanul eltalálták az alkotók, és főleg a Farkas karakterében benne van, hogy másvilágra küldi a nagyszájú macskát. A vizualitás sokszínű, az akciójelenetektől a szánk tátva marad, és bár a Shrekbe azért némiképp kapaszkodik, simán megállja a helyét önmagában, mindenféle előismeret nélkül is a Csizmás, a kandúr 2. része. Kell ennél több? Nekünk nem, bár nem találja fel a spanyolviaszt, a DreamWorks újdonságán pofátlanul jól szórakoztunk, és arra is látunk esélyt, hogy ez utóbbi tényező, vagyis a jól kidolgozott fogyaszthatósága miatt befutó lesz az Oscaron.

Ránk férnek mostanában az ehhez hasonló, optimistább fantasy kalandfilmek. Az új Csizmás, a kandúr pedig ebből a szempontból brillírozik.

8/10

A Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánságot még el lehet csípni a magyar mozikban.