A romantikus filmek nagy előnye, hogy ha jó a kémia a szereplők között, akkor  gyenge forgatókönyvből is lehet élvezetes produkció. A magyar–vietnámi Az almafa virága sajnos a kínos szövegkönyve és a néző számára érthetetlen szerelmi kapcsolatai miatt  ezt nem érte el. A film előnye, hogy az operatőri munka kiváló, és az alapsztori is egész érdekes.

Az almafa virága az első magyar–vietnámi filmes koprodukció, amely történelmünk egy nem sokat emlegetett részletét dolgozza fel. A történet két szálon fut, a jelenben és a hetvenes években. A napjaink Budapestjén Song Ha (Nari Nguyen) és Viktor (Koltai-Nagy Balázs) nyomozását, a múltban pedig Song Ha nagyanyja (Dzuhliya Lam) és Tibor (Sütő András) tiltott szerelmének kibontakozását követjük. Az utóbbi kapcsolat amúgy kifejezetten érdekes, hiszen valószínűleg sokan nem is ismerték azokat a szabályokat, amiket a Magyarországra érkezett vietnámiaknak kellett követniük a hetvenes években.

A film mindkét idősíkját kifejezetten szépen fényképezték, mind a budapesti, mind a vietnámi helyszínek jól illenek a romantikus produkcióhoz. A koprodukció ellenére Vietnámból nem sokat látunk, de az legalább látványos. Színezés szempontjából szintén gyönyörű az alkotás, és a hetvenes éveket is jól hozzák a díszletek. Bár néha-néha befigyel egy-egy modernebb helyszín, a filmnek többnyire elhisszük, hogy a múltban vagyunk. Az egyetlen hiba, ami szúrta a szememet, hogy a jelmezek egy része inkább úgy néz ki, mintha az ABBA tagjairól szedték volna le, és nem úgy, mint amit egy fiatal magyar egyetemista hordana.

A vágás helyenként egészen furcsa, hiszen egyes képeket mozdulatról mozdulatra ugyanúgy látunk pár másodperc eltéréssel. A nagy báljelenetnél pedig a táncosok hibáit nem igazán rejtették el. Erre persze mondhatjuk, hogy így életszerű, de a nézőt kidobja az élményből.

Ugyanennél a jelentnél a hangkeverés is érdekesre sikerült, a romantikus zene alatt a szereplők csoszogása hallatszik, ami számomra egészen komikussá tette a romantikus bálozást.

Tehetséges színészek, kínos szövegkönyv

Talán a legnagyobb szívfájdalmam mégis az, hogy a tehetséges színészek és ügyes amatőrök szájába hihetetlenül életszerűtlen mondatokat adtak a forgatókönyvírók. Az összes szöveg úgy hangzott, mint amikor egy külföldi filmet próbálnak magyarra szinkronizálni, de a fordítónak ez nem igazán sikerül.

Song Ha és Viktor szerelme sincs kibontva, sőt a fiú még egy enyhén rasszista kommentet is elejt, ami után számomra még érthetetlenebb, hogy a lány miért is szeret bele egy hét ismeretség után. Viktor flörtölésétől és „vicces” beszólásaitól fogtam a fejemet, mert tanítandóan rossz példája annak, hogyan kell egy nőt meghódítani. A két színész között pedig inkább kínos csendek, mint romantikus pillanatok játszódnak le.

A film végén Song Ha és édesanyja közti jelent a legőszintébb, ezzel végre megismerjük a főszereplő lány mélyebb oldalát, csak kár, hogy ennyire későn.

A hetvenes évek szereplői már egy fokkal reálisabb szövegkönyvet kaptak, bár a szerelmi szál itt sincs igazán megmagyarázva. Sütő András és Dzuhliya Lam párosának elhiszem, hogy szerelmesek, bár azt nem tudnám megmondani, hogy miért. Náluk még talán azt is elfogadom, hogy első látásra egymásba zúgtak, nem úgy, mint a modern párnál. Viszont a karakterek egysíkúak, így a nagy lebukásnál és az azt követő eseményeknél nem érkezett meg a katarzis, hiába próbálta Sütő András eladni nekem, hogy mennyire összetört. 

A baráti társaság színészei közül Juhász Jázmint kifejezetten kellemes volt nézni. Az elsőfilmes fiatal lány a gyenge szövegkönyv ellenére is jó alakítást hozott. Egy cameoszerepre Kálloy Molnár Péter is beugrott, aki arra a körülbelül öt percre ellopta a show-t.

Őszintén sajnálom, hogy egy érdekes ötletből ennyire középszerű alatti filmet sikerült készíteni. Bár a magyar romantikus filmek rendre alulteljesítenek, így nagy meglepetés nem ért, de a nagyjából félmilliárdos büdzséből kicsit többet vártam.

Az almafa virága 2022. február 16-án érkezik a mozikba, de Valentin-napon, február 14-én szerte az országban premier előtt megtekinthető.

4/10