Az HBO-nál nagyot kockáztattak, amikor úgy döntöttek, hogy a PlayStation híres és közkedvelt posztapokaliptikus játékából, a The Last of Usból tévésorozatot csinálnak, de a lehető legtutibbra mentek a csatornánál, tekintve, hogy alkotónak felkérték az eredeti sztorit is kiötlő Neil Druckmannt, a Naughty Dog nevű videójáték-fejlesztő cég kreatív fejesét, és azt a Craig Mazint, aki a kábelcsatornának a Csernobil című miniszériát összerakta. A döntés jól sült el, a The Last of Us első évada nemcsak a drámázást tekintve rakta a lécet megközelíthetetlenül magasra, hanem tökéletesen választották ki a két főszereplőt is, a jelenleg A mandalóriban űrkalandorkodó, de a Trónok harcát is megjárt Pedro Pascalt, valamint a George R. R. Martin könyvein alapuló széria Lyanna Mormontját, azaz Bella Ramsey-t is zseniális érzékkel húzták elő a kalapból, hogy a meggyötört csempészt és a pusztító járványra immunis kislányt eljátsszák.

Már akkor, amikor a The Last of Us évadkezdését moziban megnéztük, letettük a hajunkat tőle, hogy a játékhoz mennyire hű, ugyanakkor egyáltalán nem szolgai feldolgozásról van szó. Az alkotók a videójáték történetébe bátran belenyúltak, amikor úgy érezték, hogy szükséges. A pilotban is észrevehető volt ez a merészség, amikor a spórás terjedést elhagyták, de a későbbiekben Tess (Anna Torv) halálának körülményeit is átírták, még szívszaggatóbbá téve azt, illetve az első The Last of Usban csupán mellékszereplő Billt (Nick Offerman) és szerelmét, Franket (Murray Bartlett) még inkább középpontba állították a tévés változatban.

Neil Druckmann és Craig Mazin szinte minden egyes epizódban odafigyeltek arra, hogy valami extrát csepegtessenek, még azoknak is, akik betéve ismerik a The Last of Us játék eseményeit. Láttunk más, nem amerikai helyszíneket, a járvány kitörését, és még a Left Behind című DLC-nek is szántak egy külön részt, amelyben feldolgozták Ellie és legjobb barátnője, Riley (Storm Reid) kapcsolatát. A végeredmény egy alapvetően erős sztori tévéképernyőre való átültetése, tökéletesítése lett, talán a legjobb drámasorozat, amit eddig láttunk.

A The Last of Us hiába mozog teljesen más szinten a jelenlegi kínálathoz képest, egyesek így is találtak benne kivetnivalót, és sérelmezték, hogy a harmadik és a hetedik epizódok látványosan megtörték Joel és Ellie közös túráját, elvették a fókuszt a főhősöktől és a köztük kialakuló egyre szorosabb viszonytól. Mi ezzel vitatkoznánk, igenis kellett a The Last of Usba az újító szándék, a rebellis hozzáállás, másképp most amiatt menne a panaszkodás, legalábbis a gamerek részéről, hogy ők a játékhoz képest semmi újat nem kaptak.

Pedig karakterépítésnek így sem voltunk híján, épp a mély, hosszú párbeszédek oltárán áldozták fel a játéksorozat egyik legfontosabb aspektusát, az akciózást. A The Last of Us első évadában Joelék jóval kevesebbet lövöldöznek, és hadakoznak a „zombik” ellen, cserébe minden egyes Kattogó felbukkanása a frászt hozza az emberre, és súlyuk van ezeknek a találkozásoknak. Míg a The Walking Deadben ellaposodott a rengeteg csoszogó élőhalott, itt sikerült az alkotóknak megőrizniük a horror jelleget. Ezzel kapcsolatban az ötödik rész kiemelkedik, ahol egy, a végső stádiumában lévő, Püffedtet (angolul Bloatert) is megcsodálhatunk. Azóta is rémálmaink vannak miatta.

Az HBO sorozatában, bár néha valóban kikerülnek a középpontból, Pedro Pascal és Bella Ramsey olyan kézzelfogható, emberközeli alakításokat nyújtanak, hogy az extrém környezet, vagyis a világvége ellenére simán elhisszük, hogy Joel és Ellie időközben úgy is megszeretik egymást, hogy az elején abszolút idegenekként kezdik. Az évadzáróban pont ezért döbbenetes, amikor a szemünkben hőssé avanzsáló csempész lemészárol egy teljes kórházat, és pont ezért üt minket annyira szíven, amikor Ellie az eszelős kannibálokkal való találkozást alig bírja lelkileg feldolgozni, és kis híján megroppan. Ekkorra mindkettejüket élő-lélegző embereknek érezzük, nem kitalált karaktereknek. A mellékszereplők sem maradnak el tőlük, közülük Bill Offermannak tuti megy majd egy Emmy vagy Golden Globe a zsebébe, de hozzá hasonlóan a rövid jelenléte ellenére Anna Torv is emlékezetes, a Yellowjackets-sztárjáról, az ezúttal bőszen gonoszkodó Melanie Lynskey-ről nem beszélve.

Ami a látványt illeti, ugyancsak csillagos ötös a megvalósítás, jóformán semmibe nem tudunk belekötni, a The Last of Us-sorozat remekül idézi meg a játékok világát, és ülteti a tévébe azt az élményt, ahogy a természet elkezdi visszahódítani a betondzsungelt magának. Totál más médiumokról van szó, egy videójáték és egy tévészéria egészen eltérően kell, hogy tálaljon nekünk egy ilyen történetet, ugyanakkor a hangulat megegyezik, ahogy érezzük magunkat a látottaktól, az ugyanaz. Egy végtelenül szomorú, felnőtteknek szóló meséről beszélünk, amelyhez kell egy bizonyos fokú érzelmi intelligencia is. Ez utóbbinak láthatóan sok néző híján van, már ha abból indulunk ki, hogy néha a The Last of Us milyen indulatokat és gyomorforgató kommentáradatokat volt képes az interneten gerjeszteni az elmúlt hetekben.

A hisztinek mondjuk sok eredménye nem lett, míg az évadnyitót minden platformot – lineárisan az HBO-t és az HBO Max streamingszolgáltatót egybevetve – 4,7 millióan nézték, addig a finálét már 8,2 millióan, az HBO-nál dörzsölhetik a tenyerüket, új zászlóshajójuk van, amely még a Sárkányok házánál is sikeresebb.

Nem is HBO-sorozatról lenne szó, ha a főcímet egyszer is áttekertük volna, a készítők remek munkát végeztek, megidézték vele a játékokat, amelyekre a sorozat soundtrackje az egész évad során erősen támaszkodott. Túl sok választásuk nem volt Neil Druckmannéknek, ebből a szempontból muszáj volt, hogy a rajongók igényeit kielégítsék.

Ugyanakkor összességében kompromisszumos megoldás született, mert bizonyos átírásoknak köszönhetően megkaptuk a Part I ütősebb, drámaibb és szívfacsaróbb változatát. Emiatt pedig nem sokan panaszkodtak. Igen, az évad lehetett volna 1-2 résszel hosszabb, de az ígéretek szerint a folytatást, mármint a The Last of Us – Part II-t már több szezonra bontják a történet komplexitása miatt. Előre szólunk, hogy akit itt az LMBTQ-vonal zavart, az abba már bele se kezdjen. Mindenki másnak érdemes belevetnie magát a második évadba is, ami – legalábbis az elvárásaink szerint – megint úgy fog ütni, mint a 220. Kár, hogy vagy két évet kell rá várni.

10/10

A The Last of Us első évada szinkronnal és magyar felirattal elérhető az HBO Maxon.