A Disney+-szal kapcsolatban továbbra is elég komoly tévhit, hogy kizárólag rajzfilmek, Marvel-szuperhősök és Star Wars-filmek, valamint sorozatok várják a nézőket. Az online videótáron ott van az a bizonyos, Star névre elkeresztelt fülecske is, ahova az FX és a Hulu keményebb, felnőtteknek szánt produkciói befutnak. Itt elérhető többek között a Pamela Andersonék szexbotrányát feldolgozó Pam & Tommy, a mormon szektás Under the Banner of Heaven, amelyben Andrew Garfield nyomoz elmélyülten, illetve jelen cikkünk tárgya, a Hazudj! (Tell Me Lies) első évada.

Ráfoghatnánk, hogy a Hazudj! olyan, mintha a Disney megirigyelte volna a Netflixtől a Vágyak/Valóságot, és megcsinálták a saját verziójukat, de ezzel csúnyán leszólnánk a Hulu fülledt hangulatú szériáját. Bár mindkettő regényadaptáció, nagy különbség, hogy a Sarah Shahi főszereplésével készült netflixes sorozatban a beszélgetős jeleneteket inkább csak alibiből, tölteléknek rakták bele az epizódokba, hogy azok ne kizárólag szexből és vetkőzésből álljanak.

A Hazudj! ennél jó pár fokkal értelmesebb, egy olyan erotikus drámasorozat, ahol kellő figyelmet fektettek a karakterek és a cselekmény felépítésére is. Talán ennek is köszönhető, hogy a 18+-os jelenetek nem szenzációhajhásznak tűnnek, hanem megalapozottnak. A szofterotikába hajló zsánerben ez a fajta igényesség ritka, mint a fehér holló, és talán szokatlan is lehet majd A szürke 50 árnyalatán és a 365 napon nevelkedett tévénézőknek.

A sorozat középpontjában egy, az egyetemet éppen elkezdő fiatal nő, Lucy (Grace Van Patten) áll, aki alig teszi be a lábát a kampuszra, máris belezúg egy felsőéves hallgatóba, Stephenbe (Jackson White). Az efféle történetek általában ugyanazt az ívet írják le, adott egy ártatlan kislány, aki toxikus kapcsolatba kezd egy olyan fickóval, aki nyilvánvalóan rossz hatással van rá. Ketten kerülgetik egymást, és se veled, se nélküled viszonyt ápolva fedezik fel a másik testét az összes létező pózban, hogy végül a női főszereplő szívét összetörjék, aki minden őt ért sérelem ellenére sem tudja elengedni szíve választottját.

Vagy ha korrektek szeretnénk lenni, akkor úgy fogalmaznánk, hogy Lucy narcisztikus személyiségzavarban szenved: meg van győződve róla, hogy körülötte forog a Föld, az sem rázza meg a lelkét, amikor a szobatársával tragédia történik, simán lenyúlja a pórul járt Macie hátrahagyott rúzsát, „nekem úgyis jobban áll” felkiáltással. És ez csak egy példa a sok közül, a 10 részben bőven számíthatunk a női főszereplőtől meghökkentő húzásokra, és nem csak a 18+-os értelemben.

Legtöbbször az ehhez hasonló filmekben és sorozatokban meg szokott szakadni a szívünk a női karakterért, a Hazudj!-ban azonban a zsák megtalálja a foltját, amikor a narcisztikus hölgy és a szociopata férfiú egymást kínozzák. Szerencse, hogy az írók jól végzik a dolgukat, és Lucy, valamint Stephen környezetét jól kidolgozzák, másképp antipatikusak lennének a főhősök, és cseppet sem tudnánk velük azonosulni. Így viszont valamelyest a körülményeik áldozatai ők ketten, két mélyen elcseszett ember, akik a másik karjaiban találják meg a boldogságot. Bár öt-tíz percig legfeljebb, mert egymás háta mögött mással is le-lefekszenek, hozzájárulva, hogy a Hazudj! se maradjon le túlságosan a szexjelenetek számában a Vágyak/Valóságtól.

Vannak, akik a Hazudj!-ra azt mondják, hogy olyan, mintha az Eufóriát néznénk, csak már az egyetemi éveket. Elgondolkodtató, mert bár kidolgozottságában azért elmarad a dráma ebben a sorozatban az HBO alkotásától, de nem sokkal. A női és a férfi főszereplőn kívül a többiek is bőven megkapják a maguk rivaldafényét, és ahogy haladunk előre, úgy derül ki, hogy a kidolgozott testű focista és a remek sminket viselő cicababa ugyanúgy megtört emberek, mint bármelyikünk, csak ők jobban leplezik a félelmeiket.

Félreértés ne essék, a Hazudj!-ban így is szép számmal akadnak kőkemény szexjelenetek, ám részben a jó szkripteknek és dialógusoknak köszönhetően amikor mondjuk Grace Van Patten szende Lucyja és a kigyúrt Jackson White-féle Stephen összegyűrik a lepedőt, nem azt látjuk, hogy már megint egy sorozat, amit szexszel próbálnak eladni. Hanem igenis ott van az intimitás és a természetesen ható érzékiség ezekben a snittekben.

A mesélés tempója meglepően ráérős, a hangulat sötét, és a karakterek is gyakran süllyednek önsajnálatba, szóval ezt a sorozatot darálásra nem ajánljuk. Hogy még egy kicsit az Eufória-vonalon maradjunk, ahhoz hasonlóan a Hazudj!-ban is remekül eltaláltak a zenei betétek, nincsenek túlhasználva, mint anno a Tuti gimiben vagy a Dawson és a haverokban, pont jókor csendülnek fel. Ha 40-50 percnél tovább nem is, de a sorozat nézése közben megint egyetemistának érezhetjük magunkat.

Mert a Disney+ sorozata megmutatja, hogy ezt a zsánert is lehet értelmesen csinálni, nem a percenkénti cicivillantásokra a legnagyobb hangsúlyt helyezve, hanem egy fordulatos sztorit elmesélve, sokszínű és érdekes karakterekkel. Mindez nem jelenti azt, hogy a Hazudj! ne csöpögne az erotikától, mert csöpög. Csak éppen ízlésesen teszi.

7/10

A Hazudj! magyar felirattal elérhető a Disney+-on.