2019-ben, amikor a Netflix bemutatta a Gyagyás gyilkosságot, bár a kritikusok nem estek tőle hanyatt, a könnyed hangvételű krimi egy bizonyos tekintetben tarolt: mégpedig nézettségben, hiszen 4 hét alatt 73 millió háztartásban csekkolták le az Adam Sandler és Jennifer Aniston által alakított kétballábas házaspárt, Spitzéket, akik egy milliárdos jachtján kerültek több emberéletet (egészen pontosan ötöt) követelő slamasztika kellős közepébe. A Gyagyás gyilkosság nem találta fel a spanyolviaszt, egy totál felejthető, Agatha Christie által inspirált whodunnit-komédia lett volna, amennyiben nem pont ezt a két világsztárt választják ki a főszerepekre: Sandler és Aniston hatalmas bravúrral valahogy életet leheltek az egészbe, és a gagyi, kiszámítható fordulatokkal teli szkript, valamint a fájdalmas, általános iskolás szintű párbeszédek ellenére a duó elérte, hogy ötször-hatszor hangosan felnevessünk a játékidő alatt.

A folytatástól, a március 31-én a Netflixen bemutatott Gyagyás gyilkosság 2-től is ugyanennyit vártunk. Nevettessen meg, ha lehet. Vagy legalább hadd mosolyogjunk rajta párszor, és egy kis időre feledtesse el velünk minden gondunkat, és szőjék tovább értelmesen Nick és Audrey Spitz sztoriját. Nem csalódtunk, az Adam Sandler istállójából érkező vígjáték második felvonása megint csak egy könnyed délutáni matiné lett, csak éppen

A Gyagyás gyilkosság 2 ott veszi fel a fonalat, hogy Spitzék az első, sikeresen megoldott esetük után felbátorodnak, és nyomozóirodát nyitnak. Igen ám, de a vállalkozás haldoklik, főleg azért, mert a házaspár környezetében az istennek sem akar meghalni senki. Pedig a film főhőseinek épp ez a szakterülete, ugyebár. A helyzetet megmentő fordulatra nem kell sokat várni, a készítőknek nincs is nagyon idejük sokat teketóriázni, hiszen a film mindössze 80 perces... Jön a meghívó, Spitzék régi jóbarátja, a maharadzsa (Adeel Akhtar) a magánszigetén készül egybekelni francia barátnőjével, Claudette-tel (Mélanie Laurent), Nicket és Audrey-t pedig sok pezsgővel, luxussal meg egy készülő gyilkossággal várják Hawaiin.

Ugyan mit mond erre egy átlag amerikai házaspár? Megyünk hát, főleg, ha vannak ingyen cuccok, Audrey-ék tehát azon kapják magukat, hogy egy tradicionális indiai muriban ropják, amikor természetesen valakit a nagy létszámú násznép szeme láttára megölnek. Aki látta a Gyagyás gyilkosság első részét, az jól tudja, hogy ez a franchise itt nem áll meg, az első halál mindig csak a kezdet, amit jó pár követ még, mire Spitzék elkapják a gonosztevő(ke)t.

Ami örömteli ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy Adam Sandler és Jennifer Aniston még mindig iszonyúan jók együtt. A két sztár közti verbális adok-kapok megmosolyogtatja az embert, a Jóbarátok egykori Rachelje láthatóan nagyon éli a fodrászból lett nyomozó karakterét, és némiképp el is nyomja Sandler Nickjét. Mondjuk, ezt cseppet sem bánjuk, a színész, amikor egymaga főszerepel, előfordul, hogy túl sok, így viszont Aniston mellett pont annyi taplóság hagyja el a száját, amit még szórakoztatónak találunk.

Könnyen észrevehető, hogy a magánszigetes, trópusi helyszínnel a Gyagyás gyilkosság 2 inspirálódik némiképp a Tőrbe ejtve – Az üveghagymából, ugyanakkor Spitzék nem maradnak végig elzárva a külvilágtól, egyenesen Párizs felé veszik az irányt, hogy az elrabolt maharadzsát megmentsék. Talán ezek a jelenetek állnak a legjobban a filmnek,

Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a filmet az fogja a legjobban élvezni, aki anno látta vagy esetleg a napokban újranézte az első Gyagyás gyilkosságot. A második rész tele van visszakacsintásokkal, Jennifer Aniston megint padlóig nyomja egy sportkocsi gázpedálját, Adam Sandler karaktere még mindig rettenetesen rosszul céloz, Spitzék ugyanúgy marják egymást folyton, na és az ezredesnek (John Kani) még több hiányzik a karjából, mint eddig. Visszatérő elem továbbá, hogy a férjet és a feleséget gyanúsítják megint, akárhányszor valakit kinyírnak, sőt ebben a filmben kis túlzásal ha valaki félrenyel, azonnal Spitzéket veszik elő, hogy az ő hibájuk.

Lehet, hogy vannak, akik azt mondják, hogy Agatha Christie forog a sírjában a Gyagyás gyilkossághoz hasonló filmektől, de könnyed kikapcsolódásnak még mindig teljesen jó a Netflix filmsorozata. Oda való a tévébe, a mozijegy árát nem érné meg, de ahogy angolul mondják, igazi „comfort watch”-ról van szó. Az ember jókat röhög a bugyuta poénokon, a balfék Spitzéken, esetleg izgul egy kicsit az Eiffel-tornyos akciókon, az üldözéseken, hogy aztán kinyomjuk a készüléket, és két hét múlva arra se emlékezzünk, hogy ezek a filmek léteznek.

Ideig-óráig ugyanakkor el lehet lenni a Gyagyás gyilkosság 2-vel, ami rövidebb, tömörebb, látványosabb és viccesebb, mint az előzmény. Gemma Arterton kihagyását a második részből, mondjuk, fájlaljuk, meg azt a béna, lógva hagyott utolsó jelenetet is, de amúgy nem lehetünk dühösek, mert tudtuk, hogy nem egy díjnyertes film folytatását látjuk majd, hanem egy sima popcornfilmet.

És hogy a tettes leleplezése meglepő-e? Félig-meddig annyira kiszámítható, mint az első filmben, de a Gyagyás gyilkosságban igazából a megtett út a lényeg, nem a megérkezés. A „főgonosz” felépítésében és a motivációi kibontásában az eredeti Gyagyás gyilkosság sem volt túl erős, tényleg Spitzék kalandjaira került inkább a hangsúly. Sandler és Aniston ebből a szempontból pedig arattak, mert elhittük nekik, hogy átlagamerikaiak, akik 16 éve vannak együtt, és ki vannak éhezve egy kis izgalomra.

Amennyiben a helyén kezeljük, ártatlan komédiaként, amelyben két, lassan veteránnak számító közönségkedvenc hülyül együtt, akkor egyszerűen nem lehet haragudni a Gyagyás gyilkosságra és a Netflixre sem, hogy megcsinálták ezt a folytatást. Egy esetleges harmadik rész és a trilógiává bővítés már más kérdés. Szerintünk egy Gyagyás gyilkosság 3-ra már nincs túl nagy szüksége a világnak, de ha úgy döntenek, hogy visszahozzák nekünk Spitzéket, arra is benevezünk majd, és remélhetőleg ugyanígy elröhögcsélünk rajtuk megint.

6,5/10

A Gyagyás gyilkosság 2 szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.