Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- netflix
- film
- streaming
- spin-off
- az utolsó királyság
- korda stúdió
- ajánló
- kösztümös
- történelem
- sorozat
- finálé
- kritika
- irodalom
- adaptáció
Tökéletes befejezést kapott a Netflix vikinges sorozata
További Cinematrix cikkek
- Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan Odüsszeiájában
- Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe után
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
Az utolsó királyság (The Last Kingdom) című sorozat első évadát még a BBC egyedül készítette, és sugározta 2015 őszén, a második etaptól kezdve azonban gyártónak beszállt a Netflix is, hogy aztán a harmadiktól csak hozzájuk tartozzon a Bernard Cornwell által jegyzett, The Saxon Stories című regénysorozatot tévébe ültető adaptáció.
Nem csoda, hogy a streamingszolgáltató lecsapott rá, Az utolsó királyság – főképp az első két-három évadban – simán megközelítette minőségben az akkoriban mindenki által körbeajnározott Vikingeket. Nem csupán annak köszönhetően, hogy a főszereplő Uhtred eljátszására Alexander Dreymon személyében sikerült egy karizmatikus színészt megnyerniük a készítőknek, de a véres csaták, a politikai fordulatok és a tárgyalótermekben zajló verbális ütközetek néha afféle sárkánymentes Trónok harcára emlékeztettek bennünket, miközben a szériát néztük.
Tavaly tavasszal ment le Az utolsó királyság ötödik évada, amelyről nem véletlenül írtuk azt, hogy picit sem ájultunk el tőle. A jórészt Magyarországon forgatott kosztümös széria már csak nyomokban emlékeztetett önmagára, az alkotók ide-oda kapkodtak, nem tudták eldönteni, kit tegyenek meg főgonosznak, elkövették még azt a baklövést is, hogy a főszereplő Uhtredet kispadra ültették, helyette Alfred király lányával, Aethelflaeddel (Millie Brady) foglalkoztak leginkább. Ahogy azonban az uralkodónő sztoriszálát is elvarrták, keserű maradt a szájízünk ezt a 10 részt látva.
Ettől persze a sorozatnak igenis megvoltak anno a maga fénypontjai, és épp a legszebb pillanatokra emlékeztetett most minket A hét király halála című film, amelyet április 14-én tett közzé a Netflix. Ha valaki fogná a fejét, hogy mégis mi ez, Az utolsó királyság történetét lezáró tévéfilmről van szó, amit mi neccesen merünk csak ennek aposztrofálni. Sokkal inkább van itt szó egy dupla részes sorozatzáróról, mintsem egy olyan, egész estés kosztümös filmről, amelyet azok is simán megnéznek és élveznek, akik egyetlen epizódot sem láttak Az utolsó királyságból.
A hét király halála egyértelműen a sorozat tősgyökeres rajongóinak szól, hiszen Uhtred meséjének zárófejezete ez. Nem is akármilyen minőségben. A film cselekménye az után veszi fel a fonalat, hogy Edward király betegségben elhunyt, a helyére pedig a fiatal Aethelstan (Harry Gilby) készül lépni, aki tenyérbemászó képű tanácsadójával, Ingilmundrral (Laurie Davidson) karöltve fejébe veszi, hogy egyesíti Britanniát. Akkor is, ha a pogányokat erőszakkal kell rávennie erre, és jó néhány települést földig kell rombolnia.
Itt jön a képbe újfent az Alexander Dreymon által az ötödik évad megbicsaklását követően ismét ihletetten alakító harcos, aki szásznak született, de vikingek nevelték, és van már némi tapasztalata Wessexszel, valamint a királyi udvarral való, sűrűn erőszakba torkolló tárgyalásokban.
A Netflix filmje azoknak, akik tisztában vannak az eddig történtekkel, egy nagyon finom falat.
Nyilván, az alig kétórás játékidőbe rengeteg mindent kell belesűríteni, de ennek köszönhetően A hét király halálában nincsen egypillanatnyi üresjárat sem. Az utolsó királyság befejezése emlékeztet rá bennünket, hogy egykor ez a széria mennyire jól csinálta azt, hogy a középpontjába állított egy utálható főgonoszt, és még belőlünk, nézőkből is kihozták a készítők, hogy mi magunk akarjunk kardot ragadni, és Uhtred helyett elintézni a szemétládát. A hét király halálában valami hasonló történik, a korábban a sorozat négy részét is rendező Edward Bazalgette rettenetesen ügyesen idézi meg azt, amiért ezt a produkciót szerettük.
Wessex királyát, Aethelstant ráadásul nem szimpla főgonoszként ábrázolják, komplex karakter ő, akinek megvannak a maga motivációi és a magyarázata, hogy miért követi el azokat a rémtetteket, amiket. Harry Gilby nagyszerű a szerepben, de nyilván kell a jó írás is ahhoz, hogy kifejtsék nekünk, milyen nehéz lehetett abban a korban királynak lenni. Sőt, olyan királynak, aki a szexualitását rejtegetni kénytelen, hiszen egy vallásos, rigid korban él. Mellette a Ingilmundrt játszó Laurie Davidson rátesz még egy lapáttal az egészre, őt tényleg szívből lehet rühellni, és drukkolni, hogy valaki verje már be ennek az álnok alaknak a fejét.
Az utolsó királyságban megszeretett karakterek közül sokan visszatérnek a filmben, már azok közül, akik ekkor a történet szerint még életben vannak. Például a nagyképű Finan (Mark Rowley), a szelíd Pyrlig atya (Cavan Clerkin), az álnok kígyóból remek tanácsadóvá váló Aldhelm (James Northcote) és a mindig, minden körülmények között hűséges Sihtric (Arnas Fedaravicius) is. Szükség is van rájuk és a kardjaikra, mert Uthredre élete talán legnehezebb összecsapása vár.
Tényleg meglepődtünk rajta, hogy a film írói mennyire gatyába rázták magukat Az utolsó királyság nagy fináléjára. Nemegyszer esett meg A hét király halála nézése során, hogy a szánkhoz kaptunk egy-egy fordulat, árulás, ármánykodás láttán. De még így is annak örültünk a legjobban, hogy végre kaptunk egy jó nagy csatát is, amelyben a királyok egymásnak mentek, és eldőlt végre, hogy Angliává egyesülnek-e a királyságok. Igaz, a csata nem közelítette meg látványában A Gyűrűk Urát vagy a Trónok harcát, de ezeket a tömegjeleneteket A hét király halála alkotói látszott, hogy nagy gonddal rakták össze.
És hogy méltó lett-e a búcsú Uhtredtől? Erre annyit mondunk, hogy eléggé megkönnyeztük, Alexander Dreymon akkora alázattal, beleéléssel hozta a történelemkönyvek által elhallgatott, sokszor bukdácsoló, de azért morálisan rendben lévő és a hősiességre is képes viking-szász harcost, hogy a figurája óhatatlanul is a szívünkhöz nőtt az elmúlt években. Ahogy a film úgy összességében megidézte Az utolsó királyság legélvezetesebb, legfordulatosabb, legbrutálisabb pillanatait, úgy
A hét király halála még egy utolsó lehetőséget adott Dreymonnak, hogy megvillantsa magát ebben a szerepben. Megtette. Uhtred utolsó jelenetét és az azt követő váratlan időugrást követően pedig nem jutottunk szóhoz.
A hét király halála a lehető legtökéletesebb befejezés, amit Az utolsó királyság rajongójaként remélni merhettünk. Annak ellenére is, hogy tulajdonképpen egy összesűrített hatodik évadnak érződik az egész. Épp emiatt nem tudjuk ajánlani új nézőknek, a túl sok visszatérő karakter, visszautalás az előzményekre élvezhetetlenné teszi egy avatatlan szemnek a filmet. Még szerencse, hogy a sorozat megvan teljes egészében a Netflixen, lehet menni darálni, és érdemes is, mert a félresikerült ötödik évadig egy remek történelmi-kosztümös érzelmi vasútról van szó. Uhtredet hiányolni fogjuk, legalább annyira, mint anno a Vikingek esetében Ragnart. Egy igazi tévés ikon köszönt most le a viking harcos személyében.
9/10
A hét király halála (The Last Kingdom: Seven Kings Must Die) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.