A legismertebb streamingplatform észak-európai gyártása most sem hagyott minket cserben. A One More Time az elmúlt évek kedvelt időhurokkliséjét ötvözi a kétezres évek nosztalgiájával – és egy kiváló forgatókönyvvel. A film vége az érzékenyebb nézőket garantáltan megríkatja.

A One More Time igazi skandináv vígjáték. Bár inkább nevezhetnénk vicces elemekkel megspékelt karakterdrámának. Főszereplője, Ameila, a 40. születésnapján azt kívánja, bárcsak visszamehetne az időben. Egészen pontosan 2002-be.

A nőnek tinédzser testében újra és újra át kell élni a 18. születésnapját, egészen addig, amíg meg nem tudja egykori legjobb barátnőjének titkát.

A film történetében nem ad semmi újat, hiszen hasonló sztorikat már számtalanszor láttunk. Az alkotás bája leginkább a hihető karakterekben és a párbeszédekben van.

Nosztalgia, romantika

Nem meglepően zseniális a szövegkönyv és a karakteralkotás, hiszen a film forgatókönyvírói – Sofie Frosman és Tove Forsman – korábban a Young Royals (magyar címe: Szerelem vagy kötelesség) című, nemzetközi sikereket elért svéd tinisorozaton is együtt dolgoztak. A rendező, Jonatan Etzler korábban több rövidfilmmel bizonyította, hogy nagyon ért a különleges romantikus történetekhez, így első nagyjátékfilmjében is jól vegyítette a műfaji elemeket.

A film legkiemelkedőbb jelensége a főszereplő színésznő, Hedda Stiernstedt, akit korábban olyan alkotásokban láthattunk, mint az Időbevándorlók, az Apukám, Marianne és a Fekete tó. A színésznő egyszerűen tökéletes a szerepben. Amikor a sztori úgy kívánja, dühösek vagyunk rá, de még akkor is együtt lehet vele érezni.

Érdemes még megemlíteni az Amelia ex-legjobb barátnőjének fiatal énjét játszó Miriam Ingridet is. A színésznő már a Mi vagyunk a medvék című sorozat főszereplőjeként is bizonyította, hogy érdemes rá figyelni. Fiatal kora ellenére még a One More Time-ban kapott kisebb szerepét is olyan érzelmekkel tölti meg, amit veterán színészek is megirigyelhetnek. A legmeglepőbb cameo mégis a sulipszichológust játszó stand up humorista, Evelyn Mok.

A filmben hallható zenei világ tökéletesen megidézi a 2002-es tinik kulturális kavalkádját, éppen úgy, mint a ruhaviselet. A One More Time jelmeztervezője, Julia Tegström és a sminkes csapat ügyesen nyúl a kétezres évek divatjához. A Y2k stílus amúgy éppen reneszánszát éli, ezért az autentikus ruhadarabok modern elképzelésben jelennek meg. Persze a rózsaszín Juicy Couture melegítőszett és az extravagáns póthajköltemények nem maradhattak ki.

Amikor elkezdtem nézni a filmet, nem gondoltam volna, hogy a végén megríkat. Ritkán hatnak rám a romantikus vígjátékok, de a One More Time elérte, hogy az utolsó húsz percet sírva nézzem végig. A film ráébresztett arra, hogy mennyi mindent csinálhattam volna másképp, ahogyan arra is, mennyi barátság veszett el az évek során.

Be kell vallanom, a végéről mégis kicsit hiányzott a nagy romantika, de a lezárás így is érthető. Valószínű, hogy a film nem mindenkinek tetszik majd, és nem mindenkit érint meg annyira, mint engem. Számomra a tanulság mégis univerzális, a szövegkönyv életszerű és a színészek kiválóak.

7,5/10