A törökök időről időre meglepően kompetens szériákkal jelentkeznek a Netflixen. Idesoroljuk többek között a szuperhősös Hakan, a védelmezőt, a posztapokaliptikus Izzó koponyát, de az időutazós Éjfél a Pera Palace Hotelben is kiváló választás lehet azoknak, akik olyat néznének, ami viszonylag távol áll az amerikai sorozatgyártástól, de azért megüt egy bizonyos szintet. A jobban sikerült darabokhoz soroljuk most már A szabó (The Tailor) első évadát is, amely május 2-án debütált a Netflixen, és egy meglepően komplex, komolyabb drámába hajló szappanopera lett.

A valós alapokon nyugvó történet középpontjában egy menő isztambuli ruhatervező, Peyami (Cagatay Ulusoy) áll, aki éppen egy puccos divatbemutatón vesz részt, amikor váratlan hírt kap: az általa nagyon kedvelt nagyapja elhunyt. Hősünk fogja magát, és hazatér, hogy részt vegyen a temetésen, arra viszont nem számít, hogy a nagymama közli vele, hogy ők aztán itt nem maradnak, odaköltöznek a férfihoz a török fővárosba. Mindezzel alapjáraton túl nagy gond nem lenne, de Peyaminak van egy nagyon súlyos titka: az apja, Mustafa (Olgun Simsek), aki értelmi sérült, a sorozat főhőse pedig egészen kiskora óta szégyenkezik miatta, felnőttként egyenesen titkolja az öreg létezését a világ elől.

Ebben a sorozatban nem Peyami az egyetlen, aki rejteget dolgokat, a szabó legjobb barátja, Dimitri (Salih Bademci) sem egy egyszerű csóka, a már-már pszichopataként viselkedő férfi leendő nejét, Esvetet (Sifanur Gül) terrorizálja nagyon csúnyán. Török sorozatról van szó, így vélhetően senkit nem fog meglepni, hogy A szabóban árulásból, megtévesztésből és tiltott románcból is jó adagnyi akad, és bár tényleg egy komolyan vehető szappanoperáról van szó, a cselekmény fordulatait úgy megírták a készítők, hogy helyenként még meglepniük is sikerül minket velük. Főleg, amikor a női főszereplő Esvet inkognitóban, álnéven bemutatkozva beállít Peyamihoz, és jelentkezik Mustafa gondozójának. Ez azonban csak a kezdet, szinte minden egyes karakterről felszínre bukik a hétrészes évad során valami elhallgatott titok, egyre feszültebbé téve a helyzetet.

A szabó ahhoz képest, hogy török sorozat, meglepően kevés szereplőt mozgat és sallangmentes – utóbbit a szerényebb játékidő miatt mondjuk, hiszen az egyes epizódok 30-45 perc között mozognak, így abszolút nézőbarátnak nevezhetők. Nincsenek felesleges „könnyes szemmel nézek a sarokba” jelenetek, pörög a sztori, ahogy kell neki, és a szálak egyre kuszálódnak össze, némi melodramatikus körítéssel. Annak köszönhetően, hogy minden rész végén van egy gonosz kis cliffhanger, nehéz leállni ezzel a Netflix-szériával, A szabót darálásra találták ki, a lelkesebbek akár egy délután alatt lenyomhatják az egészet.

Persze csak akkor, ha van gyomruk egy ilyen, nem konvencionális, helyenként tabudöntögető sorozathoz. Cikkünk elején emlegettük a főhős apját, Mustafát, aki tényleg nagyon beteg, és az ő fogyatékosságát tudatosan előtérbe helyezik A szabóban. Mivel egy gyerekesen viselkedő karakterről van szó, aki sűrűn üvöltözik és veszekszik, el tudjuk képzelni, hogy akad olyan néző, akinek Mustafa figurája túl sok. Főleg, hogy Peyami az apját majdnem, hogy gumiszobában, láncra kötve tartja, és mindez csak akkor változik meg, amikor Esvet gondozásába veszi az apukát, és elindít egy olyan gyógyulási folyamatot a családban, amire senki nem számított.

Ami a főszereplőt illeti, a Hakan a védelmezőben is látott Cagatay Ulusoy visszafogott, kimért, elegáns alakítást hoz, így a divattervező figurája rögtön az elejétől rejtélyes és izgalmas. Ahogy a megtört Esvetet játszó Sifanur Gül is nagyszerű a sorozatban, annak ellenére, hogy ő aztán tényleg egy átlagos, török szériákban megszokott főhősnőt hoz, akinek folyton könnyes a szeme, és mindig van valami bánata, amit el tud sírni. Nyilván ezek után senki nem lepődik meg, hogy ők ketten együtt is működnek a közös jeleneteikben, még akkor is érezni a szexuális feszültséget, amikor éppen a hagyományok miatt szemkötőt viselő Peyami a menyasszonyi ruhaigazításon nem is látja Esvetet.

A szabó nemcsak egy korrekt iparosmunka, látszik, hogy az alkotók igyekeztek kreatívak lenni, és sikerült is helyenként meglepniük minket. Nemcsak arra gondolunk, hogy egy nem szokványos, fordulatokban gazdag és logikusan felépített történetet raknak le elénk az asztalra, hanem a főhőst is ügyesen mélyítik. Például azzal, ahogy bemutatják az alkotói folyamatot, a divattervező agyának működését, ahogy egy próbababára megálmodja a ruhakölteményt. Az állunk leesett attól a jelenettől, és a Benedict Cumberbatch-féle Sherlockot juttatta eszünkbe a dolog, ahol Steven Moffaték gyakran vizuálisan is mutatták, ahogy a nyomozó gondolkozott, és összekötötte a nyomokat.

Abból a szempontból aggódunk egy kicsit, nehogy túlcsavarják a sztorit, mert akkor könnyen önmaga paródiájává válhat a sorozat. Nem örülnénk neki, mert a törökök most ezzel eléggé betaláltak.

7/10

A szabó (The Tailor) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.