Pamela Anderson és Britney Spears után most Anna Nicole Smith életét és halálát sűrítette másfél órás dokumentumfilmbe a Netflix. A Playboy-nyusziból színésszé, és később bulvárhercegnővé avanzsált Smith tragikus történetét családtagjai és egykori barátai mesélik el a szenzációhajhászra sikerült dokuban.

Anna Nicole Smith igazi sztár volt az 1990-es években az Egyesült Államokban, de Magyarországon leginkább J. Howard Marshall kilencvenéves milliárdossal kötött, hírhedt házasságáról ismert. Viharos élete és különleges szépsége az évek alatt rengeteg embert inspirált, mégis sokan nem hallottak fiatalkoráról. Ursula Macfarlane rendezésében most megismerhetnénk az igazi Anna Nicole Smitht, de az Anna Nicole Smith: Nem ismertek engem ugyanannyira felszínesen mutatja be a színésznőt, mint korábban a bulvármédia: szenzációt csinál Smith gyógyszerfüggőségéből és tragikus halálából.

A Vickie Lynn Hogan néven született texasi Playboy-nyuszit már gyerekorrában is körbevették a férfiak. Gyönyörű arcával és nőies alakjával elvarázsolta az embereket. Tizenhét évesen hozzáment akkori barátjához, erőszakos házasságból született első gyermeke, Daniel.

Smith és fia elválaszthatatlanok voltak, amit a film többször is kiemel. A díva mindent megtett Danielért, ezért válása után egy sztriptízbárban dolgozott. Ott ismerte meg a doku egyik fő interjúalanyát, Missy Byrumot. A nő nemcsak barátja, hanem Smith szeretője is volt. A filmből kiderült, hogy Byrum és Smith kapcsolata még J. Howard Marshall megjelenésekor is folytatódott. Az idős milliárdos azonban sokkal többet tudott adni Smithnek és fiának, ezért 1994-ben össze is házasodtak.

Smith ezután több filmes szerepet is kapott, de valódi sikert soha nem ért el a szakmában. A film középső részében Anna Nicole Smith különböző pereibe láthatunk bele. Marshall halála után a milliárdos fia megnyerte az örökösödési pert, így Smithnek és gyermekének csak minimális pénz jutott. Ez a nőt megviselte, csalódása drog- és alkoholproblémákhoz vezetett.

A doku engem itt vesztett el egy kicsit, hiszen semmit nem tudtunk meg Smith akkori gondolataiból, csak a sokszor látott paparazzifelvételeket mutatja be. A produkció kiemeli, hogy Smith rengeteget tett a sikerért, mégis inkább a botrányaira fókuszál és a bulvárhercegnőt mutatja be az ember helyett.

A film számomra több sebből is vérzik. Smith biológiai édesapja, akivel felnőttként találkozott először, a sztár szerint megpróbálta megerőszakolni, a filmben viszont féltestvére ezt hazugságnak nevezi. Mindezt úgy, hogy közben kijelenti: ő sem tud mindent.

Byrum szerint Smith a tragikus gyerekorrát az ő sztorijából építette fel, sőt a színésznő testvére teljes mértékben elutasítja, hogy édesanyjuk abuzív lett volna. Ezeket a kijelentéseket ugyanakkor tényként tárja elénk a film, azt, hogy Smith hazudott.

A film néha azért megpróbálja jól mutatni a sztárt. Az ikonikus, 2004-es Billboard Music Awards-os beszédéről kiderül, hogy testőrével és ügyvédjével találták ki azt, hogy tegyen úgy, mintha szerek hatása alatt lenne. Ezzel a Playboy-nyuszi tovább erősítette a buta szőke nő perszónáját, a film viszont nem ad választ arra, hogy ezt miért tette. A produkció Smith minden botrányát arra fogja, hogy a sztár üldözte a rivaldafényt és a hírnevet. A celeb valóságshow-járól is szó esik, és persze Howard Stern undorító szavai is bekerültek a dokuba.

A film utolsó része azért megríkatja az embert. Smith kislányának megszületéséből és fiának korai halálából így is szenzációt csinál, és többet foglalkozik az apasági perrel, mint Daniel tragikus gyógyszer-túladagolásával.

A film legérzelmesebb pontja egyértelműen Smith halála. A doku többször kijelenti, hogy mennyire szenzációhajhász volt, hogy minden médium élőben közvetítette a kórházba érkező, élettelen színésznőt, majd bevágja ugyanazokat a felvételeket. Ezzel elveszíti hitelességét.

Azt senki nem állítja, hogy Anna Nicole Smithnek nem voltak hibái. A doku viszont a sztár valódi személyiségének bemutatása helyett a botrányokra fókuszál, és csak megerősíti az elhíresült sztereotípiákat. Ahogy az a filmben is elhangzik: 

Ez sajnos a Netflix dokumentumfilmjéből is érződik.