Még a thriller műfaján belül is kevés olyan sorozat van, amelynek a nyitójelenete olyan hátborzongatóra sikerül, mint amit A szekta szökevényében láthatunk: egy nyolcéves kislány, Sarah (Lily LaTorre) éppen hazafelé tart az iskolából, amikor betuszkolják egy furgonba, és minden küzdelme ellenére elrabolják. A gyermek megpróbáltatásai itt nem érnek véget, még csak most kezdődnek, hiszen egy nagyon beteg szekta karmai közé kerül, akiket egy magát Anyának nevező hibbant nő (Miranda Otto alakításában) vezet, és a segítőivel együtt az elrabolt gyerekeket úgy neveli, mintha a sajátjai lennének, időről időre kemény drogokkal tömve őket, és arra kényszerítve, hogy soha ne merjenek neki ellentmondani.

A szekta szökevénye (The Clearing) című új ausztrál thriller első két epizódját május 24-én tette közzé a Disney+-, és amikor azt mondjuk, hogy úgy néztük végig ezt a nagyjából két órát, mintha a képernyő elé bilincseltek volna minket, akkor cseppet sem túlzunk. Az élményhez sokat hozzátesz, hogy egy rejtélyesen tálalt produkcióról van szó, amelynek darabkáit úgy kell összeraknunk, ahogy haladunk benne előre, mintha egy klasszikus puzzle-ről lenne szó.

Amellett, hogy a pilotban részletekbe menően kibontják Sarah szektába való erőszakos beépítését, kapunk egy másik történetszálat is, ebben Freya Heywoodot (Teresa Palmer) ismerjük meg, aki teljesen kiakad, amikor a hírekben meghallja, hogy egy kislányt elraboltak, és onnantól kezdve mindenhol fehér furgonokat vél felfedezni, a paranoia pedig annyira elkezd a nőn eluralkodni, hogy kisfiát még a vécére se hajlandó egyedül kiengedni. Az első rész végéig nem tiszta, hogy Freyát milyen szálak kötik pontosan a Család nevű szektához, csak annyi, hogy vélhetően az Anyával és beteges csipet csapatával közös múltjuk van.

Sorozat régóta nem vert át minket annyira, mint A szekta szökevénye. De nem méregből írjuk ezt, a forgatókönyv nagyon frappánsan lett felépítve, még a sokat látott sorozatjunkie-kat is simán beleülteti a hintába.

A Disney+ újdonságát megtörtént események ihlették, egy ausztrál szekta sztorija, amelyet Anne Hamilton-Byrne működtetett az 1960-as évektől kezdve közel két évtizeden keresztül úgy, hogy a hatóságoknak egészen 1987-ig fogalmuk se volt róla, hogy egy őrült nő magát az újjászületett Jézusként aposztrofálva kiskorúakat tart fogságban. Ez utóbbi elemet még nem tudjuk, hogy vajon A szekta szökevénye alkotói beépítik-e a szériába, de nagyon úgy tűnik, hogy egészen közel tartják a fiktív elemekkel megspékelt alkotást a valósághoz. Gondolunk itt például arra a részletre, hogy minden elrabolt gyermek haját kiszőkítik, hogy tényleg testvéreknek tűnjenek.

Ami a mesélési stílust illeti, A szekta szökevénye egy lassan hömpölygő sorozat, és az álomszerű fényképezés és az andalító zenék használatával mintha mindent elkövetnének az alkotók, hogy a lehető legbizarrabb legyen a végeredmény, amit látunk a képernyőn. Sikerrel járnak, meg kell hagyni, a frász tör ki minket néha az agymosott, Targaryen-hasonmás gyerkőcöktől, akiknek többségét olyan fiatalon raboltak el, hogy mire egy picit benőtt a fejük lágya, már eléggé kimosták az agyukat ahhoz, hogy engedelmesek legyenek. Na, Sarah ebben a tekintetben kilóg közülük: tisztában van vele, hogy elrabolták, és meglehetősen vehemensen lázad a Család és Anya ellen, helyenként megbillentve a többi gyerek bizalmát is.

De el lehet menekülni egy szektából? Meg lehet bontani a soraikat annyira, hogy káoszba fulladjon az óvatosan felépített gittegyletük? És épp egy nyolcévesnek sikerül majd a bravúr, hogy megtörje a soraikat? Egy csomó ilyen és ehhez hasonló kérdés körvonalazódott a fejünkben a sorozat kezdésének megnézése után, de a megoldásra várnunk kell, mert a folytatás heti adagokban érkezik majd.

A sorozatban amennyire félelmetes A Gyűrűk Ura-filmek egykori Eowynja, a Miranda Otto által hozott Anya, a kvázi főhősnőnk, a Teresa Palmer-féle Freya épp annyira meggyőzően bújik a paranoid személyiségzavarban szenvedő szektatúlélő bőrébe. A két szál közül egyértelműen az az érdekesebb, ami a Család szigorú hétköznapjaiba enged betekintést, de egyáltalán nem hátrány, hogy elénk tárják, hogy egy már felnőtt ember lelkét hogy cincálja szét egy ilyen trauma.

Egy dolog miatt lehetünk A szekta szökevényével kapcsolatban csalódottak: a legnagyobb névnek számító Guy Pearce-szel egyszerűen képtelenek bármi értelmeset kezdeni, a Memento sztárját egy rettenetesen egysíkú, másodhegedűs fickó eljátszására kényszerítik. Nagy kár, mert igazi húzónévről van szó amúgy, és egy bámulatosan tehetséges színészről, aki A bombák földjén és A király beszéde című filmekben is villogott.

Meglepő, hogy ahhoz képest, hogy A szekta szökevénye első epizódja mennyire ködösen indít, alig egy óra alatt egy csomó mindenre választ kapunk. Itt nincs Lost-effektus, nem húzzák szerencsére az agyunkat az írók, akik mindemellett arra is odafigyelnek, hogy újabb és újabb kérdéseket dobáljanak be nekünk. Kicsit gonosz húzás, hogy az eddig közzétett mindkét rész cliffhangerrel ér véget, de ezek szerencsére nem a hatásvadász fajtába tartoznak, így túl mérgesek nem lehetünk miattuk.

Nincs is annál jobb kombináció, mint amikor az agytekervényeink mozognak, és közben még frászt is kapunk a látottaktól. A szekta szökevénye ebből a szempontból ínyenc falat, és egy újabb bizonyíték, hogy a Disney+-on nemcsak a Star Wars és a Marvel lehet értékes és szórakoztató, hanem bőven akadnak a platformon felnőtteknek szóló, érett, 18+-os tartalmak is.

A szekta szökevénye megcincálja a nézőjét, de megköszönjük neki. Eddig egyértelműen a tavasz legmegrázóbb thrillere ez.

7,5/10

A szekta szökevénye (The Clearing) első két része magyar felirattal elérhető a Disney+-on.