Ez a legkeményebb túlélős sorozat a Lost óta – talán így lehet a legrövidebben összefoglalni a Yellowjackets lényegét, amely a Showtime eddig két évaddal jelentkezett drámája, egy középiskolás lányokból álló focicsapattal a főszerepben, akiknek a repülőgépe lezuhan az isten háta mögött Kanadában, a kölyköknek pedig hóval, faggyal, éhséggel harcolva kell megküzdeniük az erdőben a túlélésért, míg meg nem találják őket a mentőcsapatok.

A Yellowjackets alapkoncepciójában nem sokan bíztak, még az HBO sem, akik azért passzolták Ashley Lyle és Bart Nickerson alkotását, amikor a duó pitchelte azt a csatornának, mert volt már akkorra egy sötét hangvételű, tinédzserekről szóló drámasorozatuk, az Eufória. Nyilvánvaló tehát, hogy rettegett az HBO attól, hogy a két hasonló tálalású produkció kinyírja majd egymást, és amúgy is… A Legyek Ura történetére erősen hajazó Yellowjacketsszel kapcsolatban fenntartások uralkodtak, nem hittek abban a televíziós executive-ok, hogy néhány fiatal, papíron megszeppent lány képes lehet akkora vadulásra, mint amilyet William Golding klasszikus regényében Ralph, Röfi és a többiek összehoztak.

Márpedig a Showtime nevű kábeltévé által végül felkarolt Yellowjacketsnek ez lett a legerősebb sztoriszála, annak bemutatása, hogy bizony eljön az a pont a vadonban való túlélésben, amikor úgy eluralkodik a túlélő kislányokon az éhség, hogy fontolóra veszik, hogy meghalt társukat feldarabolják és nyersen felzabálják. A széria 2021 őszén képernyőre tűzött első évadában is erős utalások voltak rá, hogy begyűrűzik a kőkemény kannibalizmus a Yellowjacketsbe, a Showtime-on idén március végétől május 28-ig sugárzott legfrissebb, második etap pedig kíméletlenül a maximumra járatta az emberevést. Ennek a sorozatnak már az első évada sem volt egy sétagalopp, de a legújabb 9 részben tényleg eluralkodott a karaktereken az őrület. A fiatal Shauna (Sophie Nélisse) a halott barátnője szellemével diskurált lelkesen, de a focicsapat edzője, Ben (Steven Krueger) is elég durva hallucinációkkal küzdött, míg az alapjáraton elmebeteg, manipulatív Misty (Samantha Hanratty) kezéhez újabb ember vére tapadt hozzá.

Izgalomból a jelenkori szálon is akadt bőven, a több mint 20 évvel idősebb Shauna (Melanie Lynskey) ugyebár az előző évadban kinyírta a szeretőjét, ennek a bűnténynek a minden áron való eltusolásán igyekeztek a Yellowjackets még életben maradt tagjai: köztük a személyiségzavarban szenvedő politikus, Taissa (Tawny Cypress), az öngyilkos hajlamaival és drogfüggőségével küzdő Natalie (Juliette Lewis), és a még mindig pszichopata Misty (Christina Ricci). Hozzájuk újoncként csatlakozott a szektavezérré avanzsált Lottie (Simone Kessell), a nagyszájú Van (Lauren Ambrose) és persze az önjelölt Reddit-detektív, A Gyűrűk Ura egykori Frodója által játszott Walter is bekeveredett a csapatba, aki a Wilfredhez hasonlóan elborult alakítással örvendeztetett meg minket.

Míg az első évad megnézése után azért panaszkodtunk, mert a már felnőtt lányfocisták szála túl szirupos, szappanoperába hajló volt, addig a Yellowjackets új etapjában az írók bizony látványosan összeszedték magukat. Ráeresztettek Shaunára két zsarut, akik folyton a nő nyakát szorongatták, és a fordulatos események ahhoz vezettek, hogy itt Melanie Lynskey-t még jobban megkedveltük, mint a The Last of Usban. Ahogy az előző bekezdésben utaltunk rá, a show-t csúnyán ellopta a hátborzongató Elijah Wood, és nagyszerű addíció volt a Sírhant művekben látott Lauren Ambrose is.

A cikkünk elején emlegetett Losthoz képest nagy különbség, hogy a Yellowjackets alkotói egyre kevésbé spórolnak a horrorisztikus elemekkel.

Ehhez természetesen kell a jól felépített misztikum, az, hogy a lányfocisták a természetet lassan istenként tisztelik, és az akaratának akár véráldozattal is behódolnak. Az írók nem csak ilyen tekintetben építkeznek ügyesen a Yellowjacketsben, merthogy egy, a Trónok harcához mérhető, nagyszámú szereplőgárdát mozgatnak részről részre. És bár akadnak olyan baklövések, mint az egyik legkedvelhetőbb karakter ad hoc, értelmetlen meggyilkolása a második évad fináléjában, a történetszálak alakulásával nagyrészt elégedettek lehetünk.

Kevés manapság az olyan, hetente jelentkező tévésorozat, amely elé mindig izgatottan ülünk le, azon morfondírozva, hogy ezúttal vajon milyen megrázó fordulatokkal készültek nekünk az alkotók… de a Yellowjackets pontosan ilyen.

A széria harmadik évadával kapcsolatban azonban már jócskán aggódhatunk, nemcsak azért, mert fennáll az esélye, hogy minden izgalma ellenére túlhúzzák a történetet, hanem természetesen az írósztrájk miatt is. Jelenleg, cikkünk írásának pillanatában a 27. napjánál tart a Writers Guild of America munkabeszüntetése, amely akár 3-4 hónapra is rúghat majd, és már most hatással van a Showtime sorozatára, melynek harmadik évados forgatókönyveinek írását felfüggesztették bizonytalan időre, így a premier is később lesz nyilván, mint alapból tervezték. 

Idehaza a Yellowjackets egy méltatlanul alulértékelt sorozatnak számít, amiről a nézők többsége még csak azt sem tudja, hogy létezik. Pedig ennél jobb Lost-pótlékot keresve se lehetne találni. Főleg a horrorrajongóknak lehet a széria igazi gyöngyszem, a maga mágikus realizmusba hajló tálalásával egy ritka érdekes sztoriról van szó, amit az egytől egyig kiváló színészi alakítások koronáznak meg. Amekkora dicséret illeti az írókat, éppúgy a castingosok előtt is le a kalappal, akik a focicsapat fiatalkori és felnőttkori verzióit úgy válogatták ki, akkora érzékkel, hogy tényleg, mintha ugyanazokat az eltérő életkorban lévő embereket néznénk a két idősíkon.

A Yellowjackets egy remek összeteljesítmény a teljes készítőgárdától, amit nagyon néznénk már tovább, és amelyért tényleg nagyon aggódunk, hogy ki ne nyírja az írósztrájk…

9,5/10