A nézők még a Trónok harca utolsó évadára készültek lélekben, amikor az HBO 2018 júniusában elindította azUtódlás című sorozatot, amelyből igaz, hogy a hercegnők, lovagok, sárkányok és úgy összességében a misztikus körítés kimaradt, családi intrikából és politikai harcokból hasonlóképp jócskán kijutott, már azonnal az első évadban.

Jesse Armstrong 39 epizódot megért alkotása egy hihetetlenül gazdag família, a Roy család pofátlanul fényűző hétköznapjaiba enged betekintést, miközben globális médiavállalatukat, a Waystar RoyCót igazgatják. A cég élén a könyörtelen családfő, Logan Roy (Brian Cox) áll, aki bármennyire közel is áll a teljhatalomhoz, az idő vasfogát mégsem képes legyőzni, éltes kora mellett egyre romló egészsége is kihívás elé állítja, felnőtt gyermekei pedig eközben árgus szemekkel figyelik, hogy mikor dobja már fel a bakancsot az öreg. Az Utódlás, ahogy a címe is mutatja, arról szól, hogy az örökösök, amikor eljön az a pillanat, mit kezdenek a céggel, a rájuk hagyott felelősséggel és azzal, hogy új királyt kell maguk közül választaniuk.

Az Utódlás egyik, ha nem a legnagyobb fordulata az, hogy Logan Roy jóval hosszabb ideig húzza benne, mint amire bárki számít, hataloméhes gyerekeivel szemben apjuk ráadásul kőkeményen állja a sarat. Annak ellenére is, hogy a legfőképp a függőségeivel és depressziójával küzdő Kendall (Jeremy Strong) mindent elkövet, hogy lehulljon Logan fejéről a korona, míg testvérei – igaz, hogy egészen más módszerekkel – hasonló babérokra törnek. Shiv (Sarah Snook) a politikai pályát hagyja ott abban a reményben, hogy némi sunyi áskálódás után hátha csurran-cseppen neki valami a Waystar RoyCóból, míg az egészen felháborító stílusú, már-már gyerekesnek nevezhető Roman (Kieran Culkin) arra esküszik, hogy a hatalom megszerzésének titka a hízelkedés.

Logannek van még egy fia, a legidősebb Connor (Alan Ruck), aki kirakatfelesége oldalán egész jól elvan, már amikor nem az USA elnökségére hajt, bohóccá téve saját magát. A kemény magon kívül a szereplőgárda megkerülhetetlen tényezői még két együgyű feltörekvő, Tom (Matthew Macfadyen) és az ő hűséges talpnyalója, Greg (Nicholas Braun), akik simán lekörözik Dumb és Dumbert, annyira infantilisek, de akár az Utódlás Stan és Panja címre is ugyanekkora magabiztossággal pályázhatnak... és mégis veszélyesek, mert a hülyeségükhöz ambíció és kitartás párosul.

Figyelem, innen komoly spoilerek jönnek!

Talán furcsán hangzik, de időnként, amikor Jesse Armstrong úgy tekergeti a szálakat és manipulál minket, hogy egyik vagy másik oldalra sodródjunk, könnyedén lehet szimpatizálni akár Logan elszánt gyerekeivel, akár a könyörtelen apjukkal, sőt még a lúzer Gregékkel is – de csak addig a pontig, amikor egy újabb fordulat le nem rántja a leplet arról, hogy az Utódlás kulcsfigurái igazából egytől egyig önző, számító szemétládák. Hozzájuk csatlakozik a harmadik-negyedik évadban még egy megkerülhetetlen figura, az HBO vámpíros sorozatából, a True Bloodból ismert, Alexander Skarsgard által alakított Lukas Matsson. Ő talán a sorozat legerősebb szálát hozza magával, hiszen a skandináv techzseni azon kezd el fáradozni, hogy saját cégébe, a GoJóba beolvassza a Waystar RoyCót.

A harmadik és negyedik évad nagy része azt dolgozza fel, hogy Logan miképp ülteti hintába gyerekeit, próbálja meg eladni alóluk a céget, inkább Matssonra bízva a cirkuszt, mintsem megkockáztassa, hogy az általa komolytalannak tartott utódok a földbe állítsák azt. Az Utódlás első két etapja tulajdonképpen könnyed alapozásnak hat a sorozat második feléhez képest, amikor kitör a családban a totális háború, és odáig fajulnak a dolgok, hogy

Az HBO sorozata kegyetlen, már abból a szempontból is, hogy amikor éppen kicsúcsosodna benne a generációk közötti háború, egy váratlan pillanatban Logan bedobja a kulcsot. Lehetne rajta vitatkozni, hogy Armstrong elsiette-e, hogy a családfő elhalálozását a negyedik évad elejére tette, de az tény, hogy amint az egész fordulatot kezeli a készítő, és amilyen további részek követik azt, nem tudunk az íróra haragudni. Még úgy sem, hogy időnként méltatlannak éreztük a zseniálisan játszó Brian Coxszal szemben, hogy ilyen hirtelen kiléptették a sztoriból.

Az Utódlás azonban Logan Roy halála után sem lassít, az évad két igen emlékezetes epizóddal hergel a fináléra: az egyik a temetés, amelyen mindenki a maga módján összezuhan, a másik pedig maga az elnökválasztás. Ezen a ponton meg kell jegyeznünk, hogy az HBO szériája egészen látványosan, már-már pofátlanul kölcsönöz a valóságból, a GoJo általi felvásárlás kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a Disney magába olvasztotta a FOX-ot, míg a politikai szál végkicsengése egyértelműen Donald Trump 2017-es hatalomra jutását ülteti képernyőre, legalább olyan vadul, mint ahogy az a valóságban is megesett. Közel sem mernénk tehát kijelenteni, hogy a május 29-én képernyőre tűzött sorozatzáró lett volna a legzseniálisabb epizód az Utódlásból, de hogy A Nagy Árulás miatt a legdepresszívebb és legsokkolóbb, az biztos.

Nem is lett így, a végkicsengés tulajdonképpen egy mindenkinek rossz helyzetet eredményezett, hiányérzetünk viszont utána egy cseppnyi se maradt. Az Utódlást pont időben, mindenféle túlhúzás vagy mohóság nélkül, a csúcson fejezték be, az utolsó 10 részt annyira feszültre, feszesre és üresjárat nélkülire csinálták meg Armstrongék, hogy az összes ujjunkat megnyalhattuk utána.

Egyike volt annak a pár sorozatnak az Utódlás, amelynek a főcímét soha nem tekertük át, és már az intrónál gyomorideggel ültünk, hogy most vajon milyen mozdulattal döfik belénk a készítők a konyhakést. Szinte soha nem fordult elő, hogy jókedvvel álltunk volna fel az HBO szériája elől, még akkor sem, amikor a karakterek kicsinyes húzásain többet röhögtünk, mint egy, a rekeszizmainkat támadó vígjátékon. Ennek ellenére az Utódlás kialakított bennünk egy olyan addikciót, amelyre még a csúcson lévő Trónok harca sem volt képes.

Kellett tehát némi mazochizmus ahhoz, hogy valaki élvezni tudja a látottakat, de közel sem véletlen, hogy a Golden Globe-on és az Emmy-gálán is többször az év legjobb drámasorozatának kiáltották ki, és szerencsére a végére már a hype és a nézőközönség is rátalált az Utódlásra, az idei évben nem akadt másik tévészéria ebben a zsánerben, amiről ennyi szó lett volna. Elég csak a Redditre ránézni, a részek alatti ezerszám érkezett kommentekre, amelyekből színtisztán látszik, hogy mennyire szerették az emberek az Utódlást.

Az Utódlásban a tökéletes színészi játékok mellé hatásos rendezés, fordulatos írás, nagyszerű és ikonikus zene párosul. A fene tudja, hogy a csillagok miféle együttállása kell ahhoz, hogy egy ilyen tehetséges alkotógárda összejöjjön, de az biztosnak tűnik, hogy az HBO-nál remeghetnek, hogy mikor találnak be legközelebb ennyire, főleg, ha ránézünk a felemásra sikerültAz idolra , amelyet nemrég mutattak be.

Május nagy érvágás a csatornának, mert elvesztették két kritikuskedvencüket is (a másik ugye aBarry). Persze annak mindig megvan az esélye, hogy spin-offokkal élesztik fel a jól bejáratott franchise-okat, lásd Sárkányok háza, mégis nagy kérdés, hogy van-e erre bárkinek szüksége. Mert az Utódlás (és amúgy a Barry is) olyan zseniális búcsúrésszel köszönt le, amely méltó egy ilyen mesterműhöz.

10/10

Az Utódlás (Succession) összes része az HBO Maxon érhető el.