Igaz, hogy az antológiaszéria nem minden felvonása forgott a science fiction és a tudomány körül, mégis az emberek fejében úgy maradt meg a Black Mirror, mint egy megrázó sci-fi. Manapság azonban, amikor az ember lépten-nyomon a mesterséges intelligencia lehetséges jövőjéről olvas az újságokban, NFT-ket vásárolnak az emberek hatalmas összegekért, és két percig nem vagyunk képesek létezni a telefonunk nélkül, a Black Mirror lehet, hogy nem lenne már képes arra a szintű megdöbbentésre, amit az eddigi évadai során ki tudott hozni belőlünk.

Charlie Brooker fogta hát magát, és nagyot váltott. A Black Mirror június 15-én a Netflixen közzétett hatodik évadát, bár tradicionálisan „black mirrorosan” kezdte a készítő, az utolsó részre teljesen elkanyarította a tudományos-fantasztikumtól.

Egy dologban azért nem mond ellent önmagának a sokak által korszakos zseninek tartott Brooker, a Black Mirror mind az öt új része különálló, és bár itt-ott visszautalnak az előző évadokra, komolyabb kapocs nincsen köztük. Azt leszámítva, hogy a végletekig arra mennek rá, hogy a frászt hozzák ránk, nézőkre. A kvázi évadnyitó „Joan szörnyű” epizód ebből a szempontból még megengedő velünk, hiszen horrornak csak a főszereplőjét teszi ki, bennünket nem. Épp ellenkezőleg, jókat tudunk mulatni a címszereplő Joanen (Annie Murphy), aki egy fárasztó munkanap után a tévé elé a barátjával, Krish-sel (Avi Nash) letelepedve, a Streamberry (=Netflix) nevű streamingszolgáltatás kínálatát böngészve döbbenetes felfedezést tesz: rájön, hogy tudta nélkül feldolgozták az életét, és a róla szóló sorozat minden előfizető számára nézhető. Öröm az ürömben, hogy a sorozatbeli Joant legalább egy világsztár, Salma Hayek alakítja, mint kiderül, önszántán kívül – jó kis kalamajka keveredik tehát ebből az egészből. Ha a teljes új évadot nézzük, a Black Mirror sémájába ez az epizód illeszkedik a legjobban, amely elég durván kifigurázza, hogy mi lehet a Netflix jövője. Csoda, hogy a Black Mirrornak otthont adó online videótár engedte egyáltalán, hogy ez a rész elkészüljön, olyan durva kritikát kapnak Brookertől, már ami a saját nézőik kihasználását és hülyére vételét illeti.

Fordulatokban egyáltalán nem szűkölködik a „Joan szörnyű”, és szerencsére azt kell mondjuk, hogy e tekintetben a teljes évad jól teljesít. Mintha egy, a tévébe készült novellásgyűjteményt néznénk, minden sztori kerek egész, ütős csattanókkal ráadásul. Nagyon érződik, hogy a Black Mirror alkotója tudja, mi kell a mai nézőknek, hiszen a „Loch Henry” című második rész a true crime rajongóinak kedvez. Ebben egy fiatal pár dokumentumfilmet forgat a csodálatos skót tájról, ám munkájukba bezavar, hogy Davis (Samuel Blenkin) és Pia (Myha'la Herrold) megneszelnek egy szaftos kisvárosi sztorit, középpontjában egy rituális, elmebeteg kettős gyilkossággal. Ez az a rész, amikor a mellékszereplők különösen hozzáteszik a magukét, a Spartacusból ismert John Hannah megtört kocsmatulajként, a Trónok harca Podrickja, Daniel Portman nagy dumás csaposként lopják a show-t, míg a főszereplő anyját alakító Monica Dolantől egyenesen a falra mászunk, annyira hátborzongató.

Igaz, hogy a Black Mirror hatodik évadának következő része, a „Túl a tengeren” hardcore sci-finek tűnik, de ez az epizód is sokkal inkább horror, hiába mutat mást az alapkoncepció. 1969-ben járunk, amikor két űrhajós, Cliff (Aaron Paul) és David (Josh Hartnett) a mély űrben végeznek küldetést. A két asztronauta összesen hat évre hagyta ott családjait, ám a mi világunkhoz képest fejlettebb technológia lehetővé teszi számukra, hogy robottestekbe bújva, a tudatukat visszaküldve a Földre mégis eltöltsenek egy csomó időt szeretteikkel. Természetesen beüt a krach itt is, nem is akármilyen, jó véres... az űrhajósokat pedig nehéz döntéskényszerbe állítja a kialakuló helyzet. Nem spoilereznénk túl sokat, legyen elég annyi, hogy a Breaking Bad korábbi sztárja, Aaron Paul valami hatalmasat alakít ebben a szinte filmhosszúságú, 80 perces felvonásban, és az egyik Földön maradt feleség, Lana bőrébe bújó Kate Mara se semmi. Az új szezonból kettő olyan rész akadt, amelyekből simán megnéztünk volna egy teljes, különálló sorozatot is. A „Túl a tengeren” az egyik ilyen, mert kiváló emlékeztető arról, hogy a sci-fis horror akkor a leghatásosabb, amikor az író nem fél attól se, hogy némi filozófiával spékelje meg a történetet, azon túl persze, hogy borzongat.

Ha van rész Charlie Brooker alkotásának új szezonjából, amit némiképp megöl a saját középszerűsége, az a „Mazey Day”. Hiába alakít erőset a Deadpool 2-ben látott Zazie Beetz, a paparazziélet mocskosságát bemutató felvonás, amely a hollywoodi sztárkultusz és a bulvármédia körül zajlik, egy kis Frankenstein-beütéssel, totálisan mellémegy. Ennek az epizódnak a gyengélkedéséhez és felejthetőségéhez köze van annak is, hogy mindössze 40 perces a játékidő, és nem tudunk kellőképp elmélyedni a sztoriban, vagy kapcsolódni a karakterekhez. Ráadásul az elmúlt években annyi young adult horrorfilm sütötte el ezt a húzást, amit a „Mazey Day”-ben látunk, hogy csak unottan megvonjuk a vállunkat, és annyit tudunk mondani, kérjük a következőt!

A történet középpontjában egy szende bolti eladó, Nida (Anjana Vasan) áll, aki Angliában húzza az igát a 70-es évek végén, egy rasszista és kirekesztő közegben. Hősnőnk élete akkor fordul fel fenekestül, amikor véletlen megidéz egy démont, bizonyos Gaapot (Paapa Essiedu). A démon közli vele, hogy egy módon szabadulhat meg csak tőle: ki kell nyírnia három embert, záros határidőn belül. Az egyezségen mindenki nyer, amennyiben Nida sikerrel jár, Gaap teljes értékű démonná válik, és a világnak se lesz vége. Ami a sokkfaktort, a főszereplők közötti kémiát illeti, a „79-es démon” iszonyúan élvezhető, az apokalipszist előrevetítő képsorok megrázóak, és Brooker – bár nem a sci-fi, hanem a horror eszközeivel, de – eléri, hogy bemutassa, micsoda romlott, bűnös lelkek járnak közöttünk. Konkrétan úgy állunk fel ezután a rész után a tévé elől, hogy reméljük, készül még évad a Black Mirrorból. Mert igaz, hogy erősen stílust váltott, de Charlie Brookernek még mindig nagyon megy a megdöbbentés.

A Black Mirrorra még a hatodik évad tükrében se mernénk rámondani, hogy horrorsorozattá avanzsált. Annyi biztos csak, hogy a legijesztőbb szezonjával jelentkezett Brooker alkotása, és semmi nem zárja ki annak az esélyét, hogy a hetedik szezonra megint csak éles megújulás vár minket. Nem is túl nagy baj az, ha egy sorozat időről időre, amikor az alkotó szükségét érzi, irányt vált.

Inkább ez legyen, mint hogy belesüllyedjen a közepességbe a produkció. A Black Mirror új évadát lehet imádni vagy utálni, de egy biztos: nem közepes.

8,5/10

A Black Mirror új évada a Netflixen nézhető meg, szinkronnal és magyar felirattal.