Az öt regényből és három novelláskötetből álló széria elég alapanyagot szolgáltatott a Netflix-féle The Witchernek, a főszerepre megnyerték a nemcsak külsőleg, hanem később az alakítását tekintve is közel tökéletesnek mondott Henry Cavillt, aki fiatal, és a Trónok harca castingmódszereihez hasonlóan addig ismeretlen arcokkal egészült ki: a kezdetben rút, majd gyönyörű boszorkánnyá avanzsáló Yennefert Anya Chalotrára, Cintra menekült hercegnőjét a tűzrőlpattant Freya Allanre, a hedonista bárd, Kökörcsin karakterét pedig Joey Batey-re bízták. A négy főszereplő mindegyike telitalálat lett, és ha rajtuk múlt volna kizárólag a The Witcher sikere, csak úgy záporoztak volna a Golden Globe- és Emmy-díjak.

A készítő, Lauren S. Hissrich volt az, aki mindenféle szégyenérzet nélkül beleköpött a levesbe, az első 8 epizód története iszonyatosan zavaros lett, az események több idősíkon játszódtak, úgy, hogy többnyire csak utólag lehetett kibogarászni a Kontinensen történteket. Nézőcsalogatásnak telitömték ezeket a részeket erőszakos harcjelenetekkel, egy csomó vetkőzéssel és lelkesen meztelenkedő, nagy mellű boszorkányokkal, és igaz, ami igaz... ekkor még szörnyfronton is jól állt a produkció. Illett, mondjuk, neki, hiszen Ríviai Geralt egy mutáns szörnyvadász, aki a könyvekben és a CD Projekt RED videójátékaiban pénzért vállal veszélyes megbízatásokat, és ez a vonal adja az egész sava-borsát, na meg a vajákok fajtáját övező misztikum. A folytatásban, a 2021 végén közzétett második etapban a The Witcher készítői a kritikákra odafigyelve inkább a „monster of the week”, azaz a hét szörnyetege tematikára mentek rá, különállóbb és a novellák szerkezetéhez hasonló kalandokat elmesélve. Ekkor egy picit megnyugodtunk, azt gondolva, hogy rátaláltak az alkotók a helyes irányra...

Majd jött a hír, hogy Henry Cavill kilépett, a harmadik évad lesz neki az utolsó, Geraltot pedig a kevésbé ügyes Hemsworth, Liam veszi át a negyedik és az ötödik szezonokban. Az ok? Kreatív nézeteltérések, Az Acélember sztárja egész egyszerűen megunta, hogy karaktere nem beszél túl sokat, inkább hümmög, emiatt esélytelen arra, hogy háromdimenzióssá váljon, egy olyan hőssé, aki komplex, és akit jól és izgalmasan el lehet játszani. Cavill azt mondta tehát, hogy ennyi, viszlát, és kösz a halakat!

A Netflix június 29-én, csütörtökön adta ki a The Witcher (Vaják) harmadik etapjának első felét, egészen pontosan öt részt, hogy a maradékot, még három epizódot és a fináléban Henry Cavill nagy búcsúját július 27-én hozzák el nekünk. Minden rossz előjel ellenére, testünket a kánikula közepén az optimizmus vizes rongyába csavarva vártuk is a The Witcher folytatását, ami eljött, de bár ne tette volna. Kedvenc fantasysorozatunk 2023-ra láthatóan a teljes igénytelenség mocsarába süllyedt, önmaga paródiájává vált, és amikor felálltunk előle,

Pedig Geralték kalandja nem is indul rosszul, a második évad eseményeit követően ott vesszük fel a fonalat, hogy kedvenc szörnyvadászunk, az általa Kaer Morhenben kiképzett fogadott lánya, Ciri és az árulóból lett ismét szövetséges Yennefer menekülnek. A boszorkányt Geralt éppen nem csipázza annyira, nem csoda, elvégre Cirit majdnem feláldozta Anya Chalotra karaktere önös célokból. Mégis, hármójuk között egyfajta családi kötelék alakul ki, és azt a pár meghittebb pillanatot, amit Hissrichék az évadnyitóban engednek nekünk látni, képtelenek vagyunk nem imádni. A morcos Henry Cavill, a femme fatale Anya Chalotra, az ártatlan, de vagány Freya Allan remekül működnek együtt, természetes kémia van közöttük, főleg, miután Kökörcsin is melléjük keveredik megint valahogy.

Hissrich és balfék kreatívokból álló készítőgárdája azonban jönnek, könyörtelenül ránk rúgják az ajtót, és pocsék írással, valamint rendezéssel megpróbálják azt a keveset is kiölni a The Witcher harmadik évadából, ami működőképes.

Kezdjük ott, hogy egy lógva hagyott, időlassításokkal feleslegesen telitűzdelt harcjelenettel kezdik a szezont, aztán nem veszik a fáradságot, hogy elmagyarázzák rendesen, hogy pontosan ki és miért üldözi a hatalmas mágikus képességekkel rendelkező Cirit, és végül adnak nekünk még egy pofont azzal, hogy eddig alig mutogatott, érdektelen mellékszereplők (akikből ráadásul sok van) párbeszédeit kell néznünk hosszú, hosszú perceken keresztül. Ahelyett, hogy azt mutatnák, amiről ennek a sorozatnak szólnia kellene:

• Geralt szörnyvadászkalandjait,
• Geralt és Ciri apa-lánya kapcsolatát,
• na meg az erotikától túlfűtött, mégis se veled, se nélküled románcot Geralt és Yennefer között.

Amikor beindul a szörnyvadászat, akkor sincs benne semmi köszönet. Ebben az évadban, legalábbis az első felében képtelenek olyan ötletes bestiákat képernyőre álmodni nekünk a készítők, mint korábban. Van egy-két horrorisztikus lény, de azok innen-onnan lettek összelopkodva, ezek tetejébe a szörnyű párbeszédek, a szappanoperákra emlékeztető fordulatok és a tény, hogy semmi ritmusuk nincsen az epizódoknak, kivetnek bennünket a műélvezetből. Vérzik a szívünk, mert a Kontinens sokkal nagyobbnak, grandiózusnak érződik végig, a varázslatok jobban festenek, de a halmozott hibák rányomják a bélyegüket a The Witcherre, mégpedig csúnyán.

Az írás tényleg förtelmes, bár Anya Chalotra és Freya Allan, akiket a készítők egy ideig külön útra terelnek Cavill karakterétől, mindent megtesznek a szórakozásunkért, olyan hülyeségeket dobálnak be a készítők, mint hogy Yennefer random, egyik pillanatról a másikra lerondázza az amúgy divatmagazinok címlapjára illő Cirit. És ez csak egy az érthetetlen húzásaik közül. Tudjuk, hogy a könyvekhez igyekeztek közel maradni Hissrichék, de pont ebből látszik, hogy nem értették meg, amit olvastak. És még ennek tetejébe kapkodó, csapnivaló írók is.

Míg a sokak által utált második évadban, amikor epizodikus volt a The Witcher, legalább volt egyfajta koncepciójuk a sorozat agytrösztjeinek, addig az új etapra semmi ihletük nem maradt. Az első öt epizódban keresik a fókuszt, de nem találják, az átívelő sztoriszál, Ciri üldöztetése egyszerűen nem tart ki. Ide-oda dobálják a szereplőket, intrikusnak szánt, de unalmas politikával sokkolnak Hissrichék, mi meg azon kapjuk magunkat a tévé előtt ülve, hogy azon gondolkozunk, valamikor szerettük ezeket a karaktereket, de olyan tempóban huny ki a The Witcherből mindenféle báj, varázslat és stílus, hogy legszívesebben falhoz vágnánk a távirányítónkat.

Annak ellenére, hogy a The Witcher most áll a legközelebb a regényekhez, Lauren S. Hissrich és kontár csapata képtelenek arra, hogy a saját ötleteiket jól ültessék bele a hozott alapanyagba, és csavarjanak egy olyat az egészen, hogy nemcsak a Kontinens világával még csak most ismerkedők, hanem az azt jól ismerő olvasók is elégedetten csettintsenek a látottaktól.

A The Witcher harmadik évada a legjobb indulattal is csak közepesnek nevezhető. Ennél többet vártunk. Reméljük, hogy legalább Geralt cseréjét ügyesen oldják meg, de az eddig látottak alapján erősen kételkedünk benne.

5/10

A The Witcher (Vaják) harmadik évadának első fele szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.