- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- hbo max
- film
- ajánló
- streaming
- romantikus
- szerelem
- indie
- sony pictures
- tv
- kritika
Megtaláltuk az elmúlt évek legszebb szerelmes filmjét
További Cinematrix cikkek
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
Dübörög a nyár, egymást követik a moziban a blockbusterek, és bár olyan újdonságok előtt állunk még, mint a Barbie és az Oppenheimer, az ember könnyen azon kapja magát, hogy elég volt már ebből a sok színes, szagos, hangos őrültségből. Kéne már valami nyugodtabb néznivaló, ami kiránt egy picit a hétköznapok mókuskerekéből, és egy jó másfél órára elfeledteti velünk minden gondunkat-bajunkat. Pont ezt tűzi ki céljául a Szerelmes dal (A Love Song), melyet tavaly júliusban mutattak be a mozik a tengerentúlon, és a napokban debütált az HBO Maxon. Nagyon fontos, hogy pár szóban megemlékezzünk róla, mert az elmúlt évek legszebb szerelmes filméről van szó. Igazi rejtett kincsről, végletekig alulértékelt, elhallgatott gyöngyszemről a mai filmes palettán.
A Szerelmes dal középpontjában egy magányos, megözvegyült nő, Faye (Dale Dickey) áll, aki a kies coloradói pusztában, egy tó mellett kempingezik. Vagyis inkább vár valakire, de arról minket, nézőket egy csomó ideig nem tájékoztat a film, hogy pontosan kinek az érkezésére számíthatunk. A film kezdetén a lényeg, hogy Faye karaktere pont, ahogy mi, kiszakadna egy picit az életéből, ezért a hétköznapjait, miközben állhatatosan várakozik, madárlessel, a csillagok megfigyelésével és más különcökkel való beszédbe elegyedéssel tölti.
Egyszerűen hangzik? Minimalistának? Az is. A Szerelmes dal egy csendes, visszafogott alkotás, amely még a 90 percet sem éri el a játékidejével, mégis olyan őszintén, húsba maróan beszél a szerelemről, a csalódásról és arról, hogy végső soron mindannyian egyedül vagyunk a világban, hogy az hihetetlen. A magányosság érzetére ráerősít, hogy a készítő, a rendezőként debütáló és a forgatókönyvet is jegyző Max Walker-Silverman és a fényképezésért felelős Alfonso Herrera Salcedo irdatlanul szépen mutatják be a környezetet. Néha mi is azon kapjuk magunkat, hogy mintha ott lennénk, kempingezve az isten háta mögött, és bizony ezt a fajta immerziót sokan csak irigykedve lesik a filmesek közül, de elérni soha nem tudják.
A Fayét alakító Dale Dickey eddig legfőképp a mellékszerepeiben lehetett ismerős, a 61 éves színésznő filmográfiája tekintélyes is, de meglepő módon csak most, a Szerelmes dalban kapja meg életében először azt a rivaldafényt, amit az ő tehetsége megérdemel. Az időközben befutó, régi jóbarátot, Litót az a legendás, a Farkasokkal táncolóban és az 1992-es Az utolsó mohikánban szereplő Wes Studi játssza, aki látványosan bizonyítja, hogy az öreg róka még közel sem vén róka. Kettejüknek és a köztük lévő dinamikának köszönhető, hogy időről időre a hideg futkos a hátunkon, és elérzékenyülünk az időskori, beteljesületlen szerelemtől.
Ha a fényképezést dicsértük, akkor a zenéket sem szabad kifelejteni. Elvégre Szerelmes dal a film címe, a két főszereplő közös éneklései pedig abszolút a fénypontjai ennek a romantikus filmdrámának, a cseresznye a képzeletbeli habostorta tetején.
Amellett, hogy kapunk egy szívfacsaró sztorit arról, hogy az emberek nem mindig ugyanazt akarják, és hiába kedvelik egymást, az útjaik egészen másfelé is vezethetnek, a Szerelmes dal még a Fayéhoz betoppanó, különc alakok ábrázolásában emelkedik ki, de rettenetesen. Legyen szó egy random postásról, néhány testvérről, akik az apjuk földi maradványait ásnák ki, és helyeznék át máshová, mert az iparosodás elrondítja a gyönyörű tájat, vagy egy beköszönő, szomorkás leszbikus párról.
az író-rendező annyira szépen, életszagúan ábrázolja a karaktereit, hogy két perc alatt megkedveljük, és nem akarjuk elengedni őket.
A Szerelmes dal is ebbe a kategóriába esik, amit nézne tovább az ember, nem akaródzik elengedni a kezét, nagyokat szippantanánk még együtt Fayéval a kietlen amerikai táj levegőjéből. De ez van, minden filmnek egyszer véget kell érnie, és szerencsére ezt az új drámát pont ott vágják el, ahol kell. Nincs túlhúzva, nincs túlbonyolítva, sallangmentes, ráadásul mindenféle nyugalmassága ellenére se olyan eseménytelen, mint A nomádok földje, amit sokkal jobban felkapott a szakma. Szerintünk a két hippifilm közül cikkünk tárgya a szebb és maradandóbb élmény, kár, hogy pont a Szerelmes dalt nem látták annyian. Most itt a lehetőség, tessék pótolni.
9/10
A Szerelmes dal (A Love Song) szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg az HBO Maxon.