Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- film
- streaming
- netflix
- apple
- itunes
- adam driver
- dinoszaurusz
- kalandfilm
- akció
- kritika
- nézettség
- hype
Úgy nézi most mindenki Adam Driver új sci-fi-filmjét, mintha kötelező lenne
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
A 65 című sci-fi idén márciusban került a mozikba, és bár a főszerepet arra az Adam Driverre bízták, aki az új Star Wars-trilógiával és a Házassági történettel végképp világsztárrá avanzsált, mégis elkerülte a siker ezt az eredeti ötleten alapuló produkciót. Hiszen 45 milliós büdzséje ellenében csak 60,7 millió dollárt hozott vissza világszerte, és még a kritikusok is csúnyán lehúzták, erre bizonyíték a Rotten Tomatoes oldalán a 35 százalékos értékelése, melyet 120 cikk alapján kapott.
Igen ám, de a 65 pár napja, július 8-án felkerült a Netflixre, és Amerikában a nézettségi lista élére tört, cikkünk írásának pillanatában is a második helyen áll. Menetrendszerűen elkezdtek özönleni a közösségi médiás posztok, főleg a Twitteren dicsérik halálra a 65-öt, a Jurassic Parkhoz és A mandalórihoz hasonlítva azt. És igaz, hogy egyelőre mi ebből a mókából kimaradunk streaminges fronton, mert a magyar Netflixen még nem elérhető a film, de az iTuneson pár napja Magyarországon is megtekinthető a 65, és a fentiek tudatában talán senkit sem lep meg, hogy az Apple szolgáltatásának nézettségi listáját ugyancsak vezeti Adam Driver sci-fi-mókája.
De tényleg annyira jó ez a film? Felemás érzéssel álltunk fel előle, miután megnéztük, mert a 65 első húsz-harminc perce egyszerűen iszonyatos. Mintha a készítőknek, a Hang nélkül és A mumus forgatókönyvét is jegyző Scott Beck és Bryan Woods párosának fogalmuk se lett volna arról, hogy miképp kell egy bevezetést összerakni. Az első három percben kapunk néhány elsietettnek érződő jelenetet, amikor is a Somaris bolygón élő Mills (Adam Driver) a feleségével épp azon agyalnak, hogy a férfinak csak be kéne vállalnia azt a kétéves küldetést, mert beteg lányukon, Nevine-en (Chloe Coleman) sokat segítene, ha pénz állna a házhoz.
A 65 furcsa tempójú építkezése tovább folytatódik, amikor hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy Mills űrhajója aszteroidákkal ütközik, neki meg valahogy le kell tennie a gépet egy közeli bolygón. A csavar? Ez a bolygó, ahol a kettészakadó űrhajó landol, a Föld, csak éppen 65 millió évvel ezelőtt járunk, amikor még a földfelszínt a dinoszauruszok uralták. A 65-öt, megmondjuk őszintén, az első félórája után kis híján kinyomtuk, csakhogy ezen a ponton történik valami a filmmel, ami ilyen esetekben ritkán szokott előfordulni:
váratlanul a fogaskerekek a helyükre pattannak, és a 65 mint film elkezd nagyon működni.
Hogy minek köszönhető a változás? Annak, hogy a hibernált embereket szállító Mills rájön, hogy nem mindenki halt meg az űrhajón tartózkodó emberek közül. Egy kislány életben maradt, aki a Koa névre hallgat, a pilótával azonban nehezen érteti meg magát, mert – ha jól vettük ki a néha zavaros dialógusokból – más kasztba tartozik a gyermek, és nem egy nyelvet beszélnek a főhőssel.
Ez a verbális távolság kettejük dinamikájának jót tesz, ahogy Mills és Koa próbálnak egymással kommunikálni, és átverekedni a veszélyesebbnél veszélyesebb prehisztorikus lényeken, azon kapjuk magunkat, hogy elkezd érdekelni minket a főszereplők sorsa. Maga a felfedezés a 65-ben iszonyúan élvezetes, ahogy a pilóta és a kislány szembesülnek a természet könyörtelenségével, igazából egy sci-fi-kalandfilmnek lehetne bélyegezni ezt az alkotást. Csak kár, hogy semmi csavar nincs benne, és annak ellenére, hogy nagyjából 60 percig izgalmas, beránt és szórakoztat,
az alkotók a biztonsági játékra szavaztak. A végeredmény tehát abszolút B-filmes.
Tudni kell, hogy mi elé ülünk le: a 65 egy olyan film, amelyben a főszereplők A-ból B-be menekülnek, igyekeznek nem meghalni és dinoszauruszeledellé válni, közben meg szó szerint rájuk szakad az ég. Ami a dinókat illeti, a bestiák elég egyformák, és ötlettelenek, nem kell a Jurassic Park-féle változatosságra számítani, nagyjából a variációk ott fulladnak ki, hogy van kis dinoszaurusz és nagy, de a többségük elég veszélyes.
Nyilván ezek után senkit nem lephet meg a dolog, hogy a 65 mindenféle katarzist nélkülöz, egyszer csak vége van az egésznek, pont akkorra, amikor épp megkedvelnénk Adam Driver pilótáját, aki Koában új barátra lel. A legnagyobb vicc az egészben, hogy minden hibája, kiszámíthatósága és a korrektül játszó, de a filmet sikerre vinni képtelen Driver erőlködése ellenére is a 65 szórakoztatóbb egy fokkal, mint A mandalóri harmadik évada volt. Ez azért elmond valamit arról, hogy a Star Wars jelenleg milyen mélységekben van.
6,5/10
A 65 idehaza az iTunes mellett a Vodafone Filmtárban, a Google Playen, a Magyar Telekom FilmPremier szolgáltatáson és az Apple TV-n is elérhető már.